„Az életet átjáró biblikusság” 2019. március 27.

Az örmény vallásosság kincsei a Széchényi Könyvtárban

Néhány éven belül immár harmadszor ad helyet örmény témájú kiállításnak az Országos Széchényi Könyvtár. A március 25-i megnyitón a nemzeti könyvtár, a történészszakma és az örménység számos képviselője mellett jelen volt Szuromi Szabolcs Anzelm, a PPKE rektora és Michael August Blume nuncius is.

Az Egység és sokszínűség – Az örmény Biblia és a vallásos hagyomány című kiállítás megnyitóján az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, Tüske László köszöntőbeszédében elmondta, nem ez az első alkalom, hogy a nemzeti könyvtár együttműködik a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel (PPKE), illetve az egyetem 2016-ban alapított Armenológiai Intézetével. A mostani, május 11-ig látogatható tárlatot mintegy kétéves kutatás és gyűjtőmunka előzte meg. Tüske László hangsúlyozta, az OSZK mint a „nemzet könyvtára” különös figyelmet fordít azokra a népekre, kultúrákra, melyeknek története szorosan összefonódott a magyar történelemmel. Ahogy az örmények az üldöztetés meg-megújuló hullámai ellenére kitartottak, az példát mutat mindannyiunk számára. Utalt a korábbi két kiállításra: 2013-ban Távol az Araráttól – Örmény kultúra a Kárpát-medencében címmel rendeztek kiállítást és konferenciát a Budapesti Történeti Múzeummal együttműködésben; 2015-ben pedig az OSZK és az Örmény Nemzeti Könyvtár emlékezett meg közös tárlattal a genocídium százéves évfordulójáról (ez utóbbit Szuromi Szabolcs nyitotta meg, és mindkettő kurátora Kovács Bálint történész, az Armenológiai Intézet vezetője volt).

A most megnyílt kiállítás az örmény Biblia és vallásosság témaköreit mutatja be; a főigazgató kiemelte: Biblia és könyvkultúra elválaszthatatlan egymástól. Vannak szövegalapú és szabályokon alapuló kultúrák; a szövegalapú kultúra inkább „variációkban bontja ki üzenetét”. A kereszténység számára a Biblia soha nem csupán egy szöveg, de narratívákon keresztül bontakozik ki. A könyvnyomtatás megjelenése még inkább gazdagította az örménység hitét, erősítette ezt a szövegalapú kultúrát. Mint Tüske László megfogalmazta: a kiállítás „az életet átjáró biblikusságot” tükrözi. Nemcsak közgyűjtemények, hanem magánemberek is hozzájárultak a bemutatott anyaghoz – végső soron ennek az emberi elhivatottságnak köszönhető minden gyűjtemény.


Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem, a PPKE rektora angol nyelven köszöntötte a nemzetközi hallgatóságot. Elmondta, szinte hihetetlen, hogy pár éven belül már harmadszor adatik meg, hogy örmény témájú kiállítást rendezhetnek. A kiállítás sok esetben emlékezés is, jelen esetben egy nemzetre, amely sokat szenvedett és szenved mind a mai napig. Szuromi Szabolcs beszélt az 1915 és 1923 között zajló, de valójában hosszabb időszakra nyúló népirtásról, és elmondta: azoknak a családoknak a történeteire is emlékezünk, akik kényszerűen elhagyták otthonaikat, és vitték magukkal a tárgyaik mellett a hagyományaikat is.

Különböző örmény kultúrákról beszélhetünk, azonban a világon szétszóródott közösségek hagyományai ugyanazon az örökségen alapulnak. Ezért nincs értelme ellentétbe állítani az örményországi örményeket és a diaszpórában élőket, hisz ugyanazokat a hagyományokat viszik tovább. A PPKE rektora utalt rá, a kiállítás tárgyai nem pusztán tárgyi emlékek, hanem a mindennapi, megélt kereszténységről tanúskodnak; a tárlat hátterében családok történetei rejlenek, ők tartották fenn a tradíciót.

Szuromi Szabolcs felolvasott egy részt Naregi (Nareki) Szent Gergely imakönyvéből, a magyarul is megjelent Siralmak könyvéből (A bánat könyve: Beszélgetés a szív mélyéből Istennel), melyben a 10. században élt szerzetes költő arról szól: az ima gyógyszer a léleknek és a testnek egyaránt.

Szuromi Szabolcs ezután köszönetét fejezte ki Anahit Szimonjánnak, a jereváni székhelyű Örményország–Magyarország Kulturális és Együttműködési Társaság elnök asszonyának sok évtizedes munkájáért, és átadta neki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem legmagasabb elismerését. Anahit Szimonján a köszönőszavak mellett felmutatta az olvasójegyét, és büszkén osztotta meg a jelenlévőkkel: 1981 óta a Széchényi Könyvtár olvasója.

A német GWZO intézetet (Leibniz-Institut für Geschichte und Kultur des östlichen Europa) Christian Lübke igazgató képviselte a rendezvényen, aki bemutatta 23 éve fennálló, kelet-európai témákkal foglalkozó intézményük tevékenységét. Interdiszciplináris, nemzeteken átívelő kutatásaik a tágabb értelemben vett európai régiót érintik. Kiemelte, Magyarországot gyakran írták le vendégszerető országként, és utalt Szent István intelmeinek erre vonatkozó soraira, melyben az egynyelvű, egykultúrájú ország gyengeségére figyelmeztetett az államalapító.

Intézetük Örmények Kelet-Európában című sorozatában eddig hat kötet látott napvilágot; együttműködnek többek között Kovács Bálinttal, a PPKE BTK Armenológiai Intézetének igazgatójával is. Elmondta, intézetük számára alapelv, hogy szükség van kiállításokra ahhoz, hogy megjelenjenek, láthatóvá váljanak kutatásaik eredményei; ezek a tárlatok sokkal nagyobb hatást érnek el, több embert szólítanak meg, mint a nyomtatásban megjelenő publikációk.

A Berlinből érkező Meline Pehlivanian (Berlini Állami Könyvtár) méltatta a kiállítást tudományos szempontból. Elmondta: Arménia a világon elsőként tette államvallássá a kereszténységet a 4. század elején. Az örmény írást kifejezetten azért alkotta meg Meszrop Mastoc, hogy a Bibliát le lehessen jegyezni vele (mint a tárlaton olvasható: úgy várták a szerzetest az ábécével, mint Mózest annak idején a kőtáblákkal). Ez volt a hetedik nyelv, amelyre lefordították a Szentírást, és az örmény irodalom első írott emléke. Meszrop Mastocnak és tanítványainak külön ünnep állít emléket: a Szent Fordítók emléknapját az Örmény Apostoli Egyházban október közepén, az Örmény Katolikus Egyházban szeptember elején ünneplik.

* * *

Ezüst ereklyetartó

Az Egység és sokszínűség – Az örmény Biblia és a vallásos hagyomány című tárlaton nemcsak az első három teljes örmény bibliakiadás (Amszterdam, 1666; Isztambul, 1705; Velence, 1733) látható, hanem számos családi ereklye, valamint az erdélyi örmények vallásgyakorlatához kötődő tárgyak – tájékoztat a kiállítás sajtóanyaga. – A több mint száz éves kincsek egy-egy oszmán-örmény család mikrotörténelmét hordozzák. A tárgyak, amelyek városról városra kísérték a túlélő családokat, rávilágítanak az oszmán-örmény társadalom kulturális, nyelvi és vallási sokszínűségére.

Az örmények a Kárpát-medencében is otthonra találtak. A 17. században vándoroltak be nagyobb számban Erdélybe, ahol uniót kötöttek a Katolikus Egyházzal, majd viszonylag gyorsan integrálódtak a magyar társadalomba. A dualizmusban számos parlamenti képviselőt, minisztert, sőt miniszterelnököt  is adtak Magyarországnak, az aradi 13 közül pedig Kiss Ernő és Lázár Vilmos erdélyi örmény származású volt.

Az örményeket a világ első keresztény népeként tartják számon, akik a keresztény-muszlim kontaktzónában (a Perzsa, az Oszmán és az Orosz Birodalom területein) is évszázadokon keresztül megőrizték hitüket, sokszor az államiság teljes hiányában.


Fotó: Thaler Tamás
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

x