A trauma reprezentációi 2017. május 23.

Interdiszciplináris nemzetközi konferencia a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Kapcsolat Kutatócsoportja és a Paris 3 Sorbonne Nouvelle Egyetem THALIM kutatócsoportja közös szervezésében május 26–27-én.

Paul Ricœur szerint a szenvedést soha nem lehet elhallgattatni, mert továbbra is beszélni fog. A tudományos ülésszak kérdésfeltevésének kiindulópontja szerint az irodalmi és a művészeti megjelenítés olyan szavakat és képeket hordoz, amelyek a feldolgozást segítik, veszteséget kompenzálnak vagy hiányt egészítenek ki, s mint ilyen gyógyító tevékenységnek tekinthetők.  A trauma esetében azonban a hiány és a veszteség nem ugyanaz. A hiány többnyire transzhistorikus állapot, nem esemény, így nincs időbelisége, következésképpen narratívája sem lehet. Ezzel szemben a traumákra jellemző veszteség historikus, egy konkrét múltbeli eseményhez köthető. Ezért a veszteség jobb esetben elmesélhető és történet lesz belőle, a jelenben a jövőre való tekintettel feldolgozható, és így már nem lesz elmúlhatatlanul jelenlévő.  Ezért érzünk állandó késztetést arra, hogy újraírjuk a traumatikus eseményeket, amelyek megnyitják az utat a legkülönbözőbb művészeti reprezentációk, illetve az irodalmi és tudományos narratívák számára. A trauma tehát érinti a történelem, a társadalom és a lelkiség dimenzióit egyaránt; alapvető idő- és térképző szerepe van, és sajátos poétika működteti az irodalmi szövegekben. 

A francia és magyar nyelvű konferenciánk interdiszcipláris lévén minden olyan tudományágat megszólít, amely, főleg a holokauszt óta, a traumával foglalkozik: történelem, művészettörténet, filozófia, pszichológia, szociológia, orvostudomány, mindemellett az irodalmi történetmesélést is felkínálja ugyanezen tudományágak számára.

A traumaelmélet kezdetben a (valós) történelem, vagyis az egyéni, illetve kollektív traumák és a nyelv (a beszéd, az írás, az irodalom) kapcsolatát vizsgálta. Tágabb értelemben az etikai kritika áramlatába illeszthető: az olvasást, a figyelmes megértést a tanúságtétel és az emlékezés felelősségével ruházza fel. A traumák narratívái tehát nem csupán a szövegen belül, hanem azon kívül is megszólítanak bennünket.

Konferenciánk különös figyelmet szentel az írás és az olvasás feldolgozást, integrációt segítő,  gyógyító hatásának. Milyen jótékony hatásai lehetnek a traumáról szóló történeteknek? Vajon mit és hogyan gyógyíthatnak?

trauma.pazmany@gmail.com

Szervezők:
Catherine Milkovitch-Rioux (THALIM)
Alain Schaffner (THALIM)
Ádám Anikó (Francia Kapcsolat)
Radvánszky Anikó (Francia Kapcsolat)


A konferencia programja →

x