Fröhlich Ida kapta a Gnilka-díjat 2017. augusztus 31.

Oktatónk a 28. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencián vehette át a kitüntetést.

„A Római levél értelmezése az ortodox teológiában, a reneszánszban, a reformáció korában és a mai bibliatudományban” címmel rendezték meg a 28. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferenciát augusztus 28. és 30. között. Az eseményen került sor a Gnilka-díj átadására, melyet idén Fröhlich Ida vehetett át.


A reformáció idején a Rómaiaknak írt levél a teológiai viták középpontjába került, ezt bizonyítja az is, hogy ebben az időszakban a reformátorok írásai mellett számos katolikus kommentár is született róla. A konferencián a páli levél egzegézistörténetben elfoglalt helyéről, a vitatott szakaszok értelmezéséről, valamint egyes fogalmainak a morálteológiában és a szisztematikus teológiában betöltött szerepéről beszéltek az előadók. A konferencia igazgatója, fő szervezője és házigazdája Benyik György, a Gál Ferenc Főiskola biblikus tanára volt.

A konferencia három napján mintegy huszonöt előadás hangzott el. Martos Levente Balázs, a Győri Hittudományi Főiskola tanára, a Pápai Biblikus Bizottság tagja A teológiai ökológia alapítása a Róm 8-ban. Isten gyermekeinek szolidaritása a teremtéssel címmel tartott előadást. A levél 8. fejezete tekinthető úgy is, mint amely összefoglalja a keresztény egzisztenciát.

Lynn Townsend White történész (1907–1987) 1967-ben írt munkájában a jelenlegi ökológiai válságért a zsidó-keresztény hagyományt tette felelőssé. A kereszténységből vezette le az állandó fejlődés gondolatát, mely eszme később mindent maga alá akart gyűrni. Gerhard von Rad német evangélikus teológus (1901–1971) szerint igaz ez a megállapítás, mert a zsidó-keresztény felfogás középpontjában az üdvtörténet áll, ez pedig feltételezi a folyamatos fejlődést. Ráadásul az eszkatológia a világ későbbi megsemmisüléséről beszél, ez pedig ismét csak leértékeli a teremtést. Mások szerint viszont a fejlődés gondolata nem teljesen negatív, hiszen ez teszi lehetővé az emberi civilizáció kibontakozását.

Rómaiaknak írt levélben ezt is olvassuk: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ is felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig.” (8,19–22) Ezt úgy értelmezték, hogy a kereszténység igenis aggódik a teremtésért. Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikájának 2. pontja is hivatkozik erre a szakaszra. Az egzegéták ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy itt Isten cselekvéséről van szó, ő fogja megváltoztatni helyzetünket. Ráadásul itt Pál a korabeli zsidó apokaliptika gondolatvilágát idézi: az isteni eredeti terv helyreállításának része lesz a természet is. Michael Wolter evangélikus teológus (1950–) szerint azt minden keresztény eleve tudja, hogy a természetet nem lehet kizsákmányolni.

A görög szöveg ktiszisz, azaz ’teremtés’ szava a szubhumánus teremtett világra, az embernél egyszerűbb teremtett lényekre vonatkozik. Az apokalüpszisz szót általában úgy fordítják, hogy ’megnyilvánulás’, ez pedig egy közlést jelent, vagyis Isten fiai majd tesznek vagy mondanak valamit. Ma inkább ’megjelenés’-ként kellene fordítani: az idők végén megjelennek Isten gyermekei. A hüpotaxanta (eredeti jelentése ’alávet’, ’engedelmeskedik’) esetében is Isten cselekvéséről van szó, Szent Pál nem ad konkrét cselekvési programot az ember számára.

A természet szerepe az, hogy vár. Ez ad lehetőséget arra is, hogy az emberben tudatosuljon a saját várakozása. Rá kell jönnie, hogy Isten terveivel megegyezően kell cselekednie. Az embernek a természet passzív, sóhajtozó várakozására kell válaszolnia. Az apokaliptika általában már befejezett cselekvést jelöl. Isten már mindent eldöntött, most már csak be kell ennek teljesednie. Ugyanakkor az apokaliptika legfontosabb etikai felszólítása, hogy lássuk, halljuk és értsük meg azt a világot, amiben élünk.

Csernai Balázs előadásában azt vizsgálta, vajon Szent Pál apostol hogyan nyilatkozik önmagáról a Rómaiaknak írt levélben. Miért írta az apostol ezt a levelet? Azért, mert be akart mutatkozni a római keresztényeknek, és ez a levél készítette elő útját, azt az utat, mely majd tovább, Hispánia felé is vezethet. Ha ez így van, akkor nemcsak teológiáját szerette volna kifejteni, hanem önmagáról is beszélt. Pál a levél elején és végén, valamint leginkább a 7., a 9., a 10. és a 11. fejezetben használ egyes szám első személyű igéket. Ez azonban csalóka, mert ilyenkor az alany sokszor nem ő, hanem Isten. A többes szám első személyű igék általában a keresztény közösséggel kapcsolatban jelennek meg, de mindez jelenti az embert általában és a zsidó közösséget is.

A levél 15,14–31 szakaszában Pál apostol a saját szolgálatát kultikus formában írja le, mely leginkább egy pap feladatainak a felsorolását jelenti. E kultusz lényege, hogy az ember megfelelően rendezett módon találkozzon Istennel. Pál az egyedül igaz Istennel hozza kapcsolatba a rómaiakat is. Ez a kultusz Krisztusban teljesedik be. Az apostol elmondja, hogy szerte a világon alapított olyan közösségeket, melyek aztán tovább tudják adni az evangéliumot. Rómában azért nem volt eddig, mert a misszió elmélyítését nem tartja feladatának. Most azonban segítséget szeretne kapni a római közösségtől a kegyelmek kölcsönös megosztásával. Azt is megfogalmazza, hogy rajta keresztül Krisztus cselekszik. Az öröm és a hála érzése van benne az eddigi eredményekért, ám ugyanakkor félti is a keresztény közösség egységét. Azt is megjegyzi, hogy az evangélium ereje erősebb azoknál, akikkel neki szembe kell néznie. Megállapíthatjuk, hogy Pál legteoretikusabb levele egyben az ő „személyes evangéliuma” is.

Czire Szabolcs A megigazulás mint a reformáció kulcsfogalma a Római levél értelmezésében az új szemléletmód olvasatában című előadásában a német kutatásból indult ki. A II. világháború után a megigazulás kérdése már kevésbé foglalkoztatta a kutatókat. Az új perspektíva az újszövetségi kutatást kiemeli a hagyományos keretekből, és az 1. századi judaizmus szempontjai szerint vizsgálja. Ez leginkább a protestáns biblikusok megközelítése. Krister Stendahl (1921–2008) szerint a 9–11. fejezet a levél tetőpontja. Pál meghívását az ószövetségi prófétákhoz hasonlítja, vagyis itt nem egyszerű vallásváltásról van szó. Szerinte az apostol teológiája közösségi, ekkleziológiai és nem szoteriológiai (megváltástani – a szerk.). Pál számára nem az volt az elsődleges, hogy hogyan nyerjük el az üdvösséget, tehát nem a lutheri kérdés foglalkoztatta. Az apostol a zsidóság és a pogányság felé nyitott, befogadást hangsúlyozó szemléletmódja Luther Márton korában nem volt időszerű. Stendahl szerint Pál gondolkodásának homlokterében a törvény szerepe állt, és nem annyira a megigazulás kérdése. A törvény túlhangsúlyozása ugyanis megnehezítette volna a pogányok befogadását.

Ed P. Sanders (1937–) Pál és a palesztinai judaizmus című könyve fordulópont a páli levelek értelmezésében. Alaptétele, hogy a zsidó legalizmus olyan keresztény mítosz, melyért a reformátori szemléletmód tehető felelőssé. A judaizmus rendszere a szövetségi monizmus fogalmával írható le. A szövetség tagsága minden zsidót megillet. Ez biztosítja az üdvösséget, ami pedig az engedelmességen múlik: lényege, hogy ne kövessen el valaki olyan bűnt, amely kizárja a szövetségből. Az üdvösség nem a tetten múlik, hanem azon, hogy valaki a szövetségen belül marad-e. Pál arra kapott meghívást, hogy a népek apostola legyen, megtérése után is zsidó maradt, ám Jézus Krisztus fényében újrafogalmazta azt. A szövetség Ábrahámról átkerült Krisztusra. A néphez immár az tartozik, aki Krisztushoz tartozik. Pálnál a megigazulás az „új szövetségbe való belépéshez” kötődik. Sanders szerint ugyanakkor Pál értelmezését igencsak megnehezíti, hogy szóhasználata nem következetes.

Heikki Raisanen (1941–2015) Pál és a törvény műve abból indul ki, hogy a modern páli irodalom harmonizálni akarja az apostolnál felbukkanó ellentmondásokat. Pál alapproblémája az volt, hogy az isteni eredetű Krisztus-élmény szembekerült az Isten által adott törvénnyel. Hogyan törölheti el Isten azt, ami az ő műve, melyet rá hivatkozva követ a nép? Pál apostol szerint – Raisanen megközelítésében – a törvényt nem lehet betölteni a kereszténységen kívül. James D. G. Dunn (1939–), a kutatási irányzat névadója szerint Pál levelei következetesek. Szerinte az individualizáló egzegézis helyett a törvény közösségi funkciójára kell helyezni a hangsúlyt. Ezt a kutatási irányt a katolikus és ortodox szerzők visszafogott kritikával fogadták.

Kormos Erik arra vállalkozott, hogy kimutassa a Rómaiaknak írt levélben a farizeusi egzegézis módszereit. Pál rendkívül széles spektrumban magyarázta az írásokat, köztük a hellenista és a farizeusi módszer szerint is. Az apostol elsősorban a Római és a Galata levélben alkalmazta a farizeusi egzegézis elveit: a tipológiát; az allegóriát; a gzera sávát, vagyis az azonos végződésű héber szavak egymás utáni összecsengését; valamint a peserek logikáját, mely szerint egy retorikai kérdés megválaszolására az Ószövetség valamely részét kell idézni. Pál apostol helyenként a saját maga által készített fordítást használta, ami megnehezíti a megértést. Szövegei intertextuálisak, vagyis más szövegekre utalnak. Sokszor a hipertextualitás befogadási stratégiája szerint kell közelíteni soraihoz, vagyis a görög szavak héber vagy arámi megfelelőjét kell figyelembe venni. A 2,12 szakaszban – „Mindazok ugyanis, akik törvény nélkül vannak és vétkeztek, elvesznek a törvény nélkül is; mindazokat pedig, akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítélik el” – többször használja a törvény szót, ám Kormos Erik szerint az itt szereplő nomoszt a Tóra, a törvény, a Tóra szövetsége, illetve a törvény rendelkezései kifejezéssel is lehet fordítani.

A konferencia keddi munkanapját követő estén jótékonysági koncertre került sor Felekezetek zenéje címmel a szegedi Magyarok Nagyasszonya-székesegyházban. A nagy történelmi egyházak jellemző zenedarabjait adta elő a Vaszy Viktor Kórus, a Szegedi Ökumenikus Kórus, a Szegedi Szimfonikus Zenekar és Simon Bálint orgonaművész Gyüdi Sándor Liszt-díjas karmester, valamint Nagy-Szabó Kornélia karmester vezényletével. A zenedarabok között olvasták fel Fabiny Tamás evangélikus és Fekete Károly református püspöknek a konferencia résztvevőihez írt levelét.

A tanácskozáson jelen lévőket Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek is üdvözölte. Üzenetét Kocsi György, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola docense olvasta fel. Az érsek a Rómaiaknak írt levél egy sorából indult ki: „Értelmemmel az Isten törvényének szolgálok.” (7,25) Hangsúlyozta, a „kereszténység a hitet Jézus Krisztus személyére koncentrálta, mert benne ismerte fel az Isten Fiát”. Ez a hit bizalom és észszerű megokolás is. Az értelem fontos része a hitnek, mert a keresztény ember meggyőződéses hívő, nem pedig hiszékeny. A hitre eljutni ugyanakkor csak Isten kegyelmével lehetséges. Korunk mindent megkérdőjelező szellemi légkörében nehéz tanúságot tenni a keresztény hitről. Mindennek ellenére a hitnek meg kell mutatkoznia cselekedeteinkben is.

A koncert szünetében adta át Jakubinyi György gyulafehérvári érsek Fröhlich Ida egyetemi tanárnak a Joachim Gnilka német katolikus teológusról elnevezett díjat. Az ókortörténész, hebraista tudós munkásságát Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora méltatta, a laudációt Martos Levente Balázs olvasta fel.

Az esemény végén Benyik György, a konferencia igazgatója és Ioan Chirilla, a Babeş–Bolyai Egyetem (Kolozsvár) szenátusának elnöke írt alá megállapodást a jövőbeni szorosabb együttműködésről. Ezt követően a rendezvény résztvevői kezükben égő gyertyával körülállták az oltárt, és a jelenlévőkkel együtt imádkoztak az üldözött keresztényekért.



Forrás: Magyar Kurír
Fotó: Lambert Attila, Baranyai Béla/Magyar Kurír

x