Dr. Takács Miklós DSc

1960. augusztus 5-én született a dél-bácskai Újvidéken.

1979 és 1985 között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem régészet szakos hallgatója volt. Bóna István professzor tanítványaként a népvándorlás kor régészete volt a fő szakja, harmadéves korától pedig speciális középkori tanulmányokat is folytatott, Kubinyi András professzor vezetésével. Egyetemi hallgatóként az Eötvös Collegium tagja volt, az itt eltöltött évek máig meghatározónak bizonyultak életszemlélete alakulásában.
1984-ben írott szakdolgozatában a középkori cserépbográcsot elemezte. E munka 1986-ban jelent meg, német nyelven.

1985 januárjában tett államvizsgát.

1987-88-ban egy kismonográfia keretei között feldolgozta a bélakúti / péterváradi ciszterci monostor történetére, építéstörténetére vonatkozó, sajnos rendkívül hiányos forrásanyagot.

1988 és 1990 között részt vett a "Korai magyar történeti lexikon" délvidéki, illetve délszláv vonatkozású címszavainak az írásában.

1990 és 1994 között az M1-es autópálya Győrszentiván - Hegyeshalom szakaszának építését megelőző régészeti leletmentések egyik vezetője. Három nagy kiterjedésű, illetve több kisebb, avar, illetve Árpád-kori falurészlet feltárásában vett részt.

1992 márciusában lett az MTA Régészeti Intézetének tudományos munkatársa, 1995-től tudományos főmunkatárs.

1993-ban megvédte a Kisalföld Árpád-kori és késő középkori falusias településeinek régészeti emlékeiről írott kandidátusi értekezését. A kandidátusi címet 1995-ben nyerte el.

1998-99-ben részt vett az Árpád-kori veremházat tudományos alapossággal újjáépítő, szarvasgedei házrekonstrukciós munkacsoport munkáiban.

2002-től rendszeresen tart szaktárgyi segédtudományi órákat az ELTE Régészettudományi Intézetben, alapító tagja az ELTE Történettudományi Doktori Iskolájának, több PhD-hallgató képzését irányította.

2003-tól a Ruralia nevű európai régészeti falukutató munkaközösség vezetőségi tagja, 2007-től a Ruralia titkára.

2009 óta tagja az MTA Régészeti Bizottságának. 2009 és 2012 között a Magyar Bizantinológiai Társaság titkára volt.

2014 februárjában megvédte „A középkor régészete az észak-balkáni térségben, párhuzamos és összehasonlító vizsgálat" című akadémiai doktori értekézését, 2014 májusa óta az MTA doktora.

Magyar anyanyelve mellett majdnem anyanyelvi szinten ismeri a szerb-horvátot, és folyékonyan beszél németül, angolul, illetve franciául.

Takács Miklósnak három fő kutatási témája van. Az első nagy téma: az avar kori és az Árpád-kori falusias települések régészeti hagyatéka: a veremházak és a kemencék sajátságai; valamint a telepfeltárások ún. apró leletei, e hatalmas tárgyhalmazból is elsősorban a kerámia. A második nagy téma: a 11. századi Magyarország egyházi építészete, különös tekintettel annak délkeleti kapcsolataira. A harmadik nagy téma pedig az észak-balkáni országok középkor-régészete.
Elgondolásait eddig 154 közleményben, azaz 3, még csak részben megjelentetett könyvben, 3 disszertációban, 27 könyvfejezetként besorolt munkában, illetve 121 tanulmányként, konferenciakötetben megjelentetett közleményként, illetve egyéb kisebb munkaként rangsorolt műben ismertette. Különböző munkáira 704 alkalommal hivatkoztak tudományos elemzésben, Hirsch-indexe 14. Előadóként vett részt 24 olyan hazai, illetve nemzetközi konferencián, ahol az előadások szövege nyomtatott formában is megjelent, továbbá 17 nemzetközi konferencián tartott előadást német, angol, francia, illetve horvát nyelven.

Budapest, 2015. április 27-én


Bibliográfia →

x