Interjúk a Pázmány Szenior Egyetem 2014 évi őszi kurzusának hallgatóival

Munkatársunk, Kemény Mária (K.M.) decemberben interjút készített a pszichológiai kurzus három hallgatójával:

Rácz Zoltánnéval (R.Z.), Magyarossy Lászlónéval (M.L.), Muzsik Évával (M.É.), Koskóczi Piroskával (K.P.).


K.M.: Amikor az ember már nem aktív dolgozó, leginkább a család, s főleg az unokák jelentenek elfoglaltságot és igényelnek rengeteg időt. Mindennek ellenére mi késztette a tanulásra, hogy újra iskolapadba üljön?

R.Z.: Három gyerekem és hat unokám valóban időt és készenlétet igényelt az aktív dolgozó időmben. Persze a két dédunokát is szívesen babusgatom olykor.
A tanulás vágya nálam "születési hiba volt", amit az ötvenes évek származás szerinti kategorizálása tett lehetetlenné. Most a régmúlt hiányait szeretném foltozgatni.

M.L.: Mivel az unokáimmal nem azonos településen élünk, így több időm jut saját kedvtelésemre. 14 éves koromtól (most 73 múltam) laboratóriumban dolgoztam, tehát csapat "játékos" voltam. Nyugdíjba menetelem után is kerestem közösséget, önkéntes segítő voltam rákbetegek mellett. Mindig érdekelt, hogy az embereket mi motiválja az adott szituációban, valamint saját magam reakciója is foglalkoztat, hogy mit miért teszek, illetve mi lenne a helyes megoldás.

K.P.: Mindig is szerettem új, számomra addig teljesen ismeretlen dolgokat megismerni, kicsit jobban megérteni. Még nincsen családi kötelezettségem, az unokák még váratnak magukra.


K.M.: Ön még aktívan dolgozik, ezen kívül a család is elfoglaltságot jelent. Mindennek ellenére mi késztette a tanulásra, hogy újra iskolapadba üljön?

M.É.: Őszintén szólva nem a késztetés felől indult a dolog, bár egy ideje foglalkoztatott legbelül, hogy jó lenne valami új dologgal foglalkozni és keresni kellene valamiféle intenzív agyi tevékenységgel járó elfoglaltságot már csak az elmém frissen tartása végett is. Látszólag véletlen a Pázmány-ra kerülésem, de szerintem meg nem az.
Nyugdíjas édesanyám kérte a segítségemet, hogy nézzek utána az interneten „a Pázmányon valami szenior egyetemnek" és egy linket is megadott ehhez. A kurzus – már-már jelképesnek mondható – térítési díja, a kiírt témakörök és anyukám lelkesedése mind arra sarkalltak, hogy kis szervezéssel beillesszem a heti egy alkalmat az amúgy valóban szoros időbeosztásomba.


K.M.: Miért éppen a Pázmány Szenior Egyetemet választotta?

R.Z.: Ha 60 éve lett volna katolikus egyetem, bizonyára ott tanulhattam volna. Mikor megépült Piliscsabán az egyetem gyönyörű épülete sóvárogva sétálgattam többször is az udvarán és az aulában. És nagyon örültem mikor a Magyar Nemzetben olvastam idősek tanulási lehetőségéről.

M.L.: Nem kerestem a lehetőséget, de az előbbi kérdésre adott válaszomból kitűnik, hogy érdekel az emberi motiváció.

M.É.: Mint már említettem, nem én választottam, de az első kurzus végeztével már így tennék. Először is remekül megközelíthető az intézmény, az épületbe lépve kellemes miliő fogad, kényelmes a lépcsőház, a folyosók, van lift, tökéletes a tanterem és a biztosított technika – tisztaság, rend mindenhol. Szinte a falak is sugározzák a hely szellemiségét, amire aztán az előadók és a segítő személyek is igencsak ráerősítenek. Otthonos érzés tölt el, ahonnan nem vágyik el az ember. Az e-mail-es kapcsolattartás is a pozitívumok közé tartozik.

K.P.: Először a Magyar Rádió Kossuth adó reggeli krónikájában hallottam a kurzuson való részvétel lehetőségéről.


K.M.: Mik voltak az elvárásai, amikor jelentkezett, és hogy érzi, mit kapott a kurzus előadásaitól?

R.Z.: Elvárásom nem volt, nem is lehetett, csak végtelen hálaérzet, hogy megérhettem, valaki gondol az én korosztályomra, mint potenciális hallgatóra.
Az előadásokat minden alkalommal élvezettel hallgattam. Sok esetben kérdezetlenül kaptam választ saját, illetve közvetlen környezetemben élők viselkedésére. Ez könnyebbé teszi a körülöttem lévők viselkedésének, megnyilvánulásainak megértését.

M.L.: Sokat tanultam, szeretteim/környezetemben élők viselkedését jobban megismerhettem, értelmezhetem.

M.É.: Elvárásaim csak magammal szemben voltak. Ezeknek többé-kevésbé meg is feleltem.
A kurzus előadásai pedig minden elképzelésemet felülmúlták. Eddig csak sejtéseim lehettek arról, hogy mennyire sokrétű a pszichológia, mennyi minden tartozik hozzá, milyen sok területen, témában kutatnak a tudósok. A honlapra kitett előadásanyagok nagyban segítik a rengeteg új ismeret alaposabb elsajátítását.
Többször fogott el az érzés, hogy miért is kapom én ezt a rengeteg információt? Mennyi ember milyen áldozatos munkájának eredménye ez ... megérdemlem?

K.P.: Teljesen a vártaknak megfelelőt kaptam, hiszen semmilyen előképzettségem nincs az építészet terén. Érdekes volt, bizonyos "hiányosságok" a helyükre kerültek.


K.M.: Mi volt a legjobb élménye a kurzus folyamán?

R.Z.: Nagy élmény volt az igazságosság kérdésének bontogatása, az előadónő minden szavával csak egyetérteni tudok. És mindenek előtt az idősek gondjait, viselkedését magyarázó előadás fogott meg, mert nagyon sok gondolatban magamra ismertem.

M.L.: Egy-egy kitűnő előadás magával ragadott, valamint jó volt hasonló érdeklődésű emberek társasága.

M.É.: Több is volt. Gerván Patrícia fantasztikus előadásai igen kiemelkedőek voltak. A használt tudományos- és szakkifejezések tömkelege ellenére, amit a laikus hallgatóság többsége – velem együtt – nyilván nem értett, a legizgalmasabbak, legérdekesebbek közé tartoztak. A vetített diái, a bemutatott szemléltető eszközök, a jelenségekre hozott példái mind-mind a megértést segítették egy számomra eddig ismeretlen tudomány útvesztőjében. Sugárzó személyisége, remek előadói stílusa mély nyomot hagyott bennem.
Nem tudom nem megemlíteni azt az időnként felbukkanó „áhhá" érzést sem, amikor az eddigi megérzéseim, feltételezéseim megerősítést nyertek a különböző élethelyzetekre, szituációkra vonatkozóan.

K.P.: Mindegyik előadó tetszett, Szakács Béla Zsolt kedves humora jó volt, leginkább Rozsnyai József előadása tetszett. Fiatal kora ellenére egyrészt nagyszerű pedagógia érzékről tett tanúbizonyságot, másrészt tisztelettel és szeretettel beszélt a nálánál lényegesen idősebb nemzedékkel. Jó előadásmódja megnyerő volt, és Ő jött rá először, hogy a kivetítőn lévő képeken, ábrákon segítség a mondottak megmutatása (nekem jó volt).


K.M: Kinek ajánlaná a Pázmány Szenior Egyetem kurzusait?

R.Z.: Mindenkinek csak javasolni tudom, de kortársaimnak különösen szeretném felhívni a figyelmét, hogy minél többen nyitott ésszel és szívvel jelentkezzenek a kurzusokra. És végül, én is szeretnék még a keddi előadásokon is részt venni.

M.L.: Alapvetően úgy gondolom az eddig tanultak alapján, hogy mindezt jó lenne már fiatalon megismerni és idősebb korban talán "bölcsebbek" lehetnénk. Jelen időben idősödő házaspárok sokat profitálhatnának, ha persze van rá affinitásuk.

M.É.: Mindenkinek! Bárkinek! Természetesen némi érdeklődés egy-egy tudományág iránt nem hátrány, de meggyőződésem, hogy a megismert előadók felkészültsége, előadásmódja, az érintett témák sokszínűsége, az egész intézmény légköre egy outsider-t is magával ragad.

K.P.: Mindenkinek ajánlanám, akit egy kicsit is érdekel a világ, s minden, ami benne zajlik.

x