Feleslegesek-e az idősek? 2020. augusztus 19.

Dombrovszky Linda filmje, a Pilátus több nemzetközi díjat is elnyert.

Dombrovszky Linda filmezéssel való kapcsolata még a gimnáziumban kezdődött, már akkor eldöntötte, filmkészítéssel szeretne foglalkozni. A Pázmány filmes képzése mind elméleti-filmtörténeti, mind gyakorlati szinten nagyon jó alapokat adott neki. Az egyetemen életre szóló barátságokat kötött, többen máig segítik és támogatják, ezekre a pázmányos kapcsolatokra szakmailag is számíthat.Az első egész estés játékfilmjét, a Pilátust nemrégen beválogatták a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Golden Globe-díjért versenybe szálló alkotások közé.

Mikor kezdte el érdekelni a film világa, a filmezés?
A Városmajori Gimnáziumba jártam, itt kezdődött el a filmezéssel való kapcsolatom is. A média- és mozgóképkultúra nevű tárgy (ami később a Nemzeti Alaptanterv része lett) ugyanis kísérleti tárgyként tanulható volt szinte elsőként a mi iskolánkban, és mivel én a szüleim révén is sok régi magyar filmet néztem már ekkoriban, érdeklődésből felvettem ezt a fakultációt. Később érettségiztünk is a tárgyból, és az egész annyira közel hozott a forgatás izgalmához, hogy nem volt kérdés utána: filmkészítéssel szeretnék foglalkozni. A Pázmány előtt elvégeztem még a Szellemkép Szabadiskola egy éves filmes képzését.

Német-kommunikáció szakon végzett a Pázmányon. Emlékszik még, hogy miért a Pázmányra jelentkezett? Akkoriban mi motiválta leginkább?
Az Színház- és Filmművészeti Egyetemre nem jelentkeztem első körben, valahogy úgy éreztem, előtte szeretnék elvégezni egy másik iskolát. A Pázmány kommunikáció szakáról nagyon jókat hallottam akkoriban, a német szak pedig a filmezés mellett azért jött, mert anyukám révén (aki az ELTE-n tanított németet) ez a nyelv közelebb állt hozzám, mint az angol. De elsősorban a filmes szakirány motivált, az, hogy elméleti mellett gyakorlati filmes képzés is volt itt.

Milyen emlékezetes élményeket tudna felidézni a pázmányos évekből?
Nagyon szerettem a Pázmányra járni, Piliscsabára is: jó volt kiutazni, elhagyni a belvárost, és izgalmas volt hazafelé stoppal, vagy autóval, még a buszút is mindig jó hangulatú volt. Nagyon sok barátom lett a campuson, akikkel azóta is összejárunk, régebben együtt buliztunk, most együtt nyaralunk, karácsonyozunk, sőt, az azóta született gyerekeink is barátok lettek.
A tanulás és a vizsgák közös élményei mellett nyilván egy szellemiséget is kaptunk itt, ami  elkísért minket, még ha azóta annyi idő el is telt. Örök emlék marad a campusbeli bulik őrülete, az őrségi filmes táborok, de még az ebéd is a Zakopanéban.

Melyik tanárt, módszert, vagy órát, vagy egyetemen szerzett impulzust emelné ki, ami segített Önnek szakmailag?
Kiemelném a kommunikáció filmes szakirányáról Dér Andrást Tanár Urat, aki nagyon komolyan vett minket, sokan voltunk nála akkoriban, akik tényleg a filmes pályát képzelték el maguknak. Figyelt arra is, hogy ne csak a filmkészítés gyakorlati módszereit tanítsa nekünk, hanem rendezőként kinyíljunk a különböző témák felé, az emberekre, akik körülvesznek minket (legyen szó dokumentum- vagy fikciós filmről). A nyári őrségi táborok pedig életre szóló élmények maradnak, emlékszem, nehezünkre esett onnan hazajönni, annyira egyedi és különleges dolog volt oda leköltözni és ott alkotni.

Tanulmányaiból mit tudott leginkább hasznosítani? Az egyetemen szerzett ismeretanyag és a kiépült kapcsolatháló máig segítségére tud lenni a karrierjében?
A filmes képzés mind elméleti-filmtörténeti, mind gyakorlati szinten (a táboroknak is köszönhetően) nagyon jó alapokat adott. Dér Andrással azóta is nagyon jó viszonyban vagyok, szakmailag is kikérjük olykor egymás véleményét. Kovács Ákos Tanár Úr pedig a Faludi Akadémiára hívott például a Filmszemlére zsűrizni, szintén részben pázmányos múltam miatt. A Faludival egyébként szorosabb kapcsolatban állok, tavaly kétszer filmklubot is tartottam ott, és nem utolsósorban elnyertem 2007-ben a Filmszemlén az egyetemi hallgatóknak járó fődíjat, ennek köszönhetően tanulhattam Rómában egy szemesztert a Centro Sperimentale-n.
A pázmányos barátaim közül pedig többen máig segítenek és támogatnak filmes kérdésekben is, legyen szó témakeresésről, forgatókönyvekkel kapcsolatban felmerülő kérdésekről, egy-egy filmes siker utáni interjúkészítésről, vagy éppen angol fordításról.

A Pázmány után a Színház- és Filmművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait. Hogyan indult pályája az egyetem elvégzését követően?
Az SZFE-n Almási Tamás osztályába kerültem, dokumentumfilmezéssel foglalkoztunk az első évben. Hasonlóan az őrségi táborokhoz, itt is „terepen” dolgoztunk: egy szabolcs-szatmár-bereg megyei falucskában, Szatmárcsekén töltöttünk több hetet, itt forgattuk le első évben a vizsgafilmünket. Az  Egyetemen elméleti képzést kaptunk, nyilván a pázmányos múltam miatt itt is sok minden már ismerős volt: például a filmtörténeti, irodalmi, vagy a művészettörténeti ismeretek.

Leggyakrabban az idősek és a hozzájuk való viszony tér vissza a filmjeiben. Mi ennek az oka?
Erre nem tudok válaszolni pontosan, csak sejtéseim vannak: nagyon izgalmasnak tartom az idős ember arcát, sok mindent megélt tekintetét, és a tudást, tapasztalatot is, amellyel a maga mögött hagyott sok év miatt rendelkezik – és izgalmasnak tartom a hozzájuk való viszonyt is. Hogyan éli meg az ember, ha már fogyóban az energiája, a képességei, ha már nem tesz hozzá a társadalomhoz, ha mondjuk feleslegessé válik? Valóban feleslegessé válik az, aki nem termel, csak fogyaszt, vagy akit mondjuk el is kell tartani? Mi a társadalom feladata velük kapcsolatban? Ezek a kérdések foglalkoztatnak például.

hetvenes.jpgKisfilmeket, dokumentumfilmeket és sorozatokat is, forgatott. Melyik munkájára a legbüszkébb, vagy melyik miért szerette?
Ezekre az előbb említett kérdésekre keressük a választ például a Hetvenes című áldokumentumfilmben, ami egy fiktív világban játszódik, persze úgy csinálunk, mintha az valóságos lenne: hoznak egy törvényt, mi szerint a 70 év feletti lakosokat luxuskörülmények között elaltatják, mert a társadalom nem tudja többé eltartani őket...vajon hogyan reagálnának erre az emberek? A Volt egyszer két balerina c. dokumentumfilmemben egy 95 éves ikerpár történetén keresztül mutatom be a 20. század történelmének fontosabb állomásait: minden tragédia megtörtént velük, mégis (hitük és személyiségük miatt is) boldogan, szeretettel néznek a világra, amúltra. A Kockaember c. kisjátékfilmünk egy olyan öregemberről szól,  akit hirtelen, idő előtt nyugdíjaznak, ami ellen ő fellázad, mert még dolga, küldetése van. Mindhárom filmünk bejárta a világot, számos fesztiválon megfordultak és díjazottak lettek - ez megerősített abban, hogy fontos mindenhol az idős-kérdés, az elöregedő társadalmak által felvetődő problémák. Ezek mellett készítettem képzőművészeti dokumentumfilmeket (A boldog festő, A szocreál képzőművészet-ez utóbbit Rieder Gábor, szintén Pázmányon végzett művészettörténész szakértésével), nemzetközi történelmi dokumentumfilmet Megszállás 1968-Piros rózsa címmel, vagy kosztümös televíziós filmet, a Don Juan kopaszodik-ot.

pilatus_poster.jpgAz első egész estés játékfilmje a Pilátus elnyerte a legjobb rendezőnek járó Milánói Filmdíjat, emellett elnyerte a legjobb főszereplőnek járó díjat (Hámori Ildikó), a legjobb operatőrnek (Hartung Dávid), a legjobb vágónak (Mezei Áron) járó Milánói Filmdíjat. A Los Angeles-i South East European Filmfestival-on nagyjátékfilm kategóriában a Pilátus fényképezéséért a legjobb operatőr díjat Hartung Dávid kapta (a zsűri egyik tagja a Trónok harcának operatőre volt). A film az Indianapolisi Nemzetközi Filmfesztiválon szerepel, jelölték Dallas IFF legjobb játékfilm díjára és a 44. Sao Paolo-i Nemzetközi Filmfesztiválon versenyez. Nemrégen beválogatták a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Golden Globe-díjért versenybe szálló alkotások közé. A rangos versenyeken való indulás és a díjak milyen visszaigazolást jelentenek az Ön számára, hogyan érintik?
Egyrészt visszaigazolások ezek a fesztiválszereplések arról, hogy kíváncsiak a filmre, hogy az előválogatók méltónak tartják arra, hogy a közönségük lássa, hogy beszéljenek róla az adott országban. A díjak ezt még jobban megerősítik: ha egy film díjat kap, akkor a sajtó, a közönség felfigyel rá, motiváltabb abban, hogy megnézze, de legalábbis olvasson róla.

A Szabó Magda azonos című, megrázó erejű regénye alapján készült a tévéfilm. Hogyan esett a választása erre? Mennyit dolgoztak az adaptáción?
Szabó Magdának több műve is felmerült bennem, de szempont volt az is, hogy televízió filmes költségvetésből leforgatható legyen a film (ami egy átlagos magyar játékfilm budget-jének kb. harmada). Szabó Magda pedig gyerekkorom óta fontos: mindketten Debrecenből származunk, ugyanabban a miliőben nőttünk fel (még ha sok év különbséggel is), és úgy érzem, hasonló kérdések foglalkoztatnak engem is, mint az írónőt: ilyen például a Pilátus témája is. A regényből egyébként több múltbeli-szál, több fejezet is kimarad a filmben, melyek nem tartoztak szorosan az anya-lánya viszony történetéhez.

A film magyarországi premierje a tervek szerint 2020. november 1-én lesz a Duna Tv-n. Kinek ajánlja a filmet?
Természetesen Szabó Magda rajongóinak mindenképpen - annak ellenére, hogy a regény hiányosan, „meghúzva” jelenik meg nálunk. Azoknak is ajánlom, akik nem ismerik a regényt, vagy esteleg az írónő életművét sem – mert egy olyan alapkérdéssel foglalkozik a film, ami nagyon sok embert személyesen érint, megszólít: ez pedig a szülő-gyermek viszony, valamint annak a problémája, mit kezdjünk idős (magára maradt) szüleinkkel, mi is a gyermek felelőssége, feladata, ha szülei megöregszenek.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Tervezek egy újabb Szabó Magda regényt, pályáztunk egy történelmi témájú sorozattervvel, és hamarosan egy játékfilm-pályázatot is beadunk: ez utóbbi egy demenciában szenvedő nagymama és unokájának a csodálatos időutazásáról szól.

Mit üzenne, mit tanácsolna a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?
Legyenek nyitottak a világra, legyenek kíváncsiak, bármilyen pályán helyezkedjenek is el. A filmes pályán pedig nagyon fontos a tehetség és a szerencse, de a kitartás és a szorgalom is: a filmkészítés művészet és „technikai sport” is egyben, fontos belelátni minden stábtag munkájába, hogy rendezőként felelős és értelmes döntéseket hozzunk.

Dombrovszky Linda

Iskolák

  • 2007-2009. Színház- és Filmművészeti Egyetem, Film és TV – rendező szak, MA-képzés, film és televízió rendező diploma
  • 2009. Centro Sperimentale di Cinematografia (Római Nemzeti Filmakadémia), Filmrendező szak – tavaszi szemeszter
  • 2004-2007. Színház- és Filmművészeti Egyetem, Adásrendező szak, adásrendező diploma
  • 2000- 2005. Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Német és Kommunikáció szak – filmes szakirány
  • 2004 Johannes Gutenberg Egyetem, Mainz, Németország (német irodalmi tanulmányok)
  • 1994-1998 Városmajori Gimnázium


Szakmai pálya

Két televíziós egész estés filmem, kisjátékfilmjeim és dokumentumfilmjeim számos nemzetközi filmfesztiválon megfordultak és díjazottak lettek (például Milanói Filmdíj, Heartland IFF, Interfilm IFF Berlin, Drama IFF, Triest IFF, IFF of Cyprus, GoEast IFF, Sofia IFF, Kinedok-Karlovy Vary, East By Southeast-Copenhagen, Brussels IFF, stb.).

2019
Metropolitan Egyetem - Képalkotás, szakirány, rendezés oktatása

2017
Amsterdam IDFA Forum, Piros rózsa (1968 Megszállás) c. filmtervvel
Karlovy Vary Filmfesztivál, Docu Talents Program: Piros rózsa c. filmtervvel (1968 Megszállás)
Ökumenukis zsűri tagja - International Filmfestival Mannheim-Heidelberg

2012
Low Budget Film Forum (Le Femis) - filmrendező szekció
Berlinale Talent Campus - filmrendező szekció

2011
Midpoint Central European Script Center (FAMU) - filmrendező szekció
NISIMASA- European Network of Young Cinema - Cineboat workshop-filmrendező szekció


Filmek

  • Harmadnapon - kisjátékfilm 2013
  • Hetvenes - kisjátékfilm 2014
    Lagow Nemzetközi Filmfesztivál-Ezüst Fürt Díj
  • A boldog festő - dokumentumfilm 2014
  • Volt egyszer két balerina - dokumentumfilm 2016
    33. Interfilm Nemzetközi Rövidfilmfesztivál-Berlin-Legjobb dokumentumfilm-közönségdíj
    GoDebut European Film Festival-Legjobb rövid dokumentumfilm
  • Viszem magammal - A Rájátszás-film - dokumentumfilm 2014
  • Kockaember - kisjátékfilm 2017
    Kinofilm-Manchester Nemzetközi rövidfilmfesztivál-Elismerő oklevél, Legjobb rendező
    Firenze Filmcorti Nemzetközi Rövidfilmfesztivál-Legjobb kisjátékfilm díja
    Los Angeles-i Magyar Filmhét-Legjobb kisjátékfilm
    Mediawave Nemzetközi Filmfesztivál-Legjobb kisjátékfilm díja
  • Megszállás 1968 - Piros rózsa - dokumentumfilm 2018
  • Újjászületés - kisjátékfilm 2019
  • Pilátus - televíziós film 2019
    Golden Globe-versenyprogram (idegennyelvű filmek kategóriája - Pilátus c. filmmel
    Milánói Filmdíj - Pilátus c. filmnek (legjobb film, női főszereplő, rendező, operatőr, vágó díja)
  • Don Juan kopaszodik - televíziós film 2019


Hobbi

Szeretek olvasni, színházba és moziba járni, kirándulni, világot látni – a kisfiamnak minél több helyet szeretnék megmutatni, ha végre újra lehet utazni.

 

Forrás: Pázmány Online

x