Szíria

A Magyar Állami Ösztöndíj Bizottság (MÖB) jóvoltából 10 hónapot töltöttem Szíriában. Az ösztöndíj része volt az egyetemi tanulmányaimnak, hiszen használható nyelvtudást csak nyelvterületen, helyi környezetben lehet megszerezni. A 10 hónap alatt rengeteg élményt szereztem, a mai napig tartó barátságok születtek. Lehetőségem volt megismerni az országot: megkeresni akár legeldugottabb 800 éves várakat is, meglátogatni a világ legkorábban lakott városait (Aleppó, Damaszkusz) gyönyörködni a természet változatos tájaiban. Láttam az eget világítani a csillagoktól (itt nincs fényszennyezés), ettem vadon növő gránátalmafáról is. Ezek a dolgok eddig nem hiányoztak; a városi élet elszokat attól, hogy a körülöttünk lévő világot észrevegyük.

Szíriában nagyon sokat lehet tanulni. Elsősorban a nyelv egyre jobb ismeretével egy számunkra teljesen szokatlan kultúra tárul fel. Megtanultam alkalmazkodni egy más világ szokásaihoz és elvárásaihoz, ami sokszor nehéz volt. Hazatérve azonban sokkal könyebben el tudtam fogadni más emberek világnézetét vagy álláspontját; már nem csak az én „kizárólagos" véleményem létezett. Bár egyedül voltam, együtt éltem egy családdal, velük ettem, néztem Tv-t és sohasem éreztem azt, hogy nincsen kihez fordulnom. Teljesen befogadtak, családtag voltam arra a kis időre és a mai napig hazavárnak. Természetesen iskolába is kell járni, ami azért nem olyan megterhelő, s ahol rengeteg barátot lehet szerezni a világ minden tájáról. Persze egymással is szigorúan arabul beszéltünk (még most is az e-mailekben). Időm mindenre volt, a könyvtárra és a kirándulásokra is.

Nehéz volt otthagyni Damaszkuszt a 10 hónap után. Hazajönni még ennél is nehezebb volt. Rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam nincs is olyan nap amikor ne jutna eszembe valami az ott töltött időről.

Haraszti Lilla

x