Kommunikáció- és Médiatudományi Kutatócsoport

1. A kutatócsoport célja

A modern társadalomtudomány kialakulásától fogva lényegében magától értetődőnek számított az az elmélet, mely szerint a modernizálódás folyamata a maga belső logikájánál fogva együtt jár a szekularizálódás folyamatával, vagyis a vallás jelentőségvesztésének eluralkodásával. Ezt a szekularizálódási elméletet inkább szekularizálódási tételként szokás emlegetni, mert Max Webertől és Emile Durkheimtől kezdve mintegy száz éven át voltaképpen senki nem vette a fáradságot ahhoz, hogy részletesen kidolgozza, s így elmélet rangjára sem emelkedhetett. Ennek ellenére a 20. század folyamán mérvadó társadalomtudósok körében alapvető meggyőződésnek számított, hogy az ezredfordulóra a vallás elvész, de legalábbis „láthatatlanná” válik (Thomas Luckmann) a modern társadalmakban.

Ez az a meggyőződés, amely az elmúlt évek folyamán elveszítette a plauzibilitását, olyannyira, hogy a modernizálódás és a szekularizálódás közötti belső összefüggést hangsúlyozók „kisebbségbe kerültek, s a társadalomtudományok területén a szekularizálódási tétel dominanciáját visszautasításának hegemóniája váltotta fel” (Hans Joas). Nem arról van szó, hogy általánosan vitatottá vált volna a vallás és konkrétan a kereszténység térvesztése, hanem arról, hogy immár nem tűnik egyértelmőnek a folyamat egyirányú kibontakozása, tényleges kiterjedésének mértéke, visszafordíthatatlansága és a nyilvános vitákra gyakorolt hatásának jellege. A hosszú időn át magától értetődő felfogás megkérdőjeleződésének többféle oka volt. Kiderült, hogy globális összefüggésben a világvallások a modernizálódási folyamatok előtt megnyílva sem veszítettek az életerejükből, sőt a világ számos részén a modernizálódás kibontakozásával párhuzamosan növekedett is a jelentőségük. Hasonló bírálatok alapjául szolgált az a megfigyelés, mely szerint a szekularizálódás fogalma kizárólag nyugat-európai jelenségek tükrében született meg, és más kulturális összefüggésekre csak negatív következményekkel vonatkoztatható (Talal Asad). Történelmi perspektívában úgy mutatkozott, hogy nem lehet szó egyenes vonalú szekularizálódási folyamatról, mert a vallás tagadhatatlan európai szerepvesztése hullámokban ment végbe, vagyis a szekularizálódásnak sajátos történelmi mintázata van, s ennek figyelembevételével az okai is jobban megérthetők. Mindezek eredményeképpen sokak szemében mára az ellenkezőjére fordult az a hosszú ideig egyértelmőnek beállított perspektíva, amelyben a normálisnak számító európai szekularizálódási folyamatokhoz képest kivételnek könyvelhető el a modernizálódás előrehaladását és a vallási vitalitás megmaradását egyaránt kiválóan tanúsító Egyesült Államok: elkerülhetetlen immár, hogy „provincializáljuk” Európát, hiszen „az európai–latin kereszténység történelmi szekularizálódási folyamata nem norma, hanem valósággal rendkívüli folyamat”, állítja az utóbbi években José Casanova.

Ezek a belátások motiválták a Kommunikáció- és Médiatudományi Intézet kutatóinak tevékenységeit az elmúlt nyolc évben. Az Intézet olyan sajátos, szerves kutatóközösségi identitás kialakítására törekszik, amely jól megkülönböztethetővé teszi őt az egyéb, a lenti tematikához kapcsolható hazai és külföldi kutatói közösségektől. Tevékenysége a programokban résztvevő kollégák valós érdeklődése és hazai, nemzetközi kapcsolatai révén alakult, különböző tudományágunkhoz kapcsolódó szakterületeket érintve. Így a Kutatócsoport jelenlegi formális megalakulását már évek óta zajló folyamatos munka előzte meg, amely a kialakulóban lévő egyetemi kutatócsoportokat támogató irányvonal egyik támogatásra érdemes szakmai szegmense, kutatói közössége lehet.

A kutatócsoport ennek az új konstellációnak a vizsgálatára vállalkozott és vállalkozik négy nézőpontból:

  • a. a vallás és a nyilvánosság összefüggésére irányuló társadalomelméleti, vallásfilozófiai és vallásszociológiai reflexiók az ezredforduló után (Steve Bruce; Detlef Pollack; David Martin; Hans Joas; Richard Schaeffler; Hans Urs von Balthasar; Johann Baptist Metz);
  • b. a nyilvános racionalitás önmegalapozó képességébe vetett hit megrendülése, a posztszekularitás fogalmának kialakulása (Jürgen Habermas), a szubjektumfogalom változásai és rehabilitációs kísérletei (Dieter Henrich), az újkor és a modernitás elméletei mind szekularista (Hans Blumenberg), mind szellemtörténeti (Wolfhart Pannenberg) perspektívában;
  • c. a vallás és a tömegmédia összefüggései európai és globális összefüggésben (a Stewart Hoover által megkezdett kutatási és értelmezési irány folytatása, kelet-közép-európai specializációkkal);
  • d. a vallás, különösen a kereszténység reprezentációja a modern kulturális és mediatizált (újságírás, televízió, film, stb.) kommunikációban (együttmőködve számos külföldi egyetemen dolgozó kollégával: pl. Pozsony, Prága, Eichstätt-i egyetemek);


2. A
kutatócsoport publikációs tevékenysége

Az alábbi felsorolás néhány olyan publikációt sorol fel, amely a kutatócsoport egyes tagjaitól sajátosan az alapvető kutatási kérdésekkel kapcsolatban jelentek meg az elmúlt évek folyamán:

Andok Mónika:

  • A hírek története. L’Harmattan, Budapest, 2013
  • A participációs modell médiaelméleti kapcsolódásai. In Bajnok Andrea et al. (szerk.): kommunikatív állapot. Diszciplináris rekonstrukciók Horányi Özséb 70. születésnapjára. Typotex, Budapest, 2012, 387–393. 
  • Vannak-e vallásos magatartásformák? In Korpics Mária–Wildmann János (szerk.): Vallások és egyházak az Egyesült Európában: Magyarország. Typotex, Budapest, 2010, 259–264. 
  • A hírek mint kulturális szimbólumok. In Balázs Géza–H. Varga Gyula (szerk.): Társadalom és jelek. Társadalomkutatók a szemiotikai perspektívákról. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest–Eger, 2006, 170–180.


Görföl Tibor:

  • Posztszekuláris társadalom? A kereszténység nyilvános jelenlétének megítélése Jürgen Habermasnál. Sapientiana 7 (2014), 33–52. 
  • Görföl Tibor: Az identitás és a végérvényesség ajánlata. A kereszténység a modernitás európai kultúrájában. Vigilia 78 (2013), 82–91. 
  • Görföl Tibor: Kétféle hajtás közös gyökérből. Karl Rahner és Hans Urs von Balthasar szellemi világa. Communio. Nemzetközi Katolikus Folyóirat 21 (2013), 49–72.


Lázár Kovács Ákos:

  • Önfeladás és megmaradás. Vallásos értelmiség Magyarországon 1948–1991. Osiris, Budapest, 2006. 
  • A nyilvánosság etikai és esztétikai dimenziói. L’Harmattan, Budapest, 2006.
  • Among fragmentation, simplification and schizophrenia: Perspectives of journalism education in Hungary. Otazky Zurnalistiky 2013:(1-2) pp. 4-10. (2013) 
  • A vallási tapasztalattól a tömegkultúrán túl. Töredékek napjaink kultúrafelfogásához. Vigilia 78 (2013), 501–509. 
  • Pusztuláskommunikáció. A hírvilág posztmodern kontúrjairól. Vigilia 75 (2010), 823–830.
  • Megnyilatkozás és fenntartás. Az egyház önértelmezése mint médiafeladat. Vigilia 73 (2008), 662–670.


P. Szilczl Dóra:

  • Kommunikáció a társadalommal. In Korpics Mária–Wildmann János (szerk.): Vallások és egyházak az Egyesült Európában: Magyarország. Typotex, Budapest, 2010, 308–315.
  • Vallás és kommunikáció. A valláskutatás kommunikációs perspektívái. In Fehér Katalin (szerk.): Tanulmányok a társadalmi kommunikáció témaköréből. L’Harmattan, Budapest, 2007, 69–86.
  • Vallási kommunikáció. A transzcendencia jelentkezése. (szerk.) Typotex, Budapest, 2007.
  • A transzcendencia jelei: a vallási szimbólum – jelentés – kommunikáció. In Gecső Tamás – Sárdi Csilla (szerk.): Jel és jelentés. Tinta, Székesfehérvár, 2008, 254–264.


A kutatócsoport tagjai által fordításokban közölt kapcsolódó munkák:

  • J. B. Metz: Memoria passionis. Veszélyes emlékezet a plularista társadalomban. Ford. Görföl Tibor. Vigilia, Budapest, 2008. 
  • H. U. v. Balthasar: A dicsőség felfénylése. Teológiai esztétika. I–III. kötet. Ford. Görföl Tibor. Sík Sándor Kiadó, 2004–2014. 
  • Th. Krenski: Krisztus minden felől: Hans Urs von Balthasar párbeszédei Ford. Lázár Kovács Ákos Sík Sándor K., Budapest, 2005.


3. A
kutatócsoport tagjainak nem publikációs jellegő tevékenysége

  • kapcsolat a Hans Urs von Balthasar Archívummal (Bázel) – Hans Urs von Balthasar svájci szerző a Homérosztól Péguyig, Hérakleitosztól Heideggerig ívelő európai szellemtörténet páratlanul részletes feldolgozásával a ereszténység kulturális önpozicionálásának feladatát végezte el a 20. században. Mőveit a hagyatékát gondozó archívummal együttmőködve immár 10 éve adják ki (a kutatócsoport egyes tagjai és a Piarista Rend által alapított Sík Sándor Kiadóban) magyarul a kutatócsoport tagjai (eddig megjelent 10 kötet);
  • kapcsolat a Katolikus Kommunikációs Világszövetséggel (SIGNIS) – a Világszövetség kelet-közép-európai képviseletében szakmai utak, work-shopok Locarnóban, Rómában, Teheránban, együttmőködés az ottani szakmai közösségekkel;
  • kapcsolat Johann Baptist Metzcel (Universität Münster, Universtität Wien) – az anamnetikus kultúra szószólója napjaink egyik legtekintélyesebb katolikus értelmisége, J. Habermas egyik legkomolyabb kritikusa, akinek nemcsak a könyveit jelentetik meg magyarul a kutatócsoport tagjai, de magyarországi előadásait is megszervezték 2008-ban; 
  • kapcsolat Hans Joasszal (Max Weber-Kolleg für sozial- und kulturwissenschaftliche Studien, Universität Erfurt) – az egyik legtekintélyesebb kortárs szociológus a kutatócsoport meghívására 2015 elején tart előadásokat Magyarországon;
  • kapcsolat Alois M. Haasszal (Universität Zürich) – a kortárs irodalomtudomány egyik Nesztórjának számító Haas tekintélyes terjedelmő életmőve a kora középkor irodalmi alkotásaitól a posztmodern teoretikusaig tekinti át az európai szellemtörténet elvi (elsősorban antropológiai és kulturális) gócpontjait, s maga Haas személyes figyelmével tünteti ki a kutatócsoport tevékenységét (tanulmányainak válogatott győjteménye a kutatócsoport részvételével 2011-ben jelent meg a Vigilia kiadónál);
  • kapcsolat a University of Notre Dame Nanovic Institute-jával – a kutatócsoport tervei és szándékai szerint kari és egyetemi erkölcsi támogatással a kutatócsoport egyik tagja Görföl Tibor a 2015/2016-os tanév első félévében a szekularitás, a vallás és a nyilvánosság kortárs kérdéseivel és szakirodalmával kapcsolatos kutatószemesztert töltene a UND európai tanulmányokkal foglalkozó intézetében, s remények szerint a már megvalósult kapcsolatfelvételnek hosszú távon is kapcsolati és publikációs gyümölcsei lehetnek; 
  • kapcsolat Francesco Casettivel (Università Sacro Cuore) – a milánói filmelméleti szerző a kutatócsoport meghívására konferencián járt Magyarországon 2010-ben;
  • kapcsolat Krysztof Zanussival, a PPKE díszdoktorával a lengyel TOR Állami Filmstúdió vezetőjével – a tekintélyes rendező 2004-ben, 2013-ban és 2014-ben egyaránt Magyarországon jár a kutatócsoport szervezésében, két konferencián vendégelőadónk volt, magyar filmes fiataloknak szóló ösztöndíjat alapított;
  • kapcsolat a Film und Theologie nemzetközi kutatócsoporttal – különösen is Dr. Reinhold Zwick, Münster-i professzorral; 
  • kapcsolat kelet-közép európai film- és médiatudományi iskolákkal, ahol hasonló kutatások folynak, a 2014-es évben a kutatócsoportból Kovács Ákos Rómában az Angelicum Egyetem Társadalomtudományi Karán tart előadást, illetve a Szentpétervár-i Egyetemen blokkszemináriumot, együttmőködő partnerek többek között prof. Robert Bird, Chicago, prof. Marek Lis, Opole.
x