Iovia – későrómai település


Iovia 2015 →

Iovia 2016 →

Iovia 2017 →


Fényképek →


A PPKE Régészeti Tanszék Későantik Szakirány - Roncsolásmentes Régészeti Kutatólaboratórium, a Janus Pannonius Múzeum, a Wosinsky Mór Múzeum, valamint a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola Távérzékelési és Vidékfejlesztési Kutatóintézete közös kutatási programja


Kutatástörténet

A Tolna megyei Szakcs és Dalmand között, Felső-Leperd pusztától észak-nyugatra, a Gölösi-dűlőben található lelőhelyen húzódik az a római kori település, amely az eddigi kutatások szerint valószínűleg Iovia névre hallgatott. A nagy kiterjedésű lelőhelyről először Fröhlich Róbert számolt be 1890-ben. Jelentése nagy kiterjedésű rommezőről, a két falut elválasztó határárokban lévő falakról tudósított. Soproni Sándor és Dr. Tóth Endre a közeli Heténypusztán végzett ásatása kapcsán szintén bejárta a területet és felvetette, hogy a lelőhely mérete és a leletek alapján város is lehetett. Az első régészeti célú légi felvételek 1996-ban készültek, majd 1999–2000-ben készítettünk légi felvételeket a lelőhelyről. A különböző időszakban készített felvételeken tapasztalt, mintegy 600x600 m-es területen látható jelenségek, valamint a K. Németh Andrással és Dr. Tóth Endrével közösen végzett terepbejárások leletei (köztük jelentősebb épületekre utaló márványtöredékek) bizonyították a település városi jellegét. A 2000-ben a Wosinsky Mór Megyei Múzeum évkönyvében publikált adatok alapján még ugyanebben az évben kezdeményeztük Dr. Tóth Endre támogatásával a lelőhely védetté nyilvánítását.

Azóta a lelőhelyet – egészen 2013-ig – főleg távérzékelési adatok (légi- és műholdfelvételek) felhasználásával kutattuk. Az utóbbi két évben az ArchaeoLandscapes Europe pályázat keretében a pécsi Janus Pannonius Múzeummal, a Wosinsky Mór Múzeummal valamint az Envirosense Hungary Kft-vel együttműködésben jutottunk lézeres légiszkennelési adatokhoz és infrafelvételekhez, melyek jelentősen bővítették tudásunkat a lelőhely topográfiájával és szerkezetével kapcsolatban.

2013 decemberében a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1. és 2. éves régészhallgatóinak közreműködésével – terepi és roncsolásmentes régészeti oktatási programunk részeként – a forum illetve a nyugati kapu körzetében végeztünk szisztematikus terepbejárást és földradaros, valamint magnetométeres felmérést. A hallgatók a lelőhelyet kelet felől határoló patak nyugati partja felett is végeztek terepbejárást. A leletek alapján a település legalább a későrómai időszakban erre a területre is kiterjedt.


A lelőhely és az ismert régészeti jelenségek

A fotók alapján a déli, északi és nyugati oldalon városfal, a nyugati kapu, egy bazilika-szerű, kettős oszlopsorral tagolt épület, egy oszlopokkal és fallal körülkerített és kapukkal megszakított kettős tér (forum), illetve más kisebb épületek, oszlopok és a városfal további darabjai rajzolódnak ki. A nyugati kapu és a forum közt egy kb. 250 m hosszú, oszlopsorral szegélyezett főutca futott. A kettős tér nyugati felének északi és déli oldalát két, egyenként kb. 80x20 m-es, monumentális épület szegélyezte. Az épületek méretei, illetve a lakott terület kiterjedése mind városi jellegű településre utalnak.

A korábbi terepbejárások során gyűjtött leletek is megerősítik a település római kori voltát, az előkerült kerámiák nagyrészt a középső császárkorra, a 2-3. századra keltezhetőek. Ilyen, keltezhető leletekről számolt be Fröhlich Róbert, aki feliratos sírkőtöredékeket, római téglákat, falmaradványokat említett, valamint arról írt, hogy a helyiek bélyeges téglákat hordtak el a romterületről, hogy azokat építkezéseknél használhassák fel.

Az írott forrásokban Iovia néven háromszor is szerepel olyan hely, ami nagyjából erre a területre eshetett. Graf András a közelben található felsőeperdi lelőhelyet vélte azonosíthatónak Ioviával, később Soproni Sándor és Dr. Tóth Endre az alsóhetényi erődöt feleltette meg Ioviának.

A felsőeperdi település eredeti neve, alapítása és pusztulási ideje a szegényes leletek miatt nehezen megállapítható, alapítása talán a 2. századra keltezhető. Vagy eredetileg is Ioviának nevezték, vagy ezt az elnevezést a tetrarchia korszakában kapta. Bár a leletanyagban vannak 4. századi érmék, feltételezhető, hogy a város ebben az időszakban már túl volt virágkorán, a terület központi települése ekkor már a heténypusztai, valószínűleg a Iovia nevet is átöröklő belső erőd lehetett. Ha ekkor valóban elhagyták a várost, könnyen lehetséges, hogy az alsóhetényi erőd falaiban talált több száz másodlagosan, építőanyagként felhasznált, 2. – 3. századi faragott kő a gölösi-dűlőben található településről, és annak is leginkább korábbi temetőjéből származik. Ezt bizonyítja az is, hogy a településhez legközelebb a Mecsekben található építéshez használható építőanyag, azonban ez 40 km-re fekszik Alsóheténytől.

Az bizonyos, hogy a helyi lakosság emlékezhetett a korábbi település nevére, illetve, ha valamilyen támadás következtében menekültek el Felsőeperdről, akkor a korábbi lakosság vagy azok leszármazottjai betelepülhettek az új központba, Alsóhetény területére, ami a korábbi Iovia utódjaként működhetett ezután.

Megemlítendő, hogy a római város területén a középkorban egy falu létesült. Ennek maradványai főként a forumtól keletre tapasztalhatók felszíni leletszóródásként. Temető meglétére a felszínen található emberi csontmaradványok utalnak. A települést Dr. K. Németh András a forrásokban szereplő Veperd nevű faluval azonosította.


Dr. Bertók Gábor
projektvezető
PPKE Régészeti Tanszék

x