Királyok ékköve – Konferencia Szent Lászlóról és kultuszáról 2017. november 13.

„Regum gemma, Ladislae” (Királyok ékköve, László) címmel november 9–10-én tudományos konferenciát rendeznek Vácott, a püspöki palotában.

Az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ, a Váci Egyházmegye és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának több tanszéke szervezésében sorra kerülő konferenciát Beer Miklós váci megyéspüspök nyitotta meg. Reményét fejezte ki, hogy „a lovagkirály személyének és művének tudományos megközelítése is segít abban, hogy világosabban lássuk mai feladatainkat”.

Varga Lajos váci segédpüspök a tanácskozás bevezetőjében hangsúlyozta a szent lovagkirály alakjának („legyőzhetetlen hős”), művének és kultuszának ikonográfiai, irodalmi, liturgiatörténeti és jogtörténeti jelentőségét. Prohászka Ottokár püspök szavait idézte: „Általa lett magyar a kereszténység”.

Szuromi Szabolcs Anzelm, a PPKE rektora, kánonjogász bevezető előadásában vázolta a szabolcsi zsinat (1092) jogtörténeti és politikatörténeti hátterét. Az első század változásokkal teli korát az európai államok expanziós törekvései jellemzik, ugyanakkor ez a gregoriánus reform időszaka. Feszültség alakul ki a pápai hatalom és a világi, keresztény uralkodók közt.

László király is engedelmességet ígért – a források tanúsága szerint – „Szent Péternek”, horvátországi expanzióját azonban II Orbán pápa nem ismerte el. Ekkor ugyanis Horvátország már pápai hűbéres, hiszen királya 1085-ben éppen Rómától kért és kapott koronát.

Ilyen háttérben tartják meg a szabolcsi zsinatot, amelynek szövege Szent László első törvénykönyve, és amely az egyházi szakirodalom szerint az első magyar nemzeti zsinat.

A Szent László eme törvénykönyvéről (a zsinat szövegéről) tanúskodó nyolc történeti forrás nem tartalmaz eltéréseket, ugyanakkor felvetődik, hogy a szöveg egységes-e. A 41–42. kapitulum bizonyosan későbbi kiegészítés – mondta a kánonjogász. A zsinati szöveg témái kiterjednek többek közt a tized, a nős és újraházasodott diakónusok, a nős papok ügyére, a vasárnap és az ünnepnapok megtartására, s a szövegek házassági, fegyelmi, büntető és eljárásjogi intézkedéseket is tartalmaznak. Szó esik benne az istenítéletekről (például a tüzesvaspróbáról) is, amelyeknél az egyházi részvételt majd csak a IV. lateráni zsinat tiltja meg. „Ez a zsinat stabilan rendezte a hazai egyházi viszonyokat”, joganyaga Karoling-kori, Szent István-korabeli előzményeket tükröz, és kiolvasható belőle, hogy ezen az „uralkodói zsinaton” a király nem kívánta alkalmazni a gregoriánus reformokat – mondta az előadó, – ugyanakkor ez természetesen nem jelentette a latin egyházzal való szakítást.

Solymosi László (MTA) a konferencián áttekintette a Szent László uralkodásának kezdetétől a szentté avatásáig terjedő időszakot. Megállapította, hogy a lovagkirály uralkodása rövid volt, s róla a Képes Krónika is kevés adatot tartalmaz. Törvénykezése szigorú volt, hiszen egy rablókkal teli, pogány lázadások idején feldúlt, lerombolt templomokkal teli országot kellett rendbe tennie. Megalapítja a zágrábi püspökséget és a bihari püspökséget Váradra helyezi, esperességeket hoz létre, és megalapítja a bátai, valamint a somogyvári apátságot. A lovagkirály életéből már ismert részleteket sorolva a tudós külön is kitért ez utóbbi alapításra, és hangsúlyozta, hogy az időközben felmerült történészi vélekedés, amely szerint Várad előtt itt a somogyvári apátságban lehetett eltemetve Szent László, nem tartható, azaz tévedés. Minden forrás azt igazolja, hogy a királyt Váradon temették el. László szentté avatásáról a Pray kódex „tudósít”, és a levéltári kutatások alapján bizonyos, hogy a szentté avatást végző pápai legátus, Gregorius kétszer is járt Magyarországon (1189/1190-ben és 1192-ben).

A fejereklye elválasztása a szentté avatáskor történt az eleváció (sírból való kiemelés) során. Ennek napjainkban történő részletes vizsgálata (többek közt koponya-CT) szerint Szent László magas, erőteljes testalkatú férfi volt – tette hozzá Solymosi László.

A következő előadásban Takács Imre (ELTE BTK) művészettörténész ismertette Szent László korának művészetét. E korból kevés írott forrás maradt fenn, a források maguk az alkotások, illetve azok töredékei, a megmunkált kövek, korabeli romok, indadíszek, figurális ábrázolások, ornamentális faragványok. Többek közt a somogyvári vagy dombói bencés apátság romjai, vagy az e korból ránk maradt aracsi sírkőrészlet is azt mutatják, hogy dekoratív stílus, ugyanakkor összetett és gazdag kulturális összkép bontakozik ki erről a korról.

A konferencián több felszólaló érintette a somogyvári apátság és Szent László személyével kapcsolatos kérdéseket. Számos megfontolás szól amellett: nem valószínűsíthető, hogy itt lett volna Szent László első temetkezési helye.

A tudományos tanácskozás további előadói november 9-én többek közt a Szent László-legendával, a király cseh és lengyel rokonságával, a patrisztikus forrásokkal, a lovagkirály 19. századi lírában felbukkanó alakjával foglalkoztak. A konferencia első napja szentmisével zárult.

A Regum gemma, Ladislae című konferencia november 10-én többek közt a magyarországi és észak-erdélyi Szent László ábrázolásokkal, a király kultuszának néprajzi vonatkozásaival, a búcsújáróhelyek világával foglalkozik. 


Szerző: Körössy László/Magyar Kurír
Fotó: Merényi Zita

x