Miért a Pázmány?

Következő megálló: Pázmáneum

Mindenki készülődni kezd, sálat, sapkát, kabátot, táskát rétegez magára, a rikító kék ülések közti folyosó megtelik diákokkal.

Az alagút végére érkeztünk, újra elárad a fény. 

MA képzésre a Pázmányra jönni - valamennyire ez is a hosszú vonatúthoz hasonlít, mert igenis nehéz kivonulni a főváros zsongásából ide, a hegyek közé, a tudományok látszólagos remeteségébe. Látszólagos ez az elvonultság, mert amit itt kaphatsz, az sokkal több annál, amit egy átlagos egyetemtől várnál: nem csak bevezetést a bevezetésbe, és nem kreditek, kódok, tanegységek halmazát, ahol az igazi célt, a hasznos és másoknak is hasznára fordítható tudást már rég szem elől tévesztetted és csak a túlélésért küzdesz; nem, ezt ne itt keresd. Mert az egyetem több kell, hogy legyen az újraolvasni-nem-érdemes tanulmányoknál, magántudósi disszertációknál, hivalkodó, de üres kérdésfelvetéseknél: az egyetemet át kell, hogy hassa a tudomány és a tanulás izgalma. Ha erre vágysz, rád vár a Pázmány! Gyere hát, és csatlakozz hozzánk, ha meg akarod tapasztalni a latin és görög tanulmányok azon ihletett óráit, amikor új összefüggések tárulnak fel a szövegek között, amikor életre kelnek a holt sorok, amikor a nyelvtan és a filológia csak eszköz az auctorokhoz, az auctorok ismerete pedig kulcs a mához.

Erre hívlak; hívlak a Pázmányra!

x