Hallgatóink véleménye a szakról

Irodalom, történelem, nyelvek... ❤ Engem ezek érdekeltek, amikor gimnazista voltam. De mit lehet ezekkel kezdeni?  Összeült a családi kupaktanács, és végül feltették a kérdést: lengyel szak?

A családomban nem én vagyok az első lengyel szakos, és apukám sem véletlenül lett lengyel szakos, hiszen az anyukája, az én nagymamám lengyel. Lengyel szak? Igen! Ez tetszett. Ez nem csak magyar, vagy csak töri, ebben minden benne van, amit szeretek. Nem igazán tudtam lengyelül, úgyhogy megnyugtatott az is, hogy a felvételihez nem kell nyelvtudás. Körbekérdeztünk, hogy az aktuálisan létező lengyel szakok közül melyiknek mi a profilja, így döntöttem az irodalom- és kultúraorientált Pázmány lengyel szak mellett. És nem bántam meg! Csodálatos, nagy tudású embereket ismertem meg a tanáraim személyében, akik mindamellett, hogy mennyi tudást adnak át, teljes mértékben támogatnak a fejlődésben is. Nem hallottam máshonnan olyan szakról, ahol ennyire támogatnák a külföldi tanulást, mint nálunk. Így jutottam Erasmussal Varsóba mostmár két éve. Amikor idén Varsóban jártam egy konferencián, meghatódtam, annyira megszerettem ❤ Varsót akkor, és annyira otthonos volt visszatérni. De ezeket nehéz szavakba önteni, aki tapasztalt ilyet, az tudja. Varsóban sokat tanultam a nyelvről, a kultúráról, az életről.

De nem csak a külfödi tanulásról van szó. Akit valami jobban érdekel, abban támogatják. Engem a fordítás ragadott meg az évek során. Ebben látom mindannak az ötvözetét, amiért ide jöttem. Voltam fordító táborban, dolgoztam már fordítással, tolmácsolással, beszélgettünk nehezen fordítható dolgokról és persze fordítottunk órákon. Én megtaláltam itt a helyem, és akik gondolkodnak, hogy mit kezdjenek a történelem, irodalom, nyelv, kultúra szeretettel, azoknak jó szívvel ajánlom.

És mint a képen is látható, csupa móka és kacagás az életünk.

Szesztay Anna, MA, I.évfolyam


"Hazudnék ha azt mondanám, hogy azt tanulom amit mindig is szerettem volna. De igazat mondok, ha azt mondom, hogy megtaláltam azt a dolgot, amivel egész életemben foglalkozni szeretnék. Lengyel nyelv❤ Érettségi után nem volt kérdés hogy a Pázmányra szeretnék jelentkezni. Bár az általam kiválasztott szakra nem sikerült bejutnom, de a sors a lengyel szak felé terelt, és milyen jól tette Jelenleg harmadéves BA hallgató vagyok. Az 5. félévemet Krakkóban töltöm, hogy jobban megismerjem a lengyel nyelvet és kultúrát. A legjobb, hogy ebben a tanáraim is bátorítottak, sőt ha nem beszélnek rá, talán nem is mertem volna belevágni. A BA után szeretném elvégezni az MA-t. Szeretném közelebb hozni a lengyel irodalmat a magyar emberekhez.

Ha választás előtt állsz, gyere el nyílt napjainkra, ahol találkozhatsz velünk és tanárainkkal Te is könnyen tagja lehetsz ennek a remek csapatnak. A Pázmánynak, ÉS A LENGYEL SZAKNAK

Kedves tanárok, és jó fej szaktársak. Itt nem csak neptunkódok vagyunk, itt ismerjük egymást. Barátok vagyunk. Közös lengyel vonatkozású programok, és jókedvben eltelt előadások."

Borsi Klaudia, BA III.évfolyam


A tapasztalataim valószínűleg túlságosan is egybehangzóak lesznek az előttem szólókéhoz, hiszen ami a PPKE BTK-tól eltagadhatatlan jelző, az a családias közeg és a motiváltság. Ez az a hely ahol a kreativitásodnak és az esetleges utazásfüggőségednek nem szabnak határt, csak rád van bízva, hogy mennyire vagy elhatározott, a többihez segítő kezet nyújtanak. Nem is tudom hol lennék most a Pázmány Lengyel szak nélkül. Bár az én utam a Pázmányra kicsit egyenetlenebb volt a többiekéhez képest, és talán túlságosan is igaz rám, hogy nehéz lekötni egy helyre vagy éppen egy érdekeltségi körhöz. Az ELTE-n kezdtem szabad bölcsészeten, művészettel akartam foglalkozni, érdekelt az irodalom, a képző- és filmművészet, és ezt találtam a legjobb közegnek arra, hogy talán a folyton mozgásban lévő gondolataimat lekössem. Erre tökéletes is lett volna, de mégis átkúsztam lengyelre. Jogos a kérdés, hogy miért, bár teljes értékű választ erre nem tudnék adni, hiszen ha valaki a jövőjének a megalapításával foglalkozik éppen nem hivatkozhat arra, hogy a baráti közösségét leginkább lengyelek tették ki. Sajnos pedig ez az igazság, olyan jókat mosolyogtam, amikor egymás között beszéltek, anélkül, hogy egy szót is értettem volna belőle. Így egy nap arra ébredtem, éppen ideje váltani... Átmentem lengyelre, még az ELTE-n, a mestert pedig már itt végzem a Pázmányon, és IMÁDOM! Valójában, amit én középiskolában elképzeltem magamnak, vagy éppen amilyennek elképzeltem az egyetemet, olyan a PPKE. Határozottan állíthatom, hogy semmiféle elfogultság nem beszél belőlem, az valósult meg tényleg amire vártam mindig is: intellektuális párbeszédek, esetleges viták, irodalmi körök, és egymás írásainak a véleményezése, nincs versenyzés, mert közös a cél, és annak eléréséért közösen dolgozunk. A lengyel nélkül továbbá még azt is állíthatom, hogy ennyi értékes és kedves embert nem ismerhettem volna meg, mind az egyetem hallgatói és oktatói személyében, mind pedig maguk a lengyelek esetében. Higgyétek el nekem, nincs még egy ember, aki annyira megörül neked, ha az anyanyelvén szólsz hozzá, mint egy lengyel. Ez a sikerélmény pedig csak tovább bátorít arra, hogy tanulj. Ne tántorítson vissza a nyelv nehézsége, hiszen minden nyelv nehéz, hanem gyere és válj a közösség részévé.

Varga Bianka, MA II.évfolyam


Több szállal is kötődöm a Pázmányhoz, tanulmányaimat először magyar szakon kezdtem, és egy Franciaországban töltött Erasmus ösztöndíj hatására úgy döntöttem, hogy elvégzem a lengyel szakot is. Ez a döntés pedig éltem egyik legjobb elhatározásának bizonyult. A Pázmányt mint festői környezetben fekvő vidéki egyetemet már önmagában is jellemzi egyfajta sajátos, meghitt hangulat. Ez a családiasság pedig egy olyan kis szak esetében, mint a lengyel, többszörösen is igaz. Az évfolyamon belül, de még a felsőbb évesek közül is szinte mindenki ismert mindenkit. Itt egyáltalán nem volt igaz a „tömegképzés" sztereotípiája, tanáraink minden diákot személyesen ismertek. Számos meghatározó élményem és emlékem fűződik a szakhoz, ahol mind a tanárok mind a diákok között fantasztikus embereket ismerhettem meg. Természetesen ennek még a töredékét sem lenne mód itt felidézni.

A szlavisztikások minden egyetemi programon képviseltették magukat és bizonyították a cseh, a lengyel és a szlovák szak összetartását. Ennek legszebb példái a közösen rendezett szakestjeink voltak. Itt szeretném felidézni a tavalyi év novemberében megrendezett szakestet, mely azt hiszem mindannyiunk számára maradandó, kedves emléket jelent. A szakest megszervezésének feladatát, ahogy az hagyományosan lenni szokott, a másodévesek vállalták magukra. Habár a munka nem ment zökkenőmentesen, a kisebb-nagyobb nehézségek ellenére a végeredmény mégis önmagáért beszélt. Nagyban köszönhető ez Molnár Anna szaktársam áldozatos munkájának, aki hihetetlen szervező energiákat mozgósított a közösség érdekében és gondoskodott az egész szakest folyamán arról, hogy minden gördülékenyen menjen. A játékokban és vetélkedőkben tanárok és diákok egyaránt részt vettek. Volt szláv témájú műveltségi kvíz, zenefelismerés, történelmi-activity, melynek során olyan jeleneteket kellett közösen előadni, mint például: „a kozákok kidobják Chopin zongoráját az ablakon" vagy egy másik feladat során Miłosz és Kundera művek szövegét kellett kirakós játékszerűen újra alkotni. Emlékeim szerint az utóbbi feladat végül tökéletesen senkinek sem sikerült, de annál több szellemes, saját alkotás született. Ám kétségtelen, hogy az egyik legkellemesebb versenyszám a sütiverseny volt, melyben tanáraink látták el a zsűri szerepét, az ő feladatuk volt a „pályaművek" végigkóstolása és értékelése. Természetesen az eredmények kihirdetése után mindenkinek módja volt meggyőződni az értékelések helyességéről. Az est folytatásának nemhivatalos helyszínei végül a piliscsabai kocsmák voltak, de azt hiszem ennek említése nélkül a Pázmányos-életérzés bemutatása súlyos csorbát szenvedne.

Ez az emlék csak egy a sok száz közül mely a Pázmányhoz kötődik, mégis azt hiszem, hogy többünknek nagyon sokat jelentett. Számomra azt a közös munkát jelképezi, amiben szervezőkét és résztvevőként is élmény volt közre működni.

Vas Viktória, a lengyel szak végzett hallgatója, doktorandusz

x