„A pszichológia az, ami feltölt és lelkesít” 2015. május 21.

Kőpataki Katalin próbát tett a delfinterápiával, sőt dolgozott multinál is, de szerencsére visszatért hivatásához, a Pázmányon tanult pszichológiához, amellyel gyerekeket és felnőtteket segít egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb élet felé.

Milyen emlékek fűznek a Pázmányhoz?
Jó is, semleges is. Nagyon sok szép emlék, barátok, a környezet és a sok vizsga. :) A pszichológia szak nagyon jó alap volt ahhoz, amit most csinálok. Úgy tudnám leírni, hogy stabil gyökeret adott, de amit a szakmában, az „életben" a tapasztalatokból tanultam, azaz a gyakorlat, az kevés volt az 5 év alatt, pedig ebből lehet a legtöbbet tanulni.

Érezted-e előnyét, vagy éppen hátrányát annak, hogy egy vidéki egyetem hallgatója voltál?
Én nagyon szeretem a természetet, kifejezetten szerettem, hogy nem Pesten van az Egyetem. Társasági élet szempontjából viszont nekünk hátrányos volt. A koleszosok és a budapestiek külön életet éltek.

Pázmányos tanulmányaidból mit hasznosítottál leginkább munkád során? Mely tanárok voltak rád a legnagyobb hatással?
Sok kiváló tanár oktatott minket. Akiket kiemelnék az Dr. Donauer Nándor, Dr. Lukács Liza, Kósa Éva, Pléh Ottilia. Számomra ők nemcsak szakmailag, hanem emberileg is nagyon sok példát mutattak. Én azt gondolom, ebben a szakmában nélkülözhetetlen a kiválósághoz, hogy az ember a lehető leginkább rendben legyen önmagával, szeresse amit csinál és jó ember legyen.

Feltételezem türelmes típus vagy, legalábbis laikusként úgy gondolom egy pszichológusnál ez alapfeltétel.
Úgy fogalmaznék, hogy dinamikus vagyok, de ahol kell, ott türelmes, ahol pedig egy kis noszogatás kell (főleg intézeti gyerekeknél), akkor a sarkamra állok. Valahogy ez a kettő együtt működik. Én nem vagyok az a pszichológus, aki éveken keresztül kedvesen bólogat és tükröz a kliensnek – de valahogy mindig olyanok is találnak meg, akik szeretnek félelem nélkül szembe nézni a dolgaikkal.

Mikor tisztult le benned, hogy ezt szeretnéd hivatásodul?
15 éves korom körül fogalmazódott meg, hogy valami olyat szeretnék, ami emberek, gyerekek, állatterápia. Sokáig delfinterápiával akartam foglalkozni, csináltam is egy rövid ideig. Aztán rájöttem, hogy ez sem a gyerekekről, sem a delfinekről nem szól, így visszajöttem és elkezdtem egy teljesen más irányt egy multinacionális cégnél. Szerencsére az Égiek egy rendkívül rossz főnök személyével „irányítottak" újra a pszichológiához, a gyerekekhez és mai napig ez az, ami nagyon tölt és lelkesít. (Igen, nagyon hiszek egy szeretetteljes, égi vezettetésben).

Pszichológusként többek között szexuális problémák, párkapcsolati konfliktusok és stressz problémák megoldását vállalod, valamint gyerekekkel, kamaszokkal is foglalkozol. Milyen típusú problémákkal szembesülsz leginkább a napi munkád során, mi jelenti a legnagyobb szakmai kihívást?
A legnagyobb szakmai kihívás az intézetben élő gyermekek lelki segítése. Ők olyan mély sebekkel élnek, amiket ha átfordítják erővé, megváltják a világot. Ha meg nem, akkor szinte biztos a „bukás". Azok, akiknél megvan a családi háttér, mégha sok sérelemmel is, sokkal gyorsabban javulnak, változtatnak régi mintákon.

Weblapodon olvashatjuk, hogy autogén tréningeket is tartasz. Milyen problémák orvoslására alkalmas ez a módszer? Hogyan van segítségedre a praxisod során? Kiknek ajánlod az elsajátítását?
Ez egy – saját tapasztalatom szerint – szuper relaxációs technika, így bárkinek ajánlom, aki szorong, nem tud jól aludni, migrénjei vannak, vagy éppen nagyon feszült. Én mind a mai napig használom néha, nekem is rengeteget segít.

Könyvet is írtál a gyerekeknek, de az Adnia és a delfinek nem egy átlagos mesekönyv. Milyen plusz van benne, miben különbözik a többi mesekönyvtől? Honnan származik a delfinek iránti rajongásod?
A delfinek gyerekkorom óta a kedvenc állataim, nem tudom megmondani, hogy miért, hisz sosem láttam kiskoromban delfint. A mesekönyvet akkor írtam, amikor a delfinterápiát, mint lehetőséget elvetettem: valahogy mégis össze akartam kapcsolni a gyerekeket és a delfineket. Talán abban egyedi, hogy a delfinekkel való találkozásom és a delfinterápiát összefontam a pszichológiával. A mesekönyvem a delfinek örömén és játékszeretetén keresztül tanítja a gyerekeket arra, hogy hogyan őrizzék meg a saját spontaneitásukat.

Idén nagy megtiszteltetés ért, mert beválogattak a Lafemme Magazin által szervezett 50 Tehetséges Magyar Fiatal programba. Miről szól ez program, és milyen lehetőségeket kínál számodra, miben tud segíteni téged?
Mindegyikünk kap fél évre egy kiváló, szakmailag elismert mentort, aki mindenben segít, ami a mi álmunk, célunk. Különböző területekről válogattak be minket; egyikünk néphagyományokkal foglalkozik, de van köztünk orvos-kutató és operaénekes is. Én Szűts Ildikót kaptam, aki az OTP volt kommunikációs igazgatója, az Országos Humánmenedzsment Egyesület Elnöke, a Vodafone Kuratórium elnöke és még sorolhatnám :) Egy rendkívül okos, intelligens nő szakmailag, emberileg is. Nagyon várom a közös munkát!

Az interjút készítette: Bognár Eszter

Kőpataki Katalin, pszichológus

Mikor jártál a Pázmányra: 2005–2010

Szakok: pszichológia és pszichológia tanár

Jelenlegi hivatásod: pszichológus

Hobbi: tenisz, írás, tánc

 

x