Bevándorlás keresztény szemmel 2019. december 9.

ppke.hu

Székely János püspök előadása az egyetemen

A migráció, a bevándorlás jelensége mindig együtt járt az emberi közösségek történetével. Napjainkban azonban ez a folyamat mintha felerősödni látszana, s egyre többen gondolják úgy, hogy a tömegesen Európába érkező illegális bevándorlók átalakítják a földrész életét. Székely János szombathelyi megyéspüspök a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Politológiai Intézetének meghívására előadást tartott a migrációval összefüggő kérdésekről. A Bevándorlás keresztény szemmel című elemzés szélesebb perspektívából, a katolikus egyház álláspontját tükrözve, történeti-spirituális nézőpontból szólt a napi hírekben gyakran emlegetett eseményről. 

Előadása bevezetéseként a püspök személyes, részben Afrikában, részben mostanában Szombathelyen szerzett, bevándorlókkal kapcsolatos személyes élményeit említette. Ezzel mintegy jelezve, ha statisztikai adatokról, gazdasági-politikai tényekről beszélünk is, ezek mögött mindig emberek vannak, akik adott helyzetben végletekig kiszolgáltatott életet kénytelenek élni – ha egyáltalán életben maradnak. A katolikus egyház álláspontja szerint teremtettségénél fogva, a Teremtő akarata szerint mindenkinek joga van az emberhez méltó életre.   

Milyen okokra vezethető vissza az elvándorlás? – tette fel a kérdést a püspök. „1960-ban mintegy 70 millióan vándoroltak ki a világon, ami azt jelenti, hogy nem abban az országban éltek, amelyben születtek. Ez a szám ma több, mint 250 millió, a Föld lakosságának 3 százaléka.”

A legnagyobb kibocsájtó országok, bár a napi hírek után talán meglepőnek gondoljuk: Mexikó, Kína, Ukrajna, Banglades, Pakisztán, Fülöp-szigetek, Törökország. A legnagyobb befogadó országok pedig az elmúlt 40-50 évben: az Egyesült Államok 45 millió fővel, Oroszország, Németország 12 millió migránssal, őket Szaúd-Arábia és Anglia követi. Ismertek a legfőbb migrációs folyosók: Líbián át Európába, Törökországból elsősorban Németországba.

Az okok elemzésénél Székely János elsőként „a világunkban jelen lévő óriási gazdasági egyenlőtlenségeket, az ebből következő igazságtalanságokat” említette. Bár többé-kevésbé ismertek a tények, de minden alkalommal megdöbbentő hallani őket. „A Föld leggazdagabb 20 százaléka fogyasztja el a Földön megtermelt javak, az energia, az ásványkincsek, az élelmiszerek több mint 82 százalékát, miközben a legszegényebb 20 százaléknak 1,4 százalék jut.”

Ha valaki ugyanazt a munkát ötszáz vagy ezer kilométerrel odébb végzi, néha ötször, tízszer több fizetést kap érte. Ezt a jelenséget jól ábrázolja a jövedelemegyenlőtlenség pezsgőspohara. A pezsgőspohárra emlékeztető ábra a jövedelmi különbségeket érzékelteti. A Föld lakosságának alsó 22 százaléka napi 1,25 dollárból kénytelen élni. Az alsó negyven százalékot tekintve ez 2 dollárra tehető. A csúcson pedig a „pezsgőspohár” rendkívüli módon kiszélesedik.

A különbségeket és az ezekkel együtt járó életminőséget jól érzékeltette az két a kép, amelyeken fiatal lányokat láttunk. A kambodzsai kislány, aki „éjt nappallá téve, egészségét veszélyeztetve dolgozik, 50 centet kap a ruhadarab elkészítéséért, miközben a norvégiai kislány ugyanazt az árut 50 dollárért megvásárolja a zsebpénzéből”.

Egy diagram az Egyesült Államok jövedelmi viszonyait érzékeltette: a lakosság leggazdagabb 10 százaléka milyen arányban részesül az úgynevezett jövedelemnövekményből, amelyet az átlagjövedelem növekedése alapján számolnak ki? „1949 – 1953 között a lakosság 90 százaléka kapta meg a növekmény 80 százalékát. Ez sem egészen igazságos, de manapság sokkal szomorúbb a helyzet: a növekmény 120 százaléka jut a lakosság 10 százalékának, ami azt jelenti, a 90 százaléknak nemhogy nincs haszna a növekményből, hanem egyenesen csökken a reáljövedelme.”

Éger Ákos közgazdász adatai szerint a Föld leggazdagabb nyolc emberének kezében akkora vagyon halmozódott fel, mint amennyi a világ szegényebb felének jut összesen. „Számos olyan cég van, amelyek nem adóznak tisztességesen. Egyeseket külön alkuval fölmentenek a kormányok, mások adóparadicsomokba, offshore cégekbe menekítik adóvagyonuk nagy részét. Éger Ákos adatai szerint 1982 – 2010 között az említett okok miatt Magyarország vesztesége az ország összállamadósságának háromszorosát teszi ki. A privatizáció összhasznának pedig huszonnégyszerese ’tűnt el’. Vannak tehát ’egyenlőbbek’ a mi társadalmunkban is, akik nem fizetnek adót, vagy csak alig.”

Figyelemre méltó a következő világstatisztikai becslés: 1970-ben a legszegényebb és a leggazdagabb 10 százalék átlagjövedelemét összehasonlítva, az arány 13 – 1 volt. Ma ez az arány 50 – 1.

Érdekes világtérképet tárt a hallgatóság elé Székely János. Azok az országok, amelyek több energiát fogyasztanak, a fogyasztás arányában felhizlalva jelennek meg, más országok pedig „soványítva”. „Egészen dagadt az Egyesült Államok, Németország, Belgium, Hollandia, Anglia, Japán, s összezsugorodva, alig látjuk Afrikát, elsősorban Fekete-Afrikát.”

A migráció másik okaként a természetpusztulást említette Székely János. „A klímaváltozás legfőbb áldozata mindig a szegény. A gazdagabbak képesek védekezni. Víztisztítót, klímaberendezést vásárolnak és szereltetnek be. A szegény sokszor még palackos vízhez sem jut hozzá. Beáll a sorba, és hosszú órák várakozása után zavaros vizet merít a szennyes kútból, majd hazaviszi öt – tíz kilométerre lévő otthonába, s ezt adja gyermekének. A gyermek vagy megissza, vagy szomjan hal.”

Igen beszédes a közép-afrikai Csád-tó állapotváltozását bemutató képsor: 1963-ban még négy országnak szolgált édesvíz forrásként. „Rengeteg állat, sok törzs ebből élt. Mára a tónak a töredéke maradt meg. Az állatok elpusztultak, megszűnt a térségben a törzsek életlehetősége, s elindulnak, hogy valahogy túléljenek.” Az édesvíz tartalékok ilyen csökkenése nem egyedi eset. Az emberiség 17 százaléka nem jut tiszta vízhez, elsősorban Afrikában.

„A háborúk is előidézték – előidézik – a migráció fokozódását. Napjainkban ez főleg a Közel-Keletre igaz. Az iraki és a szíriai háborúban a becslések szerint egymillióan haltak meg. Rengetegen elmenekültek, ezzel mentve az életüket. Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet mintegy 400 keresztény templomot és 1400 mecsetet rombolt le. A terroristák nemcsak a keresztények, de a muszlimok életét is veszélyeztették.”  

A bevándorlási hullám újabb okaként említette a püspök az iszlám terjeszkedési vágyát, valamint a szegénységben élők felfokozott reményeit. „Az afrikai ember alapvetően boldog. Vidám, természetközeli, boldog életet él. De amikor a média segítségével rádöbben arra, hogy létezik egy csillogó világ, megszűnik a boldogsága, és elvágyódik.”

A migrációhoz hozzájárul „az embercsempészek ügyeskedése, a stabil kormányok megbuktatása. Európa körül korábban létezett egy ’erődrendszer’ Észak-Afrikában (Líbia, Egyiptom, Közel-Keleten Szíria), olyan államok, amelyek bizonyos értelemben védték Európát a bevándorlási hullámtól. Ezt az arab tavasz elsodorta. Sokak szerint azzal a szándékkal, hogy ilyen módon gyöngítsék Európát.”

Székely János az okok sorában végül megállapította: óriási demográfiai és spirituális vákuum alakult ki Európában. „Az Európai Unióban egyetlen olyan állam sincs, amelynek népessége képes lenne saját magát reprodukálni.” Magyarországon is az úgynevezett teljes termékenységi mutató alig valamivel 1,4 fölött van. Az önreprodukció hiánya – mutatott rá a püspök – elsősorban nem gazdasági természetű okokra vezethető vissza. „A fiatalok nem az anyagiak hiánya miatt zárkóznak el a gyermekvállalástól. 60-70 évvel ezelőtt nagyanyáink, dédanyáink nagy szegénységben is sokkal több gyermeket vállaltak. Ez ugyanis a szív, nem pedig a pénz kérdése.”

Hiányzik az a gondolat – folytatta –, hogy a fiatalok a házasságban föltétel nélkül, nagylelkűen odaadják az életüket. „Sokan nem is egészen értik, mi ebben a szép, mi ebben a jó. Mintha ez a fajta emberi nagyság hiányozna belőlük, s ennek következtében az élet továbbadása is nehézzé válik.”

A helyzetkép felvázolása után előadása második részében a püspök arra tért ki, hogyan gondolkodik az egyház a társadalmi kérdésekről, a migrációról?

„A kereszténység azt mondja, a világ nem magától létezik, hanem a Teremtő alkotta. A semmiből nem lesz valami, a kevesebből, az élettelenből nem lesz több, nem lesz élő elégséges ok nélkül. Azt gondoljuk, bölcsesség, szépség húzódik meg a világ titka mögött. Ebbe a világba a Teremtő, mivel maga a végtelen szépség és harmónia, beleteremtette a szépséget és a harmóniát. Amit Isten alkotott, az tökéletes, a világ gyönyörű szimfónia. De megjelenik a felelőtlen, környezetét szennyező, torzsalkodó ember, s olykor úgy tűnhet, mintha az ember lenne az egyetlen hamis hang ebben a gyönyörű világban.”

Objektív rendje van a világnak. Az évezredek során az ember a természetből olvassa ki az isteni törvényt. „Az erkölcs lényegét tekintve objektív. Az erkölcsi törvény bele van építve a világba, az atomokba, a sejtekbe, a lelkünkbe. A kereszténység azt is mondja, hogy ez az isteni fény, ez az isteni rend, amely alkotja a világot, meg is nyilvánult. Közel jött az emberiséghez; megnyilvánul a Bibliában, a tízparancsban, és elsősorban az idők teljességében, Jézusban. Benne tárul föl az isteni rend, az isteni fény, az Isten természete, Igéje. Az a Logosz, amellyel Isten alkotta a világot, testesül meg Jézusban.”

Az egyház elsősorban azt kutatja, ahogyan Isten megszólalt. „Az a fény, amely Jézusban föltárult, objektíve benne van a világban. A tudósok a világ törvényszerűségeit kutatják, mi pedig a vallás segítségével azt kutatjuk, amit intuitív módon már megsejtettek a próféták, ami föltárult Krisztusban. A két megismerési mód ugyanoda vezet. Az egyház nagy szolgálatot tehet az emberiségnek azzal, hogy bölcsességével, intuícióival megtermékenyíti a gondolkodást.”

Ezt követően az előadó néhány olyan témát említett, amelyek megjelennek az egyház társadalmi tanításában, s amelyek relevánsak a migráció kérdésével kapcsolatban.

„A migrációról szólva két igazságot kell egyensúlyba hoznunk. Az egyik igazság: Isten az embert történelmi és társas lénynek alkotta. Életünket másokon keresztül kapjuk. Egy közösségbe születünk bele, nyelvünket is általuk sajátítjuk el. A magyar nyelv őseink személyén, őseink történetén, kultúráján keresztül jut el hozzánk, az a nyelv, amelyen gondolkodunk. A társadalmi-történelmi szövedék tehát természetünkhöz tartozik. Az egyház azt gondolja, ez a fajta szövedék, ez a fajta közösség, a nemzet, az anyanyelv, a múltunk természetes dolog, s ezt maga a Teremtő adta. Éppen ezért értéke van, amelyet óvni, építeni kell.”

Ebből a gondolatból kiindulva az egyház elfogadhatatlannak tartja az olyasfajta – negatív – globalizációs folyamatot, amely a nemzetek, az anyanyelvek megszűntetését hirdeti, „ez ugyanis ellentétes az emberi természettel, s akik ezt szorgalmazzák, valami nagyon fontosat el szeretnének pusztítani az emberiség lényegéből. Egy amerikai keresztény gondolkodó azt mondja, a negatív globalizmus szorgalmazóinak öt halálos ellensége van. Ezeket folyamatosan gyengíteni igyekeznek, hogy a maguk, elsősorban gazdasági céljait korlátlanul megvalósíthassák.”

Melyek ezek? Elsősorban Isten és a vallás. Ez jelenti ugyanis a megtartó gyökérzetet; hogy az ember tudja, miért létezik, milyen irányba kell mennie és hogyan kell élnie.

„A második halálos ellenség a család. Azok a szálak, amelyek szeretteinkhez kötnek. A legideálisabb fogyasztó a szingli, a legkönnyebben manipulálható ember. Ezt a típust idealizálják manapság az önmegvalósítás hangoztatásával.”

A harmadik halálos ellenség a nemzet. Azok a szálak, amelyek őseinkhez, az anyaföldhöz, kultúránkhoz, a múltunkhoz kötnek.

Negyedik halálos ellenség a fizikai értelemben vett föld. „Valaki úgy fogalmazott: a legutolsó magyar nemesek a magyar parasztok voltak, akik saját földjükön gazdálkodtak, ott korlátlan urak voltak, ennek következtében nem lehetett őket egykönnyen eltéríteni meggyőződésüktől, nemigen lehetett manipulálni az ilyen embert. Ezért a földet ki kellett húzni a lábuk alól.”

Ötödik halálos ellenség minden olyan közösség, ahol az emberek együtt álmodják, együtt tervezik a jövőjüket.

Az egyház – hangsúlyozta Székely János – különbséget tesz az említett negatív és a természetes, tehát pozitív globalizáció között. Ez utóbbi hozzásegít, hogy minél jobban megismerjük egymást és együttműködjünk. A világ nagy falu lett, ennek számos előnyével.

A szabadság fogalmának helyes értelmezésével kapcsolatban II. János Pál pápa gondolatát említette: a szabadság nem olyasvalami, amit elődeink megszereztek, s mi könnyedén birtokolhatjuk. Minden nemzedéknek meg kell fizetnie a szabadság árát. „Az egyház azt gondolja, a nemzeteknek, a kultúráknak joguk van a túléléshez. Az országhatárok nem az ördögtől valók. Ahogy az emberi test sem tud bőr nélkül élni, úgy egy kultúra, egy nemzet sem képes határok nélkül létezni.”

Az egyház a Katekizmusban, amely a nagy bevándorlási hullám előtt született, hangsúlyozza: a bevándorlónak nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak. „Egyik legfőbb kötelessége, hogy megálljon az országhatárnál, mutatkozzék be és nyújtsa be kérvényét. A befogadó államnak pedig joga van elbírálni, hogy ezek alapján befogadja-e. Ez azonban csak az egyik fele az igazságnak. Az egyház hangsúlyozza: a Teremtő a Földet minden embernek szánta. Olyan közös otthonnak, ahol valamennyi ember, akár Afrikában, akár Kínában, akár másutt születik is, emberhez méltó módon élhessen. Ha valahol élhetetlenné válik az élet, akár a természet pusztulása, akár háború miatt, valamilyen szinten az egész emberiségnek segítenie kell.”

Magyarországnak is segítenie kell – folytatta Székely János. – Ugyanakkor nem tartja a kereszténységgel ellentétesnek az ország határán felhúzott kerítést. De a kerítésen legyen ajtó, s aki tényleg rászorul, azt engedjék be.

„A jelenlegi magyar törvények rendkívül szigorúak ebből a szempontból. Szinte egyetlen menekültet, migránst sem engednek be, miközben Magyarországnak is ki kellene vennie a részét a Föld problémáinak megoldásából.”

A segítés azonban nem jelentheti azt, hogy mindenkit Európa fogadjon be. „Béketeremtéssel, gazdasági támogatással segíteni kellene a Föld szegényebb tájait, Afrikát vagy a Közel-Keletet. Magyarország erejéhez mérten erre törekszik: iskolákat épített és kórházak működéséhez járult hozzá az iraki Erbilben, a szíriai Aleppóban.”

A kivándorlók – a migránsok – legfőbb érdeke, állapította meg a püspök, hogy hazatérhessenek szülőföldjükre, kulturális és nyelvi közösségükbe. „Ha a szomszéd háza lángol, mi sem élhetünk biztonságban. Igazságosabb világot kellene felépíteni” – összegezett, majd feltette a kérdést: mit mond az egyház a megoldás lehetőségeiről?

„A probléma egyik gyökere – mint említettem – a világ egyenlőtlensége. A tőke ilyen mértékű koncentrációjára talán még soha nem volt példa a történelemben. Jogi és gazdasági szempontból egyaránt korlátozni kellene a magántulajdon mértékét. Ez elsősorban az arányos vagyonadóval érhető el. Ehhez viszont arra lenne szükség, hogy a pénzügyek átláthatók legyenek. A banktitok az erősek, a gazdagok érdekeit védi.”

Ugyancsak szükség lenne egy ENSZ-hez hasonló, de annál jobban működő világtekintélyre. Az ENSZ számos bajjal küzd, ezek közül az egyik, hogy a katonai-politikai nagyhatalmak befolyása alatt áll. Olyan tekintélyre lenne kívánatos, amely globális szinten, átláthatóan és egységesen meg tudná valósítani az adózást.

„A kereszténység szerint a magántulajdon jó dolog, védi az egyén szabadságát. Embertelen, ha megfosztják ennek lehetőségétől. Az egyház ezért mindig elfogadhatatlannak tartotta a kommunizmust. A magántulajdon azonban nem mindenek fölött álló jog. Megelőzi az emberhez méltó módon való megélhetés joga. Ha bárhol megszületik egy gyermek, joga van ahhoz, hogy emberhez méltó módon élhessen, s ez a joga megelőzi a rothschildok vagy rockefellerek magántulajdonhoz való jogát.”

A Föld igazi tulajdonosa nem az ember, hanem a Teremtő. Mi, emberek csak kezelői vagyunk, s ennek tudatában kell élnünk.

Az egyház hangoztatja: a gazdasági élet legfőbb célja nem a haszon. A gazdaság mai résztvevői ezzel szemben a haszonmaximalizálást, a GDP növelését tartják szem előtt. A kereszténység szerint a gazdasági tevékenység célja minden ember boldogsága, testi, lelki és szellemi jóléte. Minden olyan gazdasági tevékenység káros, amely nem ezt szolgálja. Nem az önzés, hanem az együttműködés viszi előbbre a világot. Egy önző, önmagáért küzdő cégből vagy érdekcsoportból soha nem válik életerős, boldog közösség.

A vagyoni gyarapodás egy idő után nem szolgálja a boldogságot. „Hamis állítás, amely szerint annál boldogabb az ember, minél többet fogyaszt. Európa boldogságához az is kellene például, hogy Afrika boldogabb legyen. A magyar nemzet boldogságához hozzátartozna, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén lakó cigány testvéreink is életlehetőséget kapjanak. Olyan országban nem jó élni, ahol egyesek a nyomor szélén tengődnek.”

A piac, a gazdaság egésze etikai szempontból nem semleges terület. Az egyház szerint nincsenek etikailag semleges területek. Az embernek mindenben a gyönyörű isteni harmónia és rend szerint, etikus módon kell cselekednie.

A munka alapvető emberi jog. „Nemcsak hasznot termelő tevékenység, hanem az ember általa teljesedik ki és szépíti is a világot, társa a teremtő Istennek. Az egyház eszménye ezért a teljes foglalkoztatottság.”

A szolidaritással kapcsolatban XVI. Benedek pápát idézte Székely János: „Egy társadalom emberségének egyik legfőbb mércéje az, hogyan bánik a gyöngével, a beteggel, az időssel, a szegénnyel.”

A nyugati világ spirituális vákuumban szenved. A filozófus Martin Buber szerint: egy kultúra addig él, amíg kapcsolatban marad azzal az éltető titokkal, amely létrehozta.

„A nyugati kultúra Krisztusnak a Bibliában rögzített tanításából született. A személyi méltóság abból a fölismerésből fakad, hogy minden ember Isten képmása. Nem okos állat, hanem végtelen érték.”

Európa jelenéről a következő megállapítást fogalmazta meg végül a püspök: „Ma még kívülről csillogó, szép világnak tűnik, belülről, szellemiségében, erkölcseiben azonban nagyon gyönge. Európának csak akkor van jövője, ha abból az élő forrásból, amelyből született, most is meríteni, táplálkozni tud. Ha ettől elszakad, kultúrája elhal.”

x