Bajna – Sárás

Fényképek

Az Esztergom – Buda – Székesfehérvár királyi központok háromszög közepén elhelyezkedő Gerecse régiója a középkori Magyarország egyik leggazdagabb vidéke volt. Az esztergomi uralkodói, majd érseki székhely hátországát alkotó vidék jobb megismerése elengedhetetlen a térség középkori anyagi kultúrájának pontosabb megértéséhez, amihez a régió központjában fekvő Bajna ideális helyszínt nyújt. A környező városokat mezőgazdasági produktumok mellett kézműves termékekkel is ellátó terület régészeti kutatását 2013 nyarán kezdte meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Balassa Bálint Múzeuma és a Képzőművészeti Egyetem Tárgyrestaurátor Intézete közreműködésével.

A Tanszék első ásatási szezonja a korábbi topográfiai kutatások által azonosított Sárás falu völgyét érintette, melyet a feltételezések szerint 1526 őszén pusztítottak el az itt átvonuló oszmán csapatok. A tavaszi terepbejárásokkal kezdett pontos lelőhely felderítést magnetométeres vizsgálatok egészítették ki. Ennek eredményeképpen lett kiválasztva az a mintaterület, ahol az első ásatási szelvényeket nyitottuk nyáron. Az itt kiásott későközépkori falusi lakóház és melléképületei a vártnál is gazdagabb leletegyüttessel világítottak rá a késő-középkori Magyarország anyagi kultúrájának magas színvonalára. A leletek alapján valószínűsíthető, hogy a falu pusztulását az 1526-os hadmozgások okozták, amely után úgy tűnik a túlélők még megpróbálták az újrakezdést, de szegényesebb nyomokat hagyó próbálkozásukat nem sokáig lehetett nyomon követni a rétegekben, Sárás végleg elpusztult.

A vendégszerető falusi hátországra épülő terepmunka igazi interdiszciplináris szakmai gyakorlóterep, ahol a régészet és különböző segédtudományai mellett a Képzőművészeti egyetem tárgyrestaurátor kollegái és szakemberei révén a szakszerű leletkiemeléssel, konzerválással és restaurálással is találkozhatnak régészhallgatóink.

Türk Attila PhD, ásatásvezető

Vágner Zsolt, régész munkatárs


Élménybeszámoló →

x