Esztergom

Nem könnyű végigküzdeni magad a macskaköveken egy hatalmas bőrönddel vagy egy teletömött sporttáskával, még akkor sem, ha viszonylag kényelmes cipőt viselsz, és előtte órákat ülsz egy buszon vagy vonaton – szóval valahogy pihentnek is kell lenned. Az utat megnehezítheti az a tény is, hogy sötét van és amíg békésen megállsz egy régi épületet csodálni, odasettenkedik melléd egy vérszomjas pók, mint valami mogorva házmester vagy kapuőr, akit megzavartak rejtvényfejtés közben.

Nem könnyű, de a lehetetlentől fényévekre jár, így nekünk is sikerült eljutni esztergomi szállásunkra, a Szent Adalbert Központba, ahol a Szent Vid kápolna feltárásán dolgozó csapatunk egy második emeleti szobában kapott helyet. Kiváló helyet – eddig egyik csoporttársunk sem mondhatta el magáról, hogy lift viszi a szobájához – tökéletes kilátással az alkonyi Dunára.

Ha valaki a macskalépcsőnél jár, most is láthatja a figyelmeztető Ásatási terület – belépni tilos! táblákat (melyeket valamiért néhány turista valószínűleg filmdíszletnek nézhetett, mert teljesen figyelmen kívül hagyott); kis csapatunk ezek mögött dolgozott, a falakról figyelő tekintetektől kísérve. Mi voltunk a fehér kobakosok, akik porosan, vigyorogva vitték nap végén a lapátokat, az újabb eredményekről diskurálva.

Hosszú napokat töltöttünk a várhegyen, a munka könnyed hangulatban, gyorsan haladt, meglehetősen vegyes leleteket produkálva – nagyszerűen bújt meg egymás mellett a női harisnya, a kelta cserép, török kerámia és a Barbie-baba csillogós koronája. Személyes kedvencem egy manóknak készített távcső volt, melybe ha belenéztünk, a Bazilika porból kirakott aprócska képét láthattuk az egyik lencsén. A másikon mindenki azt látott, amit akart.

Amikor az első freskótöredékek előkerültek a kápolna szentélyében, a tempó kissé lelassult, hiszen nagyon óvatosan kellett őket körbebontani. Az előző ásatáson feltárt freskó kiegészítéseként – melynek színei sajnos az évek alatt eltűntek a visszatemetés után – kecsegtető képet nyújtott az egykori festésről.

Néhányan kipróbálhattuk magunkat a restaurátor-műhelyben is, ahol a szakemberektől sok praktikát tanultunk, miközben a tanszék előző ásatásáról való fémleletekkel foglalkoztunk. Ezen kívül még számos más elfoglaltságunk is volt: meghallgattuk a dzsámiban Kobzos Kiss Tamás csodálatos zenei előadását, végigjártuk a várat Horváth István régész vezetésével, megnéztük az épp restaurálás alatt álló palotakápolnát gyönyörű freskóival és a studiolót is.

Nagyon jó volt. Az ember elsőre azt hinné a nyári gyakorlatokról, hogy csak és kizárólag tanulni és dolgozni fog, arról hajlamos elfeledkezni, milyen társasággal tölti majd el ezeket a heteket. Amikor rájön, hogy hosszú ideig él majd együtt (akár egy légtérben) olyan emberekkel, akiket talán nem is ismert meg rendesen, akkor az egész más színt kap. Együtt keltek egymás furcsa ébresztőóráira, együtt vacsoráztok miközben hallgatjátok egymás történeteit; megismeritek és megkedvelitek a másikat. Ez az igazi csapatszellemépítő-tréning.

Az Esztergomban eltöltött két hetünk igazán eseménydús volt; nagyon jól éreztem magam. A remek szállás, a jó hangulatú munka és a csodás panoráma együtt mind-mind hozzátett ahhoz, hogy ez az egész egy kellemes emlékké váljon.


Nagy Anna
II. évfolyam
Középkori Európa főszakirány
Középkori Közel-Kelet mellékszakirány

x