Volt hallgatóink véleménye a szakról

Több szállal is kötődöm a Pázmányhoz, tanulmányaimat először magyar szakon kezdtem, és egy Franciaországban töltött Erasmus ösztöndíj hatására úgy döntöttem, hogy elvégzem a lengyel szakot is. Ez a döntés pedig éltem egyik legjobb elhatározásának bizonyult. A Pázmányt mint festői környezetben fekvő vidéki egyetemet már önmagában is jellemzi egyfajta sajátos, meghitt hangulat. Ez a családiasság pedig egy olyan kis szak esetében, mint a lengyel, többszörösen is igaz. Az évfolyamon belül, de még a felsőbb évesek közül is szinte mindenki ismert mindenkit. Itt egyáltalán nem volt igaz a „tömegképzés" sztereotípiája, tanáraink minden diákot személyesen ismertek. Számos meghatározó élményem és emlékem fűződik a szakhoz, ahol mind a tanárok mind a diákok között fantasztikus embereket ismerhettem meg. Természetesen ennek még a töredékét sem lenne mód itt felidézni.
A szlavisztikások minden egyetemi programon képviseltették magukat és bizonyították a cseh, a lengyel és a szlovák szak összetartását. Ennek legszebb példái a közösen rendezett szakestjeink voltak. Itt szeretném felidézni a tavalyi év novemberében megrendezett szakestet, mely azt hiszem mindannyiunk számára maradandó, kedves emléket jelent. A szakest megszervezésének feladatát, ahogy az hagyományosan lenni szokott, a másodévesek vállalták magukra. Habár a munka nem ment zökkenőmentesen, a kisebb-nagyobb nehézségek ellenére a végeredmény mégis önmagáért beszélt. Nagyban köszönhető ez Molnár Anna szaktársam áldozatos munkájának, aki hihetetlen szervező energiákat mozgósított a közösség érdekében és gondoskodott az egész szakest folyamán arról, hogy minden gördülékenyen menjen. A játékokban és vetélkedőkben tanárok és diákok egyaránt részt vettek. Volt szláv témájú műveltségi kvíz, zenefelismerés, történelmi-activity, melynek során olyan jeleneteket kellett közösen előadni, mint például: „a kozákok kidobják Chopin zongoráját az ablakon" vagy egy másik feladat során Miłosz és Kundera művek szövegét kellett kirakós játékszerűen újra alkotni. Emlékeim szerint az utóbbi feladat végül tökéletesen senkinek sem sikerült, de annál több szellemes, saját alkotás született. Ám kétségtelen, hogy az egyik legkellemesebb versenyszám a sütiverseny volt, melyben tanáraink látták el a zsűri szerepét, az ő feladatuk volt a „pályaművek" végigkóstolása és értékelése. Természetesen az eredmények kihirdetése után mindenkinek módja volt meggyőződni az értékelések helyességéről. Az est folytatásának nemhivatalos helyszínei végül a piliscsabai kocsmák voltak, de azt hiszem ennek említése nélkül a Pázmányos-életérzés bemutatása súlyos csorbát szenvedne.
Ez az emlék csak egy a sok száz közül mely a Pázmányhoz kötődik, mégis azt hiszem, hogy többünknek nagyon sokat jelentett. Számomra azt a közös munkát jelképezi, amiben szervezőkét és résztvevőként is élmény volt közre működni.

Vas Viktória
Szlavisztika

x