"Lenyűgözött a filmek világa" 2020. július 7.

A művészettörténeti tárgyak ellen mindig lázadt, filmes tanulmányaiért rajongott. Madarász Isti rendezett kalandfilmet, sci-fit, musicalt, Rejtő-adaptációt, országimázsfilmet. Sokoldalú alkotó.

Madarász Isti kommunikáció-művészettörténet szakon tanult a Pázmányon. Rendezett már kalandfilmet, sci-fit, musicalt, Rejtő-adaptációt, országimázs kisfilmet. Jelenleg romantikus fantasy filmjén dolgozik, amelynek bemutatója jövő tavasszal lesz.

Mikor kezdte el érdekelni a film világa, a filmezés?
A színészkedés már egészen kiskoromtól kezdve vonzott, általános iskolában már színjátszó csoportba is jártam. Középiskolás koromban kaptam rá a mozizásra, Miskolcon, ahol felnőttem, a gimnázium 500 méteres körzetében 2 remek mozi is volt, és idővel egyre többször csábultam át oda, akár néha suli helyett is. Lenyűgözött a filmek világa és mindennél jobban izgatott, hogy hogyan készülnek, illetve hogy vajon én is tudnék-e ilyet csinálni.

Művészettörténet-kommunikáció szakon végzett a Pázmányon. Emlékszik még, hogy miért a Pázmányra jelentkezett? Akkoriban mi motiválta leginkább?
Igazából egyszerűen lemaradtam a felvételikről, mert nem tudtam eldönteni, hogy mit szereznék csinálni. Nyáron egy barátom mesélte, hogy a Pázmányon van pótfelvételi augusztusban és akkor ez hirtelen nagyon jó ötletnek tűnt. A kommunikáció szak csábítónak tűnt, főleg a tévé-film szakirány miatt, hiszen az mégis csak közel esett ahhoz, amivel én foglalkozni szerettem volna. A művészettörténet meg egészen egyszerűen érdekesebbnek, színesebbnek tűnt, mint valami “szimpla” bölcsész szakirány. Akkor még nem tudtam, mire vállalkozom… :)

Milyen emlékezetes élményeket tudna felidézni a pázmányos évekből?
A reggeli buszozásokat, ahol szinte mindenki aludt, majd az egyetem előtti lejtőn gyakorlatilag egyszerre ébredt fel mindenki. Elképesztő volt. Ahogy az is, amikor páran mégsem ébredtek fel és valahol Esztergomban eszméltek. A hazafelé stoppolásokat, amikor tucatjával álltunk a buszmegállóban, hogy megspóroljuk a buszjegyet és a kocsik egymás után álltak meg és kettesével-hármasával fuvarozták Pest felé a potyázókat. Sokszor a saját tanáraink vettek fel minket, akikkel így már egy egészen más nexusban lehetett beszélgetni. Egyszer Földes László Hobo vitt haza, egyszer meg Lukács Laci a Tankcsapdából.

Melyik tanárt, módszert, vagy órát, vagy egyetemen szerzett impulzust emelné ki, ami segített Önnek szakmailag?
Művészettörténeten Szakács Béla Zsolt, aki (legalábbis számomra) olyan sokkolóan magas teljesítményt várt el,  hogy kénytelen voltam nagyon keményen tanulni, ha tartani akartam az iramot. Sosem felejtem el, hogy gyorsan kiismert, az első szemeszter kb. 3. hónapjában megígértette velem, hogy sohasem leszek művészettörténész. Megígértem neki, be is tartottam :) Illetve szintén művtöri szakon Jernyey Kiss János, aki értette, hogy én valami nagyon mást akarok majd kezdeni magammal, tudta, hogy a filmezés érdekel, és többnyire moziba járok, míg a csoporttársaim múzeumokat látogattak. De arra sarkalt, hogy ha már itt vagyok, próbáljak minél többet magamba szívni. Igazából ő szerettette meg velem a művészettörténetet és ráébresztett, hogy filmesként mennyire hasznos azt a több tízezer képet, szobrot, épületet, kompozíciót átömleszteni az agyamon. Kommunikáció szakon Péterffy Andrást és Dér Andrást emelném ki. Ők nagyon sokat segítettek, praktikusan is a kezdeti lépéseimben, mint filmkészítő. Péterffy András pl. kamerát szerzett nekem az egyik kisfilmem forgatásához, Dér András meg elvitt a saját forgatásaira nézelődni, később kicsit, mint asszisztens is dolgozhattam. Ezek nagyon sokat jelentettek.

Tanulmányaiból mit tudott leginkább hasznosítani? Az egyetemen szerzett ismeretanyag és a kiépült kapcsolatháló máig segítségére tud lenni a karrierjében?
Én kifejezetten élveztem az általánosan kötelező tantárgyakat - legalább is egy részüket :) - az etikai és filozófiai órákon azt éreztem, valóban szélesedik és mélyülnek az ismereteim. Tanultam egy kis spanyolt, jártam íjászat foglalkozásokra, a művtöris éveim meg, ha a tudományos pályára nem is állítottak rá, de iszonyatosan sokat fejlesztették a vizuális látásmódomat. Nagyon hiányos volt a klasszikus filmes műveltségem (persze még most is az), de az itteni filmtörténet órákon ennek egy része legalább pótlásra került. Megismerkedtem néhány szintén filmbolond emberrel, akikkel aztán később is kapcsolatban maradtunk. Belényi Zoltánnal például, aki sikeres modell karriert épített fel, vagy Stalter Judittal, kik azóta fontos producerré vált. Több korai rövidfilmemnek az itt megismert Wildner Ágost volt az operatőre, vele sok nyarat töltöttünk együtt filmezéssel, küzdve az elemekkel és a logisztikai kihívásokkal. De a mai napig büszke vagyok ezekre a számos gyerekbetegséggel küzdő, viszont borzasztóan nagy ambícióval készült filmekre.

Hogyan indult pályája az egyetem elvégzését követően?
Hát…. elég lassan :) Forgatásokon próbáltam részt venni, mint nagyon sokadik asszisztens, mindenes. De lassan bedolgoztam magam. Előzeteseket vágtam a Budapest filmnek, werkfilmesként sikerült bejutni egyre érdekesebb filmek forgatására, aztán egyre jobb pozíciókba küzdöttem fel magam. De folyamatosan próbáltam saját filmeket készíteni, amik idővel egyre több figyelmet generáltak és ezzel párhuzamosan én is egyre több embert ismertem meg.

Érezte bármikor is hátrányát annak, hogy sohasem járt filmes képzésre?
A kezdeti lépések a legnehezebbek, ebben nagyon sokat segíthet egy filmes iskola. A kapcsolatok, a technikai háttér, a közös filmezés öröme. Azt sosem éreztem hátránynak, hogy nem tanítanak meg filmet csinálni, mert úgy gondoltam, hogy azt úgyis magamnak kell elsajátítani. Olyat úgysem tanítanak sehol, hogy nekem hogy kell filmet csinálni, csak azt, hogy mások hogy csinálták. Ami sok szempontból fontos, de nem elég. Ráadásul nem is azokat a rendezőket oktatták, akik engem érdekeltek, úgyhogy azt a részét nem bántam. De a vizsgafilmek lehetősége, sőt kényszere, a filmkészítő osztálytársak és tanárok… az egy kicsit hiányzott. De csak egy kicsit.

Melyik munkájára a legbüszkébb?
Azokra, amelyiket nagyon nehéz volt elkészíteni, majd belehaltunk, tényleg többször szó szerint a poklot jártuk meg a készítése közben, de mégis jó volt és végig volt valami megszállott vigyor az arcunkon. Azaz mindegyikre.

Rendezett már raftingos kalandfilmet (A legyőzhetetlenek), időutazós sci-fit (Hurok), romantikus musicalt (Egy szerelem gasztronómiája), és Rejtő-adaptációt (A fekete múmia átka), sőt még országimázs kisfilmet is készített. Mi lesz a következő filmje, jelenleg min dolgozik?
Veres Attila forgatókönyvéből forgatom éppen az Átjáróház című romantikus fantasy filmet. Ez egy elég különleges szerelmi történet, ráadásul egy halottasházban játszódik. Ennek ellenére rengeteg élet lesz benne. A járvány miatt le kellett állnunk a forgatással, ami elég megrázó volt, de hála Istennek sikerült tovább fejleszteni a forgatókönyvet a karantén közben, ami kifejezetten jót tett a projektnek, szóval az is lehet, hogy még jól jövünk ki ebből az egész leállásból. Hamarosan újraindul a forgatás, jövő tavasszal lesz a mozis bemutató.

2017-ben Ön és felesége, Kerekes Monika voltak a Házasság Hete rendezvénysorozat arcai. Hogyan érintette a felkérés? A „Veled kiteljesedve” mottó mit jelent az Ön számára?
A megkeresés elég váratlan volt, először el sem akartuk vállalni. Nem vagyunk mi ilyen kirakat házaspár, egyáltalán nem gondoltuk magunkat különösebben példamutatónak, szóval kapásból több - szerintünk - erre a szerepre érdemesebb házaspárt ajánlottunk a szervezőknek. De ők nem hagyták magukat…. :) De aztán nagyon élveztük az ezzel járó, elég intenzív 2-3 hónapot. Jó volt a feleségemmel, Moncsival együtt végig csinálni ezt, nagyon régen voltunk utoljára ennyit együtt. Végig próbáltunk őszinték maradni, sokkal többet beszéltünk arról, hogy miket bénázunk el a kapcsolatunkban, és hogy ezeket hogyan próbáljuk helyre hozni, mint arról, hogy mennyire királyok vagyunk. Mert igazából tényleg nem vagyunk azok. A veled kiteljesedve lényege pedig az volt, hogy sokan attól félnek, hogy egy házasságban majd megszűnik az “Én”, hogy csak a lemondások maradnak, hogy sokéves szabadságvesztés vár rájuk. De mi ennek épp az ellenkezőjét tapasztaltuk. Egymás mellett lehetünk igazán azok, akik valójában lehetnénk, amire egyedül talán nem is lennénk képesek. Jó esetben egymástól kapjuk meg azt a pluszt, ami a kiteljesedéshez kell. Persze ez nem megy magától, ezen dolgozni kell, de ezt akartuk mindenhol elmondani, hogy ezen megéri egy kicsit erőlködni.

Mik a tervei a jövőre nézve?
Én szeretnék lenni Magyarország legfoglalkoztatottabb és legsikeresebb filmrendezője. Meg ott van még a világhír is.

Mit üzenne, mit tanácsolna a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?
Ne várjanak 15 évet a lediplomázással, mint ahogy én tettem. Mondjuk az is igaz, hogy annál édesebb az elégedettség íze a végén...

Madarász Isti

Iskolák

  • 20. számú Általános Iskola, Miskolc
  • Zrínyi Ilona Leánygimnázium, Miskolc (nem vicc, tényleg az volt)
  • Meg hát a Pázmány.


Szakmai pálya

Nincs klasszikus szakmai pályám. Csináltam egy csomó filmet és még többet szeretnék. Egyre drágábbakat és egyre jobbakat.


Hobbi

Moziba járás. Film gyűjtés. LEGO építés. Moziba járás. Utazgatás a feleségemmel és a gyerekekkel. Életrajzok olvasása. Filmes és zenei dokumentumfilmek. Moziba járás.

Forrás: Pázmány Online

x