Régészet

„Őrizzük, tehát gyűjtsük össze emlékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő."

Ipolyi Arnold nagyváradi püspök

Történeti háttér

A későantikvitás, valamint a magyar és az egyetemes középkor egyik legfontosabb alkotója és eleme a keresztény hit és vallás volt, amelynek számos emléke maradt fent szerte Európában és a Közel-Keleten. Ezek az emlékek közös kultúrkincsei a mai kor társadalmának, emberének, kereszténynek és nem kereszténynek egyaránt.

A magyar katolikus egyháznak és képviselőinek fontos szerepük volt a régészet tudományának kialakításában, elterjesztésében és módszertana kidolgozásában. A kora keresztény időszak iránti tudós érdeklődés Pázmány Péter műveiben is nyomon követhető, s az általa alapított egyetem volt az első magyarországi intézmény, amely 1777-ben megalakította az első Érem- és Régiségtani Tanszéket Schoenwiesner István, későbbi nagyváradi kanonok vezetésével. Ez az intézmény végezte az első magyarországi ásatást is 1778-ban Óbudán, a későbbi Flórián téren. A modern magyar tudományos régészet két 19. században élt katolikus főpap munkája eredményeképp született meg. Ipolyi Arnold besztercebányai, majd nagyváradi püspök, az Archaeologiai Közlemények 1860-as évi elindítója és szerkesztője, valamint Rómer Flóris nagyváradi kanonok, akit a Magyar régészet atyja megtisztelő címmel illetnek.

A felbecsülhetetlen értékű műemlékállománnyal és egyéb kulturális kincsekkel rendelkező magyar katolikus egyház egyetemeként a Bölcsészettudományi Karon induló Keresztény Régészet képzés régi egyházi és társadalmi igényt igyekszik kielégíteni.

A képzésről

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Keresztény Régészet szakiránya az általános régész képzésen belül az egyetem profiljának megfelelően elsősorban a kereszténység megjelenésétől a kora újkorig tartó időszak emlékanyagának feltárására, tanulmányozására és megőrzésére alkalmas szakemberek képzését tűzi ki céljául. Az erősen gyakorlatorientált képzés egyetemünk szíriai régészeti kutatási programja mellett az intézményi partnerek segítségével az arra érdemes hallgatókat már a képzés során bekapcsolja hazai vagy egyéb külföldi terepi kutatási programokba. A PPKE BTK hagyományainak megfelelően a képzés szerves részét alkotja a kutatási témához nélkülözhetetlen biztos klasszikus nyelvi háttér elsajátítása (az általánosan kötelező latin mellett a második évtől választott korszaknak megfelelően ez specializált latin, görög, arab vagy arámi). A képzés hangsúlyos eleme az a specifikus számítástechnikai képzés (adatbázisépítés, térinformatika, számítógépes modellezés, grafikai szoftverek használata), amely a régészeten kívüli területeken is hasznos tudást ad.

Az első év a kötelező történelmi alapismeretek valamint a régészeti bevezető és módszertani órák elvégzéséből áll. A második évtől nyílik lehetőség a három felkínált kutatási irány egyikében történő elmélyedésre:

  1. későantik régészet
  2. a középkori Közép-Európa régészete
  3. a középkori Közel-Kelet régészete

A képzést elvégző hallgatóink az elsősorban gyakorlati kutatói alapképzés és régésztechnikusi szakképesítés mellett, a régészeten kívül többek közt a műemlékvédelem és múzeumi (főként egyházi) közgyűjtemény kezelési szakterületre történő továbblépéshez szerezhetnek hasznos tudást.

x