„A nyelvészt nem lehet kikapcsolni bennem” 2021. március 19.

Surányi Balázs külföldi tanulmányokról, a nyelv természetéről

Miről szól az elméleti nyelvészet? Mennyire nehéz labdába rúgnia angol nyelvterületen egy magyartanárnak? Szokott-e egyest adni? Surányi Balázst, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol-Amerikai Intézet Elméleti Nyelvészet Tanszékének egyetemi tanárát kérdeztük pályájáról, oktatási módszereiről, de az interjúból arra is választ kaphatunk, mi lehet egy nyelvésznél a szakmai ártalom.

Generatív mondattan, minimalista szintaxiselmélet, kísérletes pragmatika – olyan területekkel foglalkozik, hogy laikusoknak már nevük megértéséhez is értelmező szótárra van szükségük. Egyszerűen hogyan tudná elmagyarázni, mivel foglalkozik egy elméleti nyelvész?
Az elméleti nyelvészet általánosságban az emberi nyelvi képességgel foglalkozik – korábban hívták általános nyelvészetnek is. Azért általános, mert nem egy konkrét nyelv érdekli, hanem a nyelvek általában. Alapvető kérdései, hogy milyenek az emberi nyelvek, milyen tulajdonságok jellemzik őket, mi a köztük lévő különbségek határa, milyen általános elvek húzódnak a szerkezetek mögött. És azért elméleti, mert ezeket aztán megpróbáljuk magyarázni, olyan modelleket alkotni, melyekből megfigyeléseink következnek, vagy akár „megjósolni”, hogy milyen jelenségek létezhetnek, vagy éppen nem létezhetnek az emberi nyelvekben. Próbálunk egységes elméletet felállítani, amely megmagyarázza empirikus tapasztalatainkat.

Ön hogy talált rá erre a tudományra?
Az általános- és középiskolában tanított nyelvtan nevű tantárgy még kevésbé lelkesített, nem tűnt érdekesnek. Az ELTE angol szakán az egyetemi tanáraim viszont megmutatták, hogy a nyelvészet nem az a papírízű tudomány, mint amilyennek az iskola mutatta. Elsőévesként az azóta már nyugdíjba vonult Nádasdy Ádámnál vettem fel a bevezető szemináriumot, majd később a hangtant, és a még mindig tanító Mark Newsonnál a mondattant. Az ő óráikon olyan, számomra újszerű szemlélettel találkoztam, hogy eldöntöttem, felveszem az elméleti nyelvészet szakot is.

Az Utrechti Egyetem

A doktoriját az Utrechti Egyetemen szerezte. Hogyan került a nívós hollandiai intézménybe?
Akkoriban a mainál is nehezebb volt a PhD-hallgatók megélhetése itthon, és az elméleti nyelvészeten végzők körében nem volt szokatlan, hogy az emberek nyugaton tanultak tovább. Mindenképpen szerettem volna Európában maradni, számomra az Egyesült Államok például túl messze volt a családtól és a barátoktól. Hollandiában több kiváló központ is van az én területemen, közülük is Utrecht a legnagyobb. Így aztán beadtam egy ösztöndíj-pályázatot, amelyet elnyertem. Minden diáknak tudom ajánlani, hogy hosszabb-rövidebb időt töltsön el más környezetben, mint ahol az egyetemet végezte. Érdemes többféle impulzust is szerezni, többféle munkakultúrába beletanulni. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül külföldön kell doktorálni annak, aki folytatni akarja a tanulmányait, főleg, ha itthon is elérhető kiváló doktori képzés az érdeklődési területén. Hasznos lehet akár csak egy-két félévet is eltölteni kint. Ma már, hála az internetnek és az elektronikus folyóirat-előfizetéseknek, a nemzetközi szakirodalom többé-kevésbé a hazai egyetemekről is elérhető.  

Publikációi főként angol nyelven jelennek meg, gyakran külföldi kiadványokban. Magyar kutatóként angol nyelvterületen mennyire lehet labdába rúgni
Itt nem elsősorban az angol nyelvterületekről van szó, hanem inkább a tudomány nemzetköziségéről. Szakmánk munkanyelve az angol, az eredményeink nemzetközi fórumokon való megjelentetése alapfeltétele a munkánk minél szélesebb körű láthatóságának. Az ugyanakkor tagadhatatlan, hogy egy angol anyanyelvű kutató sokkal kisebb erőfeszítéssel tud tanulmányt írni, adott esetben a retorikai eszköztára is szélesebb lehet, mint a miénk, akik az angolt idegen nyelvként használjuk. Ennek van némi hátránya, de ez elsősorban a pályázatírás esetében számottevő. A cikkekben az eredmények magukért beszélnek, a kevésbé csiszolt előadás nem változtat a gondolatmeneten és a bizonyítékokon. A pályázatoknak viszont külön nyelvezete van, és ezt bizony hosszú idő megtanulni.

Az egyetemen szintaxist, azaz mondattant is tanít, amit hagyományosan nehéz tárgyként tartanak számon. Önnek is az a tapasztalata, hogy megküzdenek vele a diákok?
Én az oktatásban a mennyiség helyett mindig a minőségre törekszem. Az egy-egy féléves kurzus során általam oktatott anyag nem sok, a hangsúly azon van, hogy azt jól megértsék a diákok. Bizonyára van, aki így is nehéznek tartja, más rácsodálkozik, hogy mégsem az. Jegyekben kifejezve, nálam az egyestől az ötösig minden van – így bizonyára van, akinek küzdelmes ezekből a tárgyakból jó jegyet szerezni. A nehézséget az adhatja, hogy ezek a tárgyak egyszerre igényelnek nyelvi érzékenységet és elvont gondolkodást, analitikus képességet.

Utrechti utcakép

Az internetes visszajelzések dicsérik a felkészültségét és közérthetőségét. Tudatosan fejlesztett ki erre egy módszert?
Nem, nincsen saját egyedi módszerem vagy technikám. A cél az, hogy minden diák találjon valamit, ami érdekli a tárgyban. Ehhez oda kell figyelni a hallgatóra. A visszacsatolások fontosak: rendszeresen kérek visszajelzést, hogy mennyire érthető, követhető az anyag, és kifejezetten bátorítom az órai dialógust. Ezek alapján félévről-félévre csiszolok a visszatérően ismétlődő órákon is: hol kell több példát hozni, vagy átfogalmazni valamit, hol volna érdemes más sorrendben venni az anyagrészeket.

A tantárgyai között szerepel a terepmunka is. Az mit takar?
Ez az elméleti nyelvészet MA programjában olyan egyénre szabott óra, ahol a hallgatók kipróbálhatják az addig megszerzett tudásukat egy konkrét problémán. Lehet ez egy nyelvi adatsor elemzése, egy felmérés elvégzése, akár felnőtt beszélőkkel, akár például óvodás korú gyermekeken. A lényeg, hogy a gyakorlatban valamilyen kisebb projektben kipróbálhassák, hogyan alkalmazhatják „terepen” a tanultakat.

A nyelv vizsgálatával az emberi gondolkodás is jobban megérthető?
A köznapi értelemben véve nem, de az elme alapvető működési mechanizmusainak feltárásához közelebb kerülhetünk. A gondolkodásnak és a nyelvnek valójában nem olyan természetű a kapcsolata, mint ahogyan az széles körben elterjedt. Például a magyar gondolkodást, ha van ilyen, nem tükrözi a magyar nyelv rendszere, vagy a német gondolkodást a német nyelvé. Az egyes nyelvek különbségeinek hatása a gondolkodásra nem számottevő. A nyelv, mint olyan és a racionális gondolkodás között azonban vannak alapvető párhuzamok, amelyek miatt a nyelv tanulmányozása „ablakot nyithat” az emberi gondolkodás működésére. A nyelvi képességünk alapja, hogy az elménkben lévő nyelvi rendszer a rendelkezésére álló alapegységekből nagyobb, komplex egységeket képes létrehozni -- például szavakból mondatokat – úgy, hogy ezáltal egyszerűbb jelentésekből összetett jelentések keletkeznek. A racionális gondolkodás hasonló: itt is komplex egységeket hozunk létre egyszerűbbek kombinálása révén. És mindkét rendszer felülről nyitott: nincs korlátja sem új mondatok, sem új összetett gondolatok létrehozásának. A nyelvnek és a gondolkodásnak ez a fajta kreativitása a természetben csak az emberre jellemző.

Ön ki tudja „kapcsolni” magában a nyelvészt, vagy mindig elemzi a beszélgetéseket is?
Nem tudom kikapcsolni. Ha valaki valami olyasmit mond, ami számomra szokatlan, arra azonnal felfigyelek. Bevallom, előfordul, hogy egy-egy izgalmasnak tűnő jelenség kedvéért akár vissza is kérdezek beszélgetés közben, csak hogy megbizonyosodhassak róla, hogy egyszerű nyelvbotlás volt-e, vagy a beszélgetőtársam nyelvi rendszerében valóban úgy van az adott dolog, ahogyan mondta. Ez szakmai ártalom, de igyekszem azért nem túlzásba vinni.

x