Interkulturális kalandok Japánban 2016. november 17.

Japán különleges élményeket tartogat mindenkinek, aki ellátogat gyönyörű szigeteire. – Hallgatónk, Polyák Eszter beszámolója, aki a MIRAI nemzetközi programban jutott el a Távol-keleti országba.

Idén szeptemberben egyedülálló lehetőség kereteiben találkozhattam az országgal: tagja lehettem a hetven főből álló csapatnak, akik Európa és Közép-Ázsia számos országából képviselhetik hazájukat a MIRAI nemzetközi programban. A meghívó japán külügyminisztérium mellett sokat köszönhettünk a szervezésben a Japan International Cooperation Center-nek (JICE) és a European Federation for Intercultural Learning-nek, akik munkatársaik révén végigkísérték utunkat.

A program fő célja az interkulturális kompetenciáink fejlesztése volt, Japán megismerésén keresztül, amelyre új módszereket tanulhattunk, de a legfontosabb a bárhol és bármikor alkalmazható szabály: egy idegen dolog nem rossz, hanem más.  A modellek azonban csak modellek maradnának, ha nem próbálnánk ki őket a gyakorlatban. Ezt megtehettük a szédítő programbőségben, a hét nap folyamán ugyanis számtalan élményben volt részünk.

Ezekből csak néhány képkockát tudok felvillantani, de ezek mind tartalmazták a japán történelem, hagyományos és modern kultúra, nemzeti emlékezet egy-egy darabkáját. A Narita repülőtérre érkezésünktől távozásunk pillanatáig minden tökéletesen gördülékenyen és pontosan zajlott, valószínűleg nincs még egy ország, ahol ilyen szervezettségben élnek az emberek. Ez persze hátrányokkal is jár, hiszen mindenki - így rövid ottlétünk során mi is - mindig egy csoporthoz igazodik, és a csoporttal összhangban cselekszik. Számos apró konfliktus és meglepetés kísérte utunkat, hiszen az angol nyelv használata nem magától értetődő, még Tokió nyüzsgő központjában sem, de a kedves és nyugodt hozzáállás áthidalta a különbségeket.

Utunk kezdetén rögtön Tokió hatalmas metropoliszában találtuk magunkat, ahol a Roppongi Hills felhőkarcolóiból, a város legmagasabb pontjáról tekintettünk le a városra. Az épületben éppen a világhírű animációs filmrendező, Miyazaki Hayao életművéből rendeztek kiállítást, Totoro, Chihiro és társai japánok és külföldiek igen nagy tömegének érdeklődésére tartottak számot.

A nemzeti szumó stadion tőszomszédságában helyezkedik el az Edó Tokió Múzeum, ami Tokió fővárosának évszázadait mutatja be. A múzeum különlegessége, hogy a régi Edótól a mai Tokióig számos épületet életnagyságban építettek fel, s ezek mellett számtalan modell mutatta be, hogyan alakult át az élet a XVII. századtól egészen napjainkig. A mindennapi élet, a császári udvar minden apró változását végig tudtuk követni, a nyugatias épületek bevezetésén át egészen a huszadik század iskolai menzájáig és híres elektronikai berendezéseiig.

Alig több, mint huszonnégy óra elteltével ismét repülőre szálltunk, ezúttal Hirosima felé véve az irányt. Itt meglepő módon első utunk nem az atombomba emlékhelyére, hanem Japán egyik szent helyére, a gyönyörű Miyajima szigetre vezetett. Az itt található sintó szentély és a hozzá tartozó torii kapu világszerte gyönyörűnek számítanak, azonban az ország lakossága nem csak a lenyűgöző látvány miatt, hanem az ősi sintó vallás szerint itt élő szellemek miatt kedveli, és talán a legnépszerűbb hely egy japán esküvő megtartására.

Megrázó élmény és egyben a legnagyobb kulturális sokk volt számomra Hirosima és az atombomba emlékezete. Nehéz elmondani, milyen képpel érkeztem és milyennel távoztam. A robbanás által lecsupaszított dóm a mai napig ugyanúgy emlékeztet az 1945 augusztusi állapotokra, azonban minden más gyönyörű és új. A méltó emlékezést azonban nem csak az emlékművek, hanem a túlélők vallomásai is őrzik. Egy nyolcvanas hölgy visszaemlékezésein keresztül tapasztalhattuk meg, milyen lehet egy robbanás túlélőinek. Azonban a hölgy szavaiból elmaradt a bosszúvágy - a japánok örökre el akarják venni annak a lehetőségét, hogy bárkivel hasonló történjen, ezért mesél ő is hosszú évek óta. Erre a békevágyra emlékeztet a számtalan origami daru is, amelyek közül egyet Obama elnök hagyott a városban.

Kiotó városa a hagyományos kultúrát képviselte számunkra. A parkokkal és folyókkal tagolt város régi császári palotájával, a gésákról híres Gion negyedével, hatalmas kolostoraival a legszerethetőbb város helyét vívta ki számunkra. A városhoz tartozó Udzsi egészen vidékies benyomást keltett, s e gyönyörű környezetben termesztik a leghíresebb japán teákat. Itt található a legrégebb teakereskedés is, ami a császári teát is szállítja, s a tizenhatodik generációs tulajdonos vezénylésével az őrléstől az ivásig mi készítettük el a matcha teát, közben pedig vendéglátónk életfilozófiájáról mesélt. Szorgalma és kitartása által jutott el családja a legkiválóbb tea biztosításáig, s ő is teljes életét e célnak szenteli.

A tudományos kapcsolatokra is hangsúlyt helyeztek, “Japán Oxfordja”, a Waseda Egyetem fogadta az európai hallgatókat. A japán diákok részvételével zajló workshop folyamán Hosoya Yuichi, a Keio Egyetem oktatója beszélt az Európai Unió és Japán kapcsolatairól, ami különösen izgalmas a júniusi Brexit tükrében. Urata Shujiro professzor Japán gazdasági problémáit ecsetelte, valamint kérdéseket vetett fel a szabadkereskedelmi egyezmények hatásaival kapcsolatban. Ezek a kérdések azonban már ránk vártak, s a vitákból számos értékes gondolat született, kiváló hangulattal és őszinte lelkesedéssel kísérve.

Utazásunk azonban nem jöhetett volna létre a japán külügyminisztérium támogatása nélkül, így a miniszteri üdvözlet sem maradt el. A külügyminisztérium munkatársai a japán atompolitikáról tartottak előadást, s a résztvevők csoportjai a felvázolt megoldásokból próbálták kiválasztani, melyik lehet a legalkalmasabb a nukleáris lefegyverzés véghezvitelére. A külügyminiszter-helyettes háláját fejezte ki, hogy elvisszük az ország kultúráját és legfontosabb üzeneteit saját hazánkba.

Úgy érzem, elsősorban mi lehetünk hálásak a japán népnek - ahogy japán kísérőnk, Junko-san megjegyezte, az adófizetőknek, akik ránk is áldoztak -, hogy egy rövid időre gondos vendéglátóink voltak. Az itt szerzett tapasztalatok korábbi ázsiai élményeim tükrében is egészen különlegesek, hiszen a japánok nyugalma egészen különleges atmoszférát teremtett, ahonnan nehéz volt hazajönni. Japán különösen alkalmas az interkulturális képességek gyakorlására, hiszen rendkívüli türelemmel bántak a sokszor rakoncátlan európai fiatalok népes csoportjával.

Kívánom a jövő MIRAI aspiránsainak, hogy minél több hasonló élményt éljenek át, hiszen japán barátaink jövőre is megrendezik a programot, évről évre igyekeznek felülmúlni az előző találkozót.


Polyák Eszter

x