"A tutorság örömteli kilépés a komfortzónámból" 2020. május 13.

Radnóti Dóra személyes hangvételű írása a tutorságról

Gólyaként nagyon szupernek gondoltam a tutor programot és a lelkes tutorokat, akik fáradhatatlanul segítették a megszeppent elsőéveseket. Rengeteg segítséget kaptam a saját tutoromtól, annyit kérdeztem tőle, hogy a végén már elnézést kértem minden további kérdésért. De minden esetben kaptam választ és segítséget, ami jelentősen megkönnyítette az egyetemkezdést és a hallgatói élettel való megismerkedést. Az első pázmányos közösség, amibe bekerültem a tutor csoportom volt, így az előadásokon és programokon már mindig voltak ismerős arcok, nem éreztem magam egyedül. Annyit mesélt már augusztusban a tutorom az eseményekről, rendezvényekről, hogy alig győztem kivárni őket, már nyáron csillogó szemmel készültem a Gólyabálra.

Azért lettem magam is tutor, mert szerettem volna megadni a gólyáknak azt a segítséget, amit én kaptam; visszaadni valamennyit a bátorításból, biztatásból. A tutorokat összeszokott kis csapatnak láttam, akik segítik egymást is, nem csak a gólyáikat és én is csatlakozni szerettem volna ehhez a közösséghez. Úgy éreztem, hogy az első évben megszerzett tudást és tapasztalatokat kamatoztatni tudnám tutorként és át akartam adni az elsőéveseknek a Pázmányos pörgést, a semmihez sem hasonlítható életérzést, amit én már megtapasztaltam. Bíztam benne, hogy remek csapatot tudok majd kovácsolni a gólyáimból és nemcsak az első évben, hanem a tanulmányaik során végig a segítségükre lehetek.

Nekem a tutorság örömteli kilépés a komfortzónámból, hiszen nemcsak a tárgyi tudásomat adom a gólyáknak, hanem számtalan esetben a meglátásaimat, személyes tapasztalataimat, érzéseimet is. Szoktam olyan kérdéseket kapni, hogy kihez érdemes felvenni egy-egy órát vagy mennyire nehéz a vizsgaidőszak; ezekre mindig alaposan átgondolom a választ és hangsúlyozom, hogy ez csak az én véleményem, nem tény. Nagyon jól esik, hogy ennyire bíznak bennem a gólyáim és számítanak rám. Igyekszem mindig elérhető lenni, gyorsan válaszolni minden kérdésre, jelen lenni az elsőévesek életében is (az ő tárgyfelvételükre jobban rákészültem, mint a sajátomra). Cserébe mindezért hálás mosolyokat és megkönnyebbült köszönöm válaszokat szoktam kapni, amik mindig büszkeséggel töltenek el. Tutorként meg kellett tanulnom nyitni az új emberek felé, hiszen nekem kellett elindítanom hét gólyát az egyetemi élet ösvényén. Úgy érzem, hogy nemcsak a gólyák tanulnak új dolgokat a tutor program segítségével, hanem én is folyamatosan tudok meg új információkat és egyre jobban megismerem önmagamat is a tutorságon keresztül.

A tutor program biztonságot ad az elsőéveseknek, hiszen mindig számíthatnak valakire, aki segít nekik eligazodni az egyetemi életben, az ügyintézésben és a Neptunban. De nemcsak praktikusak a tutorok, hanem a beilleszkedésben, ismerkedésben is segítenek. A tutor csoport tagjait már ismerősként üdvözöljük a közös órákon vagy a szabadidős programokon, van ki mellé leülni vagy kitől tollat kérni. Nekem gólyaként nagyon sokat számított, hogy nem voltam egyedül, nem éreztem magam teljesen elveszve. Ezen kívül a turorok segíthetik az egyetem és a hallgatók közötti gördülékeny és gyors kommunikációt, mivel kérdés esetén egyetlen kapcsolattartóval kell csak egyeztetnie az egyetem munkatársainak, nem pedig megválaszolni az összes gólya kérdéseit a tárgyfelvételről. A tutor program nem csak a gólyák épülésére szolgál, a tutorok is mindig tanulnak valami újat.

Én azt gondolom, hogy a legnagyobb segítség nem feltétlenül az információáradat, a kérdések megválaszolása, hanem a biztonság, amit a tutor létezése nyújt. Az érzés, hogy mindig van kihez fordulni, hogy bármilyen probléma esetén van segítség, nem egyedül kell megoldani. Még ha nem is tud mindenben segíteni egy tutor, pontosan meg tudja mondani, kit kell megkérdezni a hivatalos válaszért, így számtalan felesleges e-mail-t és telefont meg lehet spórolni. Megnyugtató, hogy bármi történik, már volt rá példa és ha egy gólya úgy érzi, össze fog dőlni a világ, mert lemaradt a tárgyfelvételről, a tutor meg tudja nyugtatni és hatékonyan segít neki.

Amikor jelentkeztem tutornak, nem gondoltam, hogy ennyire fel fog tölteni a tutorság, hogy ekkora hatása lesz az egyetemi életemre. A kezdeti nehézségek, félénkség után elkezdett kialakulni egy fantasztikus csoport és hirtelen azon vettem észre magam, hogy a Mikszáth téren üldögélek a gólyáimmal és olyan szinten beavatnak az életükbe, amit őszintén megtisztelőnek érzek. A bizalmuk az egyik legpozitívabb tapasztalat tutorként. Büszkeséggel tölt el látni a gólyáimat egy-egy eseményen, ahogy társaságba verődve élvezik a programot és szinte minden lépésnél szembe jön egy mosolygó arc, rám köszönnek, odajönnek beszélgetni. Külön sikerélményt jelentett, hogy senkit nem veszítettem el a tutor csoportból, mindenkivel sikerült megismerkednem és még csatlakozott is egy gólya év közben.

Aki a Pázmányon lesz gólya, biztos lehet benne, hogy lesz mellett egy tutor, aki minden kérdését megválaszolja és minden lépését figyelemmel kíséri. Innen pedig már csak a gólyákon múlik, hogy mennyire élnek a lehetőséggel, nyitnak-e a többiek felé és átérzik-e az igazi Pázmányos életérzést, mert rajtunk, tutorokon biztosan nem fog múlni.

Szöveg és fotó: Radnóti Dóra

x