PEACH konferencia: Terepmunka a Távol-Keleten 2017. február 9.

A következő PEACH rendezvényen fiatal szakemberek osztják meg ázsiai kutatási tapasztalataikat.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán működő Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézete

Terepmunka a 21. században a Távol-Keleten

címmel konferenciát rendez.

A konferencia időpontja: 2017. február 25. (szombat), 9:00–16:00
A konferencia helyszíne: PPKE BTK Sophianum, 1088 Budapest, Mikszáth tér 1. 112-es terem
A konferencia nyelve: magyar
FB esemény: https://www.facebook.com/events/257639244670616/

A konferencia célja, hogy elősegítse olyan fiatal kutatók, oktatók és hallgatók tapasztalatcseréjét, akik személyesen végeztek terepmunkát a Távol-Keleten. A konferencián előadó régészek, történészek, muzeológusok, mongolisták, sinológusok és kulturális antropológusok munkájukat, illetve annak körülményeit és módszertani sajátosságait mutatják be. Hogyan választottak témát? Milyen elméleti és gyakorlati problémákat kellett legyőzniük, hogy kutatásaik megvalósulhassanak? Milyen módszerekkel dolgoztak, és együtt tudtak-e működni a helyiekkel, az adott ország kutatóival, illetve az állami szervekkel? Milyen típusú adatokat/anyagokat gyűjtöttek, és mi lett ezek sorsa? Milyen helyet foglal el az adott projekt a téma hazai és/vagy nemzetközi kutatásában? Az előadók ilyen és ehhez hasonló kérdéseket válaszolnak meg, miközben a hallgatók betekintést nyerhetnek Mongólia, Kína, Taiwan, Kambodzsa és Indonézia sokak elől elzárt világába.


PROGRAM

9:00–9:05 Köszöntő (Salát Gergely)

VÁLTOZÓ TEREP (Elnök: Salát Gergely)

9:05–9:30 Szilágyi Zsolt: Városlakó nomádok. Kulturális hagyomány, lokális identitás és a „mongol terep" változása az elmúlt másfél évtizedben
9:30–9:55 Balogh Mátyás: Nyelvi és néprajzi adatgyűjtés Amdóban
9:55–10:20 Sárközi Ildikó Gyöngyvér: Lábjegyzet (?) a Kínai Népköztársaságban folytatott terepmunkákhoz

10:20–10:50 Kávészünet

MÚLT A JELENBEN (Elnök: Szivák Júlia)

10:50–11:15 Majer Zsuzsa: Kolostori kutatómunka Mongóliában
11:15–11:40 Teleki Krisztina: Levéltári, könyvtári, múzeumi kutatómunka Mongóliában
11:40–12:05 Bagi Judit: Őskultusz a Délnyugati Szárazföldi Selyemút mentén – a szülőtisztelő Mulian heroikus világjárása (Tengchong, Yunnan, Kína)

12:05–13:00 Ebédszünet

VALAMI ÚJ, VALAMI MÁS (Elnök: Sárközi Ildikó Gyöngyvér)

13:00–13:25 Hoppál Krisztina: Spaklival a Távol-Keleten: Taiwan, Kína, Indonézia
13:25–13:50 Száva Borbála: Kőbe faragott viseletek vizsgálata Angkorban, Kambodzsában
13:50–14:15 Belényesy Károly: Kutatói és intézményi hálózatok, nemzetközi együttműködések, kutatási tendenciák. A kambodzsai Koh Kerben végzett régészeti feltárások tapasztalatai

14:15–14:45 Kávészünet

FÓKUSZBAN A „MÁSIK" (Elnök: Szilágyi Zsolt)

14:45–15:10 Király Dávid: Az igenek zavarában, avagy történeti kutatómunka Közép-Jáván
15:10–15:35 Olgyay János – Nagy Fanni – Kujáni Yvett: Cserediákként Kínában. Pingliangtai, egy régészeti feltárás tapasztalatairól
15:35–16:00 Éliás Boglárka Anna: Terepkutatás Észak-Mongóliában – Jurták, növények, LED tévék


ABSZTRAKTOK


VÁLTOZÓ TEREP
Elnök: Salát Gergely

9:05–9:30 Városlakó nomádok. Kulturális hagyomány, lokális identitás és a „mongol terep" változása az elmúlt másfél évtizedben
Szilágyi Zsolt, PhD – tudományos főmunkatárs, MTA BTK Néprajztudományi Intézet

Az előadó immár negyed százada, még egyetemi hallgatóként volt először Mongóliában. Ekkor csatlakozott az 1991-ben indult magyar–mongol közös akadémiai expedícióhoz, amely a hazai mongolisztika hagyományait folytatva végzett kutatómunkát elsősorban Mongólia északi és nyugati megyéiben, dokumentálva az itt élő népcsoportok nyelvjárásait, nomád anyagi műveltségét, kulturális hagyományait, szakrális szokásait. A munka ekkor jórészt még a hagyományosnak tekinthető terepen – a nomádok között – zajlott, amelyhez jó alapot nyújtott az új politikai környezet, a kutatásszervezésben nyíló új lehetőségek. Az expedíció szinte a kezdetektől dokumentálni tudta a rendszerváltás teremtette vallásszabadság időszakában Mongóliában újjáéledő szakrális hagyományokat, a sok tekintetben reneszánszát élő nomád életmódot, ami némely esetben a romló gazdasági környezet miatti kényszerű életmódváltás következménye is volt.

A rendszerváltás azonban alapvetően új társadalmi, gazdasági környezetet is teremtett. A robbanásszerű modernizáció, a városokba irányuló belső migráció, a globalizáció kulturális hatásai nemcsak a mongol társadalmat, de az életmódot is gyökeresen átalakították. A „terep" alapvetően megváltozott. Ma a mongol lakosság csaknem 65 százaléka már városokban él, a második és harmadig generációs városlakók számára a nomád életforma már csak a kulturális hagyomány része, ugyanakkor nemzeti identitásuk egyik alappillére is. Ezek a változások a kutatásnak is új irányt adhatnak. Miközben épp a nomád kultúra visszaszorulása miatt elengedhetetlen a még fellelhető új adatok dokumentálása, a modernizáció és globalizáció okozta kultúraváltást élő Mongólia számos új „terepe" is megnyílik a kutatók előtt. Az előadás ezek közül a lehetőségek közül szeretne felvillantani néhányat, kissé részletesebben kitérve arra a jelenségre, amikor a kulturális vagy történeti hagyományt tudatosan használják a lokális identitás építéséhez, újjáépítéséhez.

9:30–9:55 Nyelvi és néprajzi adatgyűjtés Amdóban
Balogh Mátyás, PhD – egyetemi adjunktus, ELTE BTK Mongol és Belső-ázsiai Tanszék

2007–2014 között négy alkalommal végeztem terepmunkát Amdóban (Kína, Qinghai tartomány). Az első két alkalommal feleségem társaságában, majd egyedül, végül egy volt tanítványommal együtt. Terepmunkáink fő célja a térségben élő ojrát-mongolok sajátos nyelvjárásának dokumentálása volt. Emellett azonban egyéb, főleg a hiedelemvilággal, vallásossággal kapcsolatos anyagot is gyűjtöttünk, illetve más etnikumú (tibeti, mongvor, bao'an) közösségeket is bevontunk a kutatásba. A 2012-es és 2014-es terepmunkák során egy kihalóban lévő ojrát nyelvjárás beszélőitől sikerült nagyobb mennyiségű nyelvi mintát gyűjtenünk, tudomásunk szerint elsőként.
A gyűjtőmunka sikerét befolyásoló tényezők közül mindenekelőtt fontos kitérnünk a vizsgált közösség tagjainak magatartási sajátosságaira. Például egyértelműen el lehet különíteni a jellemzően félénk és közlékeny közösségeket, akár egy kisebb lokáción belül is. Meg kell említenünk még a külföldiek mozgására vonatkozó külön szabályokat, és érdemes megvitatnunk, sőt megkérdőjeleznünk ezek betartásának szükségességét is.

9:55–10:20 Lábjegyzet (?) a Kínai Népköztársaságban folytatott terepmunkákhoz
Sárközi Ildikó Gyöngyvér, PhD – tudományos segédmunkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport

A kulturális antropológia módszertanának köszönhetően a hatalmak működése és benne az egyszerű, hétköznapi ember szerepének a megértése mélységeiben tárható fel. A feltárás, a megértés folyamatát azonban számos tényező befolyásolja. Erről bizonyosodhatott meg az előadó is, aki 2010 és 2015 között közel négy éven keresztül folytatott kutatásokat a Kínai Népköztársaságban. Kulturális antropológiai terepmunkáit, amelyek összesen 33 hónapot öleltek fel, két, egymástól igen távol eső földrajzi területen folytatta: Kína északkeleti tartományaiban, illetve a Xinjiang Ujgur Autonóm Területen belül, az északnyugati határvidéken. Ez utóbbi tartomány az ott élő ujgurok szeparatista mozgalmai miatt Kína szigorúan ellenőrzött területei közé tartozik. A terepmunkák e sajátos jellemzőjének köszönhetően az előadónak rálátása nyílt arra, hogy Kínában a terepmunka-lehetőségeket miként befolyásolják a politikai-hatalmi érdekek, és azon túl: az emberek, akik a hatalomnak alárendelve élnek. Az előadás középpontjában ennek az emberi tényezőnek a vizsgálata áll.

MÚLT A JELENBEN
Elnök: Szivák Júlia

10:50–11:15 Kolostori kutatómunka Mongóliában
Majer Zsuzsa, PhD – tudományos munkatárs, ELTE BTK Távol-Keleti Intézet, Mongol és Belső-ázsiai Tanszék

Az előadó 1999-től eddig hét alkalommal végzett terepmunkát Mongóliában, főként buddhista kolostorokban, néhány hónapostól másfél évig tartó kint tartózkodással. Következő terepmunkájára 2017 nyarán kerül majd sor. A kutatások többféle kereten és támogatáson belül valósultak meg – két esetben nemzetközi projekt részeként –, de szakmailag önállóan szervezett és tervezett kutatások voltak: a kutatómunka önálló kutatási tervek és önállóan kidolgozott módszertan alapján folyt.

A kutatások témái sokfélék voltak, felölelve az egykori és főleg a mai mongol kolostori élet számos területét: adatmentést Mongólia két megyéjének valamennyi, illetve egy harmadik megye számos egykori kolostori helyszínén; interjúk felvételét az 1937-es kolostorrombolásokat és a vallásgyakorlás tilalmának évtizedeit túlélő egykori lámákkal, kihasználva a legeslegutolsó lehetőséget (ma már szinte egyikük sincs életben); a ma újra működő kolostorok működésének és szertartásrendszerének vizsgálatát Ulánbátor összes kolostorában és szentélyében, valamint számos vidéki helyszínen; egyes kiemelkedő fontosságú szertartások történetének, újjáélesztésének és menetének vizsgálatát; legújabban pedig a mongol buddhizmus halotti szertartásainak és ezek tibeti nyelvű szövegeinek vizsgálatát.

A kutatási helyszínek többnyire a kolostorok, szentélyek voltak, de egyes szertartások során temetőkben is vizsgálódtunk, s idős lámákat saját otthonukban is felkerestünk. A kutatások fő alanyai főként mongol buddhista lámák voltak, akik egykori kolostoraikról és a mai kolostori életről, szertartásokról beszéltek. A terepmunka során szükséges volt az együttműködés a helyi állami szervekkel is, ami nem volt mindig zökkenőmentes. Mindezt könyvtári, archívumi kutatások, a szertartások vizsgálata esetében pedig szövegek elemzése egészítette ki.

Az előadás az eddig végzett kutatások témáit veszi végig; az előadó ezeken keresztül mutatja be az alkalmazott kutatási és adatgyűjtési módszereket, a mongóliai kolostorokban, mongol szerzetesek segítségével végzett terepmunka nehézségeit és körülményeit.

11:15–11:40 Levéltári, könyvtári, múzeumi kutatómunka Mongóliában
Teleki Krisztina, PhD – Bolyai ösztöndíjas, tudományos munkatárs, ELTE BTK Távol-keleti Intézet, Mongol és Belső-ázsiai Tanszék, Mongolisztikai Kutatóközpont

Az előadás elsősorban 2010–2016 közötti projektek tapasztalatai alapján szemlélteti a kutatómunka lehetőségeit ulánbátori és vidéki levéltárakban, könyvtárakban és múzeumokban:

1. a Stein-Arnold Exploration Fund támogatásával megvalósult A. M. Pozdneev orosz kutató által 1892–1893-ban bejárt kolostorok örökségének tanulmányozása című kutatás tapasztalatait;
2. az OTKA posztdoktori ösztöndíj keretében zajlott A mongol kolostorfőváros öröksége című hároméves kutatómunka eredményeit;
3. a Yamāntaka kultuszának tanulmányozása és a Mongol szentek és újjászületési láncolatok feltárása című kutatás eddigi eredményeit.

A kolostori és vidéki terepmunkával ellentétben elmondható, hogy a mongol intézményekben tervezett kutatások megvalósítása nehéz, aminek a fővárosban és vidéken, intézménytípustól függően, eltérő okai vannak. Mongólia védi kulturális örökségét, ami néha átláthatatlan bürokráciát, nehezen követhető szabályokat eredményez. Ugyanakkor a kutatások során nem várt meglepetések is adódnak.

11:40–12:05 Őskultusz a Délnyugati Szárazföldi Selyemút mentén – a szülőtisztelő Mulian heroikus világjárása (Tengchong, Yunnan, Kína)
Bagi Judit – könyvtáros, MTAK Keleti Gyűjtemény

A 19. századi magyar felfedezők és Kelet-kutató orientalisták egyik, ha nem a fő célja volt a magyarság eredetének felkutatása. Kutatásaik során közülük sokan érintették a Keletet a Nyugattal összekötő híd szerepét betöltő Északi Szárazföldi Selyemút településeit. A kínai kultúrában a konfuciánus értékrend alapja a szülőtisztelet. A legismertebb kínai középkori szülőtisztelő eposz Mulian heroikus pokoljárása a bűnei miatt a pokol legmélyebb bugyrában szenvedő anyja megmentése érdekében. Mulian története a kínai, mongol, tibeti, koreai és japán buddhista közösségek életében is meghatározó szerepet játszik. Akár a templomközösségek tagjai, akár a vásári forgatag látogatói vagy a színházak falain belülre vonzott közönség bevonásával adják elő a Mulian-morális játékot, az a mindenkori közösség életében rituális funkciót tölt be.

A szülőtisztelő szövegek filológiai értelmezése a 20. századi magyar orientalisztika jól kutatott témájaként ismert. A sinológiában Kalmár Éva nevéhez fűződik a magyar Mulian-kutatás megalapítása. A 2012–2013-as és a 2014–2015-ös terepmunkáim során antropológiai módszerekkel felvértezve folytattam a téma további értelmezését. Munkám célja az volt, hogy az Északi és a Délnyugati Szárazföldi Selyemút mentén egyaránt jól ismert és ábrázolt, de a kínai irodalomban kevesebb figyelmet kapó másik szülőtisztelő szöveg, azaz a Szútra a szülői kegy viszonzásának nagy, ügyes eszközeiről Buddha tanítása szerint yunnani szövegvariánsát megtaláljam, és dokumentálhassam annak rituális közegében. Utam kezdetekor még nem is sejtettem, hogy a két alapszöveg közötti szálak milyen szövevényes módon kapcsolódnak össze, s általuk milyen új ismeretekkel bővülhet a Délnyugati Szárazföldi Selyemút őskultuszának tárgyköre.

Terepbeszámoló előadásomban a feltáró munka – gyakran mesés elemekkel is bővelkedő – menetéről, az eredményekről, valamint a feldolgozás jelenlegi szakaszáról szeretnék beszélni.

VALAMI ÚJ, VALAMI MÁS
Elnök: Sárközi Ildikó Gyöngyvér

13:00–13:25 Spaklival a Távol-Keleten: Taiwan, Kína, Indonézia
Hoppál Krisztina, PhD – régész, Damjanich János Múzeum

Azt gondolnánk, a régészet, azaz az emberiség múltjának az anyagi kultúrán keresztül történő kutatása – lévén ugyanazon dolog megismerésére irányul – minden országban igen hasonló alapokon nyugszik. Azonban mind módszertan, mind a rendelkezésre álló eszközök terén hatalmas eltérések lehetnek. E különbségek különösen markánsan jelentkeznek Európa és a Távol-Kelet között.

Előadásomban az ázsiai terep- és kutatómunkák nehézségei és lehetőségei kerülnek bemutatásra, három országra, Taiwanra, Kínára és Indonéziára fókuszálva. Közös jellemzőjük a személyes kapcsolatok és a nyelvtudás jelentősége, az idegenekkel szembeni meglehetősen zárkózott magatartás, valamint az adminisztráció összetettsége. Emellett külföldiként a (hely)ismeretbeli hátrányt is le kell küzdeni, miközben a tudományosságról alkotott eltérő nézetek még inkább bonyolítják az együttműködést.

13:25–13:50 Kőbe faragott viseletek vizsgálata Angkorban, Kambodzsában
Száva Borbála – történész, muzeológus, doktorandusz, PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskola, Néprajz–Kulturális Antropológia Doktori Program

Doktori kutatásommal egy 10. században emelt hindu szentély, Banteay Srei domborművein és szobrászati emlékein megjelenő ruha- ékszer- és hajviselet összehasonlító ikonográfiai és szemantikai elemzését tűztem ki célul. A szentély története, építészet- és művészettörténeti jelentősége az 1920-as évek óta foglalkoztatja a tudományos közvéleményt; domborműveiről és szobrairól a szentély helyreállítását elvégző francia és kambodzsai tudományos intézetek részletes leíró dokumentációval, fotóarchívummal rendelkeznek, de ezek egyike sem tartalmazza az összes figurális ábrázolás adatait. A helyszínen 2013-ban és 2014-ben végzett, összesen 6 hónapos kutatómunka során felmértem a Banteay Sreiben in situ látható több mint 550 emberi alakos ábrázolást, amelyekről fényképfelvételt és pontos helymeghatározással együtt leírást is készítettem. A létrehozott adatbázis segítségével az ábrázolásokat azok kulturális, vallási s nemkülönben építészeti térbeli és narratív kontextusba helyezésével értelmeztem. Eredményeimet és a kutatás körülményeit mutatom be előadásomban.

13:50–14:15 Kutatói és intézményi hálózatok, nemzetközi együttműködések, kutatási tendenciák. A kambodzsai Koh Kerben végzett régészeti feltárások tapasztalatai
Belényesy Károly, PhD – régész, örökségvédelmi szakértő, kutatásvezető, Koh Ker régészeti projekt; HSARI – HistoriArch, Budapest, Field School Senior Affiliate Advisor; ISEAS-NSC, Singapore

Koh Ker, a „tünékeny" 10. századi főváros a khmer történelem különleges helyszíne. Az óriási területen szétszórtan álló több száz épületcsoport java részét az annak elnéptelenedése után birtokba vevő indokínai dzsungel elrejti a látogatók és a kutatók szeme elől. 2011-ben, Koh Kerben, a területen illetékes Khmer örökségvédelmi szervezet, az APSARA és a HSARI (Hungarian South-East Asian Research Institute) közreműködésével kezdtük meg a Prasat Krachap templomegyüttes területének és környezetének régészeti feltárását. A kutatómunka célja az épületcsoportot egykor körülvevő intenzív történeti környezet feltérképezése és ma már ismeretlen részeinek azonosítása, végső soron pedig a Prasat Krachap templom épített örökségének helyreállítása volt.

A Koh Ker-i munkánk kezdete – sajátos módon – egybeesett egy új vizsgálati módszer bevezetésével, amely alapvetően megváltoztatta a településtörténeti, régészeti kutatással kapcsolatos elképzeléseinket. Az azóta kiindulópontként használt LIDAR (Light Detection and Ranging) felvételezés ugyanis áttörést hozott a kevésbé érzékelhető antropogén változások vizsgálatában. A távérzékeléssel láthatóvá tett történeti környezet pedig igazolta azt a feltételezésünket, hogy a vizsgált templomok között érintetlennek látszó erdő valójában egy hatalmas települést takar. Óriási mennyiségű adat került a birtokunkba, amelyek értelmezése ma is folyik. Kutatócsoportunk, Kuszinger Róbert vezetésével, olyan eljárást dolgozott ki, amely a LIDAR képek értelmezési lehetőségeit kitágította.

A kutatásról számos kiadvány jelent meg, amely széles körben ismertté tette a Koh Kerben folyó régészeti programot. A Prasat Krachap kutatása során nagy hangsúlyt fektetünk a helyi kollégákkal való együttműködésre és továbbképzésükre is. A régészeti kutatások folytatásában és a hangsúlyok megváltozásában nagy szerepet játszott, hogy – részben a korábbi munkánknak köszönhetően – a Szingapúri Délkelet-Ázsia Kutatóintézet (ISEAS: Yusof Ishak Institute, Nalanda-Sriwijaya Centre: NSC) tervásatási és terepgyakorlat programot indított Koh Kerben, a térségbeli országokból (EAS közösség) érkező szakemberek számára. A program különleges hozadéka a kialakult, délkelet-ázsiai kutatókból álló kapcsolati háló. Ezen keresztül számos szakember ismerkedhet meg új kutatási eredményekkel, módszerekkel, vagy fordulhat konkrét kérdéseivel a terepgyakorlatok alkalmával kialakult szakmai közösséghez.

FÓKUSZBAN A „MÁSIK"
Elnök: Szilágyi Zsolt

14:45–15:10 Az igenek zavarában, avagy történeti kutatómunka Közép-Jáván
Király Dávid – történelem MA hallgató, SZTE

Az előadás során egy Jáva szigetén folytatott történettudományi kutatómunka előkészületeit, körülményeit és eddigi eredményeit összegzem (kókusz)dióhéjban. Bár egyre több olyan magyar nyelvű mű lát napvilágot, amelyet indonéziai terepmunka előzött meg, de az indonéziai közgyűjteményekben történt kutatásokat vagy az oral history módszerével gyűjtött ismereteket bemutató írások száma igen csekély.

A szigetország földrajzi adottságai, valamint nyelvi és vallási sokszínűsége miatt nélkülözhetetlen szabatos megközelítéshez folyamodnom, így az előadásomban igyekszem óvatosan eljárni a rész-egész viszonnyal kapcsolatos jellemzések tekintetében. Ahogy azt a cím is sugallja, a téma oroszlánrészét az interkulturális kommunikációt érintő tapasztalataim adják. Emellett szó lesz a yogyakartai közgyűjtemények állapotáról, a helyiek történelemszemléletéről és az ébredező emlékezetpolitikáról.

15:10–15:35 Cserediákként Kínában. Pingliangtai, egy régészeti feltárás tapasztalatairól
Olgyay János – régésztechnikus, Móra Ferenc Múzeum, Szeged; Nagy Fanni – MA hallgató, SZTE BTK Régészeti Tanszék; Kujáni Yvett – MA hallgató, SZTE BTK Régészeti Tanszék

A Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének hallgatóiként az idei évben első alkalommal vehettünk részt a Pekingi Egyetem és a Damjanich János Múzeum által szervezett közös kínai–magyar csereprogramban. A Pekingi Egyetem és a szolnoki múzeum között immáron negyedik éve tartó projektben magyar és kínai diákok vesznek részt a két ország feltárásaiban. 2016 szeptembere és novembere között lehetőségünk nyílt rá, hogy két turnusban betekintést nyerjünk egy távol-keleti feltárás munkafolyamataiba.

A közép-kínai Henan tartományban lévő Pingliangtai lelőhelyen az ásatások mintegy 40 éves múltra tekintenek vissza, a feltárások 1979-től folyamatosan zajlanak. Maga a lelőhely egy 5 hektáron elterülő, többrétegű erődített telep, amelynek keltezése a kínai késő neolitikum időszakára tehető. Az idei szezonban az ásatás megközelítőleg 2500–3000 m2 területen folyt. A feltárás 5x5 m-es szelvényekben történt, melyből 1-1 méter volt a szelvényfal. A Pekingi Egyetemről alap- és mesterképzéses hallgatók egyaránt részt vettek a munkában, számukra ez a terepi gyakorlat 4 teljes hónapon át tartott.

Kínában a feltárás menete, a dokumentálás igencsak eltér a hazánkban megszokott metódustól, így szükségünk volt néhány napra, hogy megszokjuk az ottani szemléletet. Az előadásban röviden ismertetjük a feltárás eddigi történetét és a kutatás eredményeit. Beszámolunk a módszertani eljárásokról, a dokumentálás fázisairól és a technológiai háttérről. Elemezzük a tanárokkal és a diákokkal való munka során szerzett tapasztalatainkat. Végezetül néhány gyakorlati gondolatot szeretnénk megosztani a konferencia résztvevőivel, amennyiben hasonló terepmunkát végeznek Kínában.

15:35–16:00 Terepkutatás Észak-Mongóliában – Jurták, növények, LED tévék
Éliás Boglárka Anna – MA hallgató, PPKE BTK–BCE TTK

Mongólia népességének mintegy fele ma is nomád életmódot folytat a másfél millió négyzetkilométer területű ország majdnem teljes egészén. A mongol pásztorok szemléletmódjában ötvöződnek a hagyományos nomád tudás és a modern világból származó tapasztalatok. Ezek az adottságok a különböző tudományterületek képviselői számára érdekessé teszik az országot. Így került sor 2016 nyarán egy ökológus-botanikus-mongolista kutatásra Észak-Mongóliában, melyben jómagam a mongolisták táborát erősítettem. Az északi nomád pásztorok megfigyelése a növényvilággal kapcsolatos hagyományos ökológiai tudásuk (tek=traditional ecological knowledge) felmérésére, valamint a tárgyi világuk modernizálódásának vizsgálatára irányult.

Előadásomban szeretném bemutatni, hogy miért esett a választás Észak-Mongóliára, illetve hogy milyen adatgyűjtési módszereket alkalmaztunk. A kutatási módszertanon kívül kitérnék a kutatás megszervezésének gyakorlati részére: könyvek, térképek, szótárak beszerzésére; az utazási körülményekre; a nehézségekre, melyekkel ma Mongóliában szembesülhet az ember. Beszélnék a mongol botanikusok segítőkészségéről, valamint a kutatás tanulságairól is.

 

x