Tanszéki kutatások

Történelmi analógiák hatása napjaink csoportközi viszonyaira


A kollektív áldozatiság élménye és az, hogy a személy mennyire azonosul saját csoportjával egyre több kutatás szerint függ össze azzal, hogy az adott csoport milyen módon viszonyul más csoportokhoz. Azok a közösségek, ahol a közös identitás sarokköve a kollektív áldozatiság élménye, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy más csoportokkal vagy közösségekkel szemben ellenségesebben lépjenek fel. Kutatásunk fókuszában egy olyan egységes modell megalkotása áll, mely számos változó segítségével, robusztus módon magyarázza, hogyan válik a kollektív áldozatiság élménye az előítéletesség, ellenségesség forrásává. Vizsgálatainkat Magyarországon és közel húsz európai országban végezzük.

Fogyatékossággal élők szociális reprezentációja

A fogyatékosság szociális modellje felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a társas környezet fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos magatartása nagymértékben befolyásolja az érintettek társadalmi részvételét, így hátrányaik - akadályozottságuk - nem tekinthető magánügynek. Kutatásunkban online médiák (egyrészt közösségi média, másrészt interneten elérhető szakmai folyóiratok) vizsgálatával keressük arra a választ, miként jelenik meg a hétköznapi gondolkodás, társalgás részeként illetve a pszichológiai tudományos gondolkodásban a fogyatékosság. A kutatás során a tartalomelemzés módszerét alkalmazzuk.

Transzgenerációs traumaátadás narratív pszichológiai vizsgálata


A kutatás során irányított interjúkat vettük fel olyan zsidó származású túlélőkkel, akik gyermekek vagy serdülők voltak a második világháború és a Holokauszt ideje alatt, valamint gyermekeikkel, unokáikkal. Célunk az volt, hogy a társas támasz és a trauma megoszthatóságának szerepét vizsgáljuk a traumafeldogozásban. Kutatásunk során hangsúlyt fektetünk arra, hogy az észlelt - másodlagos - antiszemitizmusnak, az áldozati szerepért való versengésnek, a trauma elismerésének és a hivatalos bocsánatkérés(ek)nek mekkora szerepe van a megbékélésben, a megbocsátásban. Interjúinkból kiderül, mennyire különül el élesen az áldozat és elkövető az eseményekkel kapcsolatos visszaemlékezésekben, valamint hogy az eseményekkel kapcsolatos emlékművek milyen keretezésben értelmezik a megtörténteket, és ezt az érintett áldozatokban és utódaik hogyan építik be narratíváikba.
Kutatásunkban külön kitértük annak vizsgálatára, hogy az első, a második és a harmadik generáció milyen tipikusnak mondható reprezentációkkal rendelkeznek a zsidóságról, az antiszemitizmusról, a megbocsátásról és áldozati szerepről.
Kutatásunk az aktuális társadalmi tapasztalatok tükrében mérlegre teszi, hogy három generációval az események után mi az, amit megtanultunk, és még mit tanulhatnánk az eseményekből.

x