A Pázmányt nem én, hanem a Jóisten választotta nekem 2017. március 3.

Lengyel Nóra jelenleg történelemtanár-magyartanár mesterszakon tanul. 2016-ban köztársasági ösztöndíjban részesült, tanulmányai mellett a HÖK általános alelnökeként aktívan részt vesz a hallgatói élet szervezésében.

Mikor kezdted a Pázmányt, és miért döntöttél úgy, hogy erre az egyetemre jössz tanulni? Mi volt a legerősebb érv számodra, ami a Pázmány mellett szólt?
2011 szeptemberében kezdtem a Pázmányt, és bár mindig igyekszem felelősségteljesen, megfontoltan dönteni, ám a Pázmány melletti döntésem azon kivételes esetek közé tartozik, amikor nem az átgondoltság játszotta a főszerepet. A felsőoktatásban, 2011 januárjában a meghirdetett képzések 90%-áról azt sem tudtam, mi lesz belőlem, ha elvégzem. A tanári pályán gondolkodtam, de a környezetemben mindenki le akart beszélni róla. Sehol sem voltam nyílt napon, inkább a neten nézelődtem, így fogott meg a PPKE BTK meseszép piliscsabai campusának képe. A kari honlapon található hírek alapján láttam, hogy kiemelkedő a történelem és a magyar képzés, és engem mindig is a humántudomány érdekelt leginkább. Úgy gondolom, a Pázmányt nem én, hanem a Jóisten választotta nekem.

Jászberényben születtél – az egyetem előtti tanulmányaidat ott végezted, vagy Budapesten?
Jászárokszálláson jártam a most Széchenyi István Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolába. Az alsó tagozatban Szabó Erika volt a tanító nénim, aki még a nem létező szabadidejét is ránk szánta. Azért emelem ki, mert a magyar nyelv és - irodalom iránti érdeklődésemhez szükséges alapokat nála sajátítottam el, nagy gondot fordított a szólások és közmondások tanítására, értelmezésére, a szép kiejtésre, hangos olvasásra és helyesírásra. Középiskolai tanulmányaimat a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban végeztem, azt mondták, ez a legjobb suli a környéken, engem leginkább a latin érdekelt (ami pont kifutott, mikor felvettek), illetve az, hogy továbbra is járhassak a jászberényi kézilabda csapathoz edzésekre. Fekete Szabó Anikó tanított nekem történelmet, óriási egyéniségét egészen beleadta a tanításba: logikus gondolatmenetei, a témák iránti odaadása, emberi értékei egészen magával ragadtak; mindig alig vártam, hogy végre történelem óránk legyen. Énekkaros is voltam, ami felejthetetlen élményeket adott számomra: egy alkalommal voltunk Lengyelországban egy nemzetközi kórusfesztiválon, a Varsói Operaházban énekelhettem a társaimmal több száz ember előtt, nem volt a többi kórushoz hasonló egyenruhánk, de a legnagyobb tapsot mi kaptuk.. Ez egy igazán felemelő pillanat volt egy felemelő közösségben.

Tanári MA szakon vagy hallgató jelenleg – hogyan vezetett az utad ide, milyen BA szakon végeztél? Miért a tanári MA vonzott, milyen lehetőségeket látsz a végzés után?
Történelem BA szakon végeztem, magyar minorral - már az első félévemben jelezték a felsőbb évesek, hogy csúszni fogok, mondván ez így „gyilkos páros”. Valóban nem volt leányálom, de sikerült időben, három év alatt abszolválnom az alapképzést, ezért a 2,5 évig tartó Tanári mesterképzésre plusz fél évet szánhatok, ezt már a 2011/2012-es tanév elején elhatároztam. Nem mondom, hogy vonzó számomra az új életpályamodell, és itt legfőképp nem a kezdő tanári fizetésre gondolok, bár igaz, hogy messze nem fejeződik ki benne a hosszú évek munkája, amit az egyetemi hallgatók a tanári képzésbe fektetnek. Pár évig olyan munkát szeretnék, amit délutánra befejezhetek, és a nap további részében nem a másnapra készülök. Egyelőre azonban azt sem jelentem ki végleg, hogy soha nem szeretnék tanítani.

Mi az a plusz, amit úgy érzed, hogy ez az egyetem tud adni számodra, miért különleges?
A Pázmány vonzereje, leginkább a családias légkörben rejlik, ami nem feltétlenül a hallgatói és oktatói létszámban tükröződik. Mikor a gimnazisták az egyetemről érdeklődnek, nem hagyják ki a katolikus mivoltunkra irányuló kérdéseket sem. A családias hangulat mellett számomra fontos, hogy katolikus egyetemre járok, mert ez nemcsak a néhány, általánosan kötelező, katolikus hittel foglalkozó tárgyakban mutatkozik meg. Teljesen mindegy, hogy ki melyik felekezethez tartozik, vagy egyáltalán vallásos-e, mi akkor is többek vagyunk azáltal, hogy nem csak a nemzeti felsőoktatási törvény, hanem a katolikus egyház adta normák is meghatározzák működésünket. Azt hiszem, hogy ez biztosít egy olyan rejtett tantervet, amelyet mindenki követni próbál, ezért bár már több helyszínen is zajlik az oktatás, többen két, akár három képzési helyszín között is ingáznak. Ám az ingázás közepette is, oktatók és hallgatók egyaránt, mindig megállunk egy-két szót váltani egymással, bármennyire rohanunk is az óráinkra. Különleges a Pázmány, mert egy valódi közösség.

2016-ban köztársasági ösztöndíjban részesültél – hogyan kaptad meg? Mit kell ehhez teljesíteni, illetve a tanulmányi eredmények mellett van-e más követelmény, amit elvárnak a hallgatóktól ezért az ösztöndíjért?
A köztársasági ösztöndíj hatalmas elismerés volt számomra, az oklevéllel együtt több év munkáját és annak eredményét tettem otthon a könyvespolcra. Jól tanulni sosem elég egy ilyen jellegű elismeréshez. Körülnézve azok között, akik eddig megkapták ezt az ösztöndíjat, mindannyian arra törekedtek, hogy kiválót nyújtsanak. A köztársasági ösztöndíj odaítélése során figyelembe veszik a hallgató tanulmányi átlagát, nyelvvizsgáinak számát és azok fokát, publikációit, tanulmányi versenyeken elért eredményeit, tehát a tudományos és a szakmai tevékenységét, de az egyetemi közéletért végzett tevékenység is plusz pontot jelenthet. Tudományos szempontból nem sok eredményt, ám annál több törekvést tudok letenni az asztalra. 2015-ben két szekcióban vettem részt a XXXII. OTDK-n, Humántudományi szekcióban és Pedagógia szekcióban is indultam, s bár helyezést nem értem el, mindkét szekcióban részt vehettem a szóbeli fordulón is, ami kiváló tapasztalat volt számomra. Remélem, hogy ezt hasznosíthatom idén a XXXIII. OTDK humántudományi szekciójában. Ezen kívül részt vettem a Sodalitas Tehetségprogramban, amelyet egy tanulmány megírásával és egy konferencia előadással zárt minden, a programban részt vevő hallgató. Szakmai tevékenységemként említhetem, hogy a 2016/2017-es tanévben már harmadik éve vagyok a Történettudományi Intézet demonstrátora. Ezek mellett még közéleti, a kari Hallgatói Önkormányzatban és az Egyetemi Hallgatói Önkormányzatban végzett tevékenységem is hozzájárulhatott ahhoz, hogy köztársasági ösztöndíjban részesültem.

Hogyan kerültél a HÖK-be? Ha valamelyik hallgató szeretne a HÖK tagja lenni, milyen tanácsokkal látnád el a jelentkezést illetően?
Pontosan emlékszem arra a napra, amikor bekerültem a PPKE BTK Hallgatói Önkormányzatába, 2013 februárjában. Elég nehéz időszak volt számomra, nagymamámtól tartottam hazafelé a Balatonfüredi Szívkórházból, mikor megcsörrent a telefonom, és egy ismeretlen szám hívott. Mészáros Máté, akkori HÖK elnök keresett meg: a Szociális Bizottságban nem volt elég ember, a „szoctám” időszak a nyakukon volt, és az egyik szaktársam, aki ma már a vőlegényem, beajánlott a bizottságba. Egyből igent mondtam, és ezzel bővült azon döntések köre, amit nem igazán én magam hoztam meg. Amikor Pázmányos lettem, eszem ágában sem volt HÖK-ösnek lenni, ismertem a HÖK körüli sztereotípiákat, amit részben igazolt, hogy akkor még leginkább kapcsolatokon keresztül, baráti alapon lehetett bekerülni a HÖK-be. 2016 áprilisa óta viszont kidolgoztunk egy olyan új, HÖK+ névre hallgató programot, mely biztosítja, hogy szakmai alapon történjen a tagok kiválasztása. A HÖK+ program elindítása érdekében a Kultúrbisztró nevű rendezvényünk alkalmain a meghívott vendégünk előtt minden alkalommal más bizottságunk kapott lehetőséget arra, hogy bemutatkozzon, és az érdeklődő hallgatók betekintést nyerjenek az adott bizottság munkájába. Aki a HÖK tagja szeretne lenni, tájékozódjon róla, hogy mire vállalkozik, hogy mely bizottság milyen munkát végez, beszélgessen az adott bizottság tagjaival, és az alapján válassza ki a szívéhez legközelebb álló területet. Ez azért fontos, mert csak így lehet és érdemes igazán áldozatos munkát végezni másokért.

Miért jó HÖK tagnak lenni?
Bármennyire is hangsúlyozzuk szakmaiságunkat, a HÖK egy baráti társaság is, hiszen tanulmányaink mellett, szabadidőnkben végezzük a munkánkat, ezért a számtalan személyes találkozó, a tagok között elengedhetetlen állandó kommunikáció szoros baráti viszony kialakulását eredményezi. Az, hogy nemcsak a tanulásért kelsz fel reggelente, hanem tudod, hogy van egy iroda, ahova, ha bemész, mindig van, aki rád mosolyog; az, hogy egy három hetes éjjel-nappal munkát igénylő „szoctám” időszak után egy hallgató oklevelet készít a bizottságnak a munkája elismeréséért; az, hogy több száz hallgatótársunk szórakozhat egy-egy általunk szervezett és lebonyolított rendezvényen, szerintem mind magáért beszél. 2016 áprilisa óta egy nagyon intenzív, a megújulást célként kitűző HÖK alakult meg, aminek eredményeként a HÖK-ről, azóta már több oktatónk is elismerően szólt. De ha a munkaerőpiacon divatos kompetenciákat veszem számba, a kommunikációs- és szervezőkészség, a csapatmunka, a tolerancia mind olyan területek, melyeket a HÖK-ös feladatok fejlesztenek.

A HÖK általános alelnöke vagy 2016 tavasza óta – milyen feladatokkal jár ez? Korábban milyen pozíciót töltöttél be a HÖK-ben?
Alelnökként minden bizottság munkájában részt veszek, felelek a szervezet belső kommunikációjáért, és folyamatosan segítem Jancsó Andrást, a HÖK elnökét a szervezet mindennapi feladatainak ellátásában, ha úgy adódik, őt képviselve veszek részt egy-egy megbeszélésen. Amikor a szervezetbe bekerültem, Hozman Brigitta vezette a Szociális Bizottságot, ahol először tagként, majd rövidesen referensként dolgoztam, Brigitta később a bizottság vezetését is átadta nekem. Voltam kollégiumi ügyekért felelős alelnök is, s bár ezt a pozíciót megszüntettük, a kollégiumi ügyekkel kapcsolatos feladatokat általános alelnökként is én végzem. A kollégiumi ügyekkel foglalkozni – budapesti pázmányos kollégium híján –, nem túl hálás feladat, mégis örömmel látom el, mivel magam is kollégista voltam a piliscsabai Iosephinum Kollégium és Szakkollégiumban, ahol életem három legtartalmasabb évét töltöttem el. Egy kollégium mindig meghatározza a felsőoktatási intézmény karakterét, hisz a HÖK által szervezett rendezvényeken kívül ott építhető igazán jó közösség, ezért a kar vezetőségével együttműködve továbbra is a kollégiumi kérdések megoldásán fogok dolgozni. Az egyetemen és a HÖK-ben is ez már az utolsó félévem lesz, így messzebb nyúló HÖK stratégiáról már nem vagyok hivatott beszámolni, de az biztos, hogy hiányozni fog a HÖK, és remélem, egy kicsit azért én is neki.

Pontosan mi az a Sodalitas Tehetségprogram? Ki találta ki és hogyan működik? Te milyen tevékenységet végzel a programban?
A „Sodi” a 2014/2015-ös tanévben indult, akkor, amikor az MA képzést kezdtem. A Sodalitas Tehetségprogram egy olyan asztaltársaságot jelképez, mely szívesen vitatja meg a tagok tudományos kérdéseit; azoknak a hallgatóknak szól, akik a tantervi képzésen túl még plusz tudásra, tapasztalatra vágynak, akár szakmailag, akár tudományosan. A Tehetségprogramot a Tehetségtanács irányítja, ők hívták életre a programot, mint pl. Botos Máté prodékán úr és Gloviczki Zoltán tanár úr, de nem működne a program Molnár Péter programkoordinátor nélkül. Valójában ő tartja a kapcsolatot a programban részt vevő hallgatókkal, minket néha azzal is megtisztelt, hogy bejött egy-egy órára. „A mi időnkben” még más struktúra alapján működött a program, mint jelenleg, tudományterületenként voltak előadások, tanultunk logikát is, azonban számomra a legnagyobb töltést az érvelés- és előadás-technikai kurzusok adták, Aczél Petra tanárnő és Györffy Kinga olyan gyakorlati tudást adtak a Sodalitas tagoknak, amely szinte garantálja, hogy egy-egy előadás alkalmával valóban fel tudjuk ébreszteni a hallgatóság figyelmét. A programot én már sikeresen zártam, szeretném jó hírét vinni ennek a tehetséggondozó programnak, mely minta lehet bárki számára.

Voltál külföldön hosszabb ideig ösztöndíjjal valamilyen tanulmányúton/csereprogramon? (Ha nem, melyik országba mennél szívesen tovább képezni magad?)
Bevallom, sosem vágytam arra, hogy az Erasmus program keretében egy teljes félévet arra szánjak, hogy egyetemi tanulmányokat folytassak külföldön. Testhezállóbb számomra az Erasmus+ szakmai gyakorlati programja, mellyel kétszer két hónapot töltöttem Kolozsváron, először 2015-ben a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, másodszor pedig 2016-ban az Erdélyi Múzeum-Egyesületben. Tanév közben mindig van elég tanulnivalóm és teendőm itthon is, el sem tudom képzelni, hogy tudnék ezektől egy percre is elszakadni.

Kik azok a tanárok, akik segítettek, felnézel rájuk, esetleg valamilyen jó tanáccsal láttak el tanulmányaid alatt?
Elsőként Medgyesy S. Norbert tanár urat kell kiemelnem, aki BA szakdolgozatom óta folyamatosan támogatja szakmai és tudományos előmenetelem, ő volt a mentorom a Sodalitas Tehetségprogramban, nála írtam 2015-ben a humántudományi szekcióban indított OTDK dolgozatom, és idén is ő vezeti a témám. Érdeklődése interdiszciplináris jellegű, amihez kiemelkedő tudás társul, s mindez emberi oldalával, a mindig azonnali segítségnyújtásával párosul. A közéleti tevékenységemben is partner, idén második alkalommal szerveztük közösen az Adventi karácsonyváró ünnepségünket. Mellette Gloviczki Zoltán tanár urat szeretném említeni, aki a tanári szakdolgozati témámat vezeti. Előadói tehetsége példamutató, de a pedagógia iránti elkötelezettsége is páratlan. A HÖK ötletei felé is támogató jelleggel fordul, a Gimnázium+ nevű programunk kialakítása során is csak biztató szavakat kaptunk tőle. Szőke-Milinte Enikő tanárnőnél írtam a 2015-ös pedagógiai témájú OTDK dolgozatom, akinek tudományos tevékenysége mellett munkabírása is lenyűgöző. Nem hagyhatom ki Sályiné Pásztor Judit tanárnőt sem, aki a magyartanítás szakértője az egyetemen, sok módszertani fogást adott át nekem. Forró Orsolya, Osztroluczky Sarolta és Tarjányi Eszter tanárnőkről, valamint Nemesi Attila László és Kőszeghy Miklós tanár urakról sem feledkezhetek meg, akikre szintén felnézek. Természetesen tudnám még folytatni a felsorolást, de Botos Máté prodékán úrral zárom: romantikus az ok, hiszen az ő óráján találkozott először tekintetünk szaktársammal, aki mára már a vőlegényem.

Miután befejezted az egyetemet, hogyan képzeled el a további éveket - elsősorban a tanári hivatást részesíted előnyben, vagy esetleg doktori képzésen is gondolkozol?
A tanári pályán való elindulást kicsit későbbre tervezem, de eddig sem vált be minden elképzelésem. Egyre inkább kacsingatok a doktori képzés felé, úgy érzem, megtaláltam a témát, amit sajátomnak érzek, és szívesen kutatnék, azonban ezt nagyrészt az OTDK eredmény határozza meg. Bizonyára már júniusra kiforr bennem, milyen munka tenne boldoggá, unatkozni vagy tétlenül ülni biztosan nem fogok.


Az interjút Csikós Kornélia készítette.

Mikortól jársz a Pázmányra?
2011. szeptember – 2014. június: Történelem BA

Szak:
2014. szeptember – jelenleg is (várhatóan: 2017. június): Történelemtanár-magyartanár MA

Fontosabb szakmai állomások (ösztön)díjak, kitüntetések:
Szent Imre ÖD (Katolikus Egyház, Katolikus Központi alapítvány ösztöndíja, melyben tanulmányi eredményeket és szociális szempontokat is figyelembe vesznek), Köztársasági ÖD, Budapest ÖD (A Fővárosi Önkormányzat, Főpolgármesteri Hivatal ösztöndíja)

Hobbi:
Hobbim volt a kézilabda, 10 évig űztem a sportot, azonban egy sérülés miatt többé nem lépek a pályára, legalábbis mint játékos. Továbbra is élek ennek a hobbimnak, ha minden jól megy, 2017 tavaszán befejezem a Testnevelési Egyetemen folytatott Sportedző (kézilabdaedző) OKJ képzést is, s ki tudja, egyszer talán édesanyám nyomdokaiba lépek, aki tanítói pályája mellett, a Jászárokszállási VSE kézilabdaedzője is, ovitól a felnőtt korosztályig.
Szeretek takarítani, főzni, de leginkább a mosogatás és a reggelikészítés kapcsol ki.
A szokásos filmnézés és sorozatnézés nálam kiesik, a jó filmeket szeretem, de ha rosszat látok, nagy időpazarlásnak tekintem. TV-t sem sokat nézek, leginkább a meccsek miatt kapcsolom be. Szeretek olvasni, de az egyetemen nem sok időm maradt a szépirodalmi művekre.

x