Beszámoló a XIV. MELlearN konferenciáról 2018. május 15.

Egyetemünk idén is részt vett a számos magyar felsőoktatási intézmény által létrehozott MELlearN Hálózat (Magyar Egyetemi Lifelong Learning Network) konferenciáján, 2018. április 19-én és 20-án, a Debreceni Egyetemen.

Minden évben másik felsőoktatási intézmény kapja meg a lehetőséget, hogy otthont adjon a kezdeményezésnek, és lehetőséget teremtsen a hazai és külföldi együttműködő egyetemeknek, hogy bemutassák oktatástechnológiai fejlesztéseiket a szakmabelieknek. Az idei év témája A felsőoktatási lifelong learning társadalmi és gazdasági haszna: kutatás – fejlesztés – innováció körül forgott, így mind a plenáris előadások, mind  a szekció előadások is ezt a témát kívánták jobban feltérképezni. A Vitéz János Tanárképző Központ vezetőjével, Szőke-Milinte Enikővel és Hackel Zoltánnal, a Tanító –és Óvóképző Tanszék oktatójával utazhattunk el az eseményre, hogy a Pázmányt képviseljük.

Az érkezésünk után röviddel a Debreceni Egyetem dísztermében foglaltunk helyet, hogy a megnyitó beszédekkel és az első előadásokkal megkezdődjön a konferencia. A plenáris előadásokat külföldi egyetemek oktatói kezdték el: Arne Carlsen, a dáni Aarhus Egyetem professzora, majd Katarina Popovic az International Council for Adult Education szervezet főtitkára. Carlsen professzor úr az ázsiai és európai összefogásról beszélt, amellyel hozzá lehetne járulni a felsőoktatás sikerességéhez, valamint, hogy hogyan lehetne az ázsiai országok  gyakorlatias oktatását és azok technológiáit beemelni az európai oktatási stílusunkba. Katarina Popovic előadása kivételesen érdekfeszítő volt, hiszen kutatásainak eredményeiről számolt be, amelyekkel segített felhívni az összegyűltek figyelmét olyan fontos jelenségekre, mint a valódi képességek és a megszerzett diploma ellentéte, vagy a harmónia szükségessége a tudomány, a kutatás és az előremozdulás közös működésének érdekében. Összehasonlította és elemezte Európát és Ázsiát az oktatásban végzett funkcióik alapján és megállapította, hogy az emberiségnek nem mindig a Miértekre kell válaszolnia, hanem a Hogyanokra is. Kifejtette, hogy akadémiai szinten milyen feladataink vannak ezeknek a céloknak az elérésében. Véleménye szerint nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a kutatásokra, hiszen mindezek alapul szolgálhatnak egy, a már meglévő rendszer fejlesztésére, méghozzá testreszabottabban. A továbbiakban először mutatkozott be Baranyi Péter, a győri Széchenyi Egyetem oktatója előadásán keresztül egy forradalmian új, modern szoftver a MaxWhere, amelyet a Széchenyi Egyetem arra kijelölt munkatársai és oktatói fejlesztettek ki azzal a céllal, hogy virtuális teret adjanak a tanuláshoz, a felsőoktatásban részt vevő hallgatók számára. A konferencia során több előadás is ennek a programnak a megismerésére épült, illetve arra, hogy a gyakorlatban hogyan is használható fel a legoptimálisabb és leghatékonyabb módon. Mi magunk is nagyon hasznosnak találtuk a bemutatót, hiszen a termék számunkra, egyetemi hallgatók számára is rendkívül hasznos lehet, mivel a monotonitás elkerülése végett olyan lehetőségeket kínál, amelyek sok esetben megkönnyíthetik egy beadandó írását, továbbá, esetleg az általunk tartott korrepetálások, magánórák során is érdekesebbé tehetik diákjaink számára a tanulás folyamatát. További információ →

Egy rövid ebédszünetet követően, kerekasztal beszélgetésen vehettünk részt, amely házigazdája Varga Zsolt (Debreceni Egyetem) volt, a résztvevői pedig  Forray R. Katalin (Pécsi Tudományegyetem), Csapó Benő (Szegedi Tudományegyetem), valamint Pusztai Gabriella (Debreceni Egyetem) voltak. A téma a A neveléstudományi doktori iskolák képviselőivel az életen át tartó tanulásról volt, amely rendkívül hasznosnak bizonyult a jövőnket illetően, hiszen 3 doktori iskola működésébe nyerhettünk betekintést. A témával kapcsolatban elhangzó öt kérdésre minden intézményvezető külön-külön elmondhatta a válaszát, mindezt a neveléstudományi doktori iskolák rövid bemutatását követően. Nagy hangsúlyt helyeztek a két éve bevezetett változtatás véleményezésére, miszerint a doktori képzés 3 év helyett 4 évig tart, és mindannyiuk véleménye megegyezett a döntést illetően, és jónak ítélték meg a képzés idejének hosszabbítását. A továbbiakban a doktori iskolák fontosságáról, a doktoranduszok feladatairól, valamint a képzés nehézségéről, elvégezhetőségéről volt szó.

A nap hátralevő részében minden résztvevő az általa leginkább érdekelt szekcióra ülhetett be. Számos érdekes témát hirdettek meg idén, így nehéz volt a választás. A listán megtalálható volt a Felsőoktatási karrier-fejlesztés, - tanácsadás és útmutatás, mint lifelong learning (LLL) szolgáltatás, az ezzel kapcsolatos Kutatások és statisztikai elemzések az Eu2020 és Agenda 2030 tükrében, egy harmadik és általunk is látogatott szekció volt a Virtuális oktatás és hatékony tanulás a felsőoktatásban, de még ezen kívül a Közösség-fejlesztés, közösségi tanulás és Idősek tanulásának és foglalkoztatásának ösztönzése is választható volt. A virtuális oktatást mindannyian a jövő elengedhetetlen hozzávalójának tartottuk, így azt választottuk. Az ottani előadásokon tovább okosodhattunk a digitális oktatás jelenlegi lehetőségeiről. Klötz Ferenc, az e-learning tananyag fejlesztésről számolt be nekünk, mint az Apertus egyik vezetője. Bemutatta, hogy hogyan épül fel egy tananyag fejlesztő csapat munkája, hogy milyen szakemberekkel dolgoznak együtt egy-egy tankönyv megalkotása alatt. A továbbiakban még több információt kaptunk a MaxWhere program működéséről Horváth Ildikótól és Vehrer Adéltól. A szekció utolsó előadója Pallai Éva - szintén az Apertus munkatársa- volt, aki az eset alapú tanulás és az ezt támogató foglalkozási formák, valamint e-taneszközök által nyújtott lehetőségekről beszélt. Lelkesedéssel és örömmel számolt be a felsőoktatásban elért sikereikről, és arról a technikáról, melyet kifejlesztettek egy teljesen alternatív tanulás érdekében. Diákjai esettanulmányokon és valós, munkahelyi problémák megoldásán keresztül fejtik ki véleményüket, ami az értékelés alapját szolgálja. A vélemény elmondása önmagában nem elég, hiszen a fejlődést az indoklás alaposságában és az egymásra való reflektálásban, kritikai gondolkodásban látják. Ezáltal kialakulnak online tanulóközösségeik, melyben senki nem maradhat passzív.

A második napon az előzőhöz hasonló témák közül lehetett választani, kisebb változtatásokkal. A Virtuális oktatás és hatékony tanulás a felsőoktatásban című szekció ismét nagy népszerűségnek örvendett: az egyik leglátogatottabb terem volt, valamint a legtöbb előadás is itt hangzott el pénteken. Hallhattunk innovatív megoldásokról, részletesebb bemutatást láthattunk a fent említett MaxWhere nevű programról, és mivel a legtöbb előadó a Corvinus Egyetem tanára volt, így betekintést nyerhettünk az ott rendkívül jól működő, és népszerű tükrözött osztályterem módszerbe, amelyet a moodle rendszer támogat. Hallhattunk egy előadást a lazító gyakorlatokról is, amely során Járeb Ottomár egy általa kivitelezett kutatást mutatott be, amely során egyetemi hallgatók körében mérték fel a lazítás, meditáció szükségességét a tanulási folyamatokba ékelve. Az előadás rámutatott arra, hogy a tanulási folyamatok monotonitása egyetemi, és alsóbb szinteken is rendkívül égető probléma, viszont az elhangzottak alapján mindez (kellő idő- és pénzbefektetéssel) orvosolható.

A szekciókból meglátogattuk még a Felsőoktatási karrier-fejlesztés, - tanácsadás és útmutatás, mint LLL szolgáltatás témával foglalkozó  előadássorozatot.  Török Erika, a Kecskeméti Főiskola szakmai vezetője egy duális képzési modellt álmodott meg munkatársaival a főiskola diákjai számára. Kompetenciatérképek, hiánytérképek létrehozásával mérik fel felvett diákjaik tudását, és ahhoz mérten segítik őket a tanulmányaik során. Egy-egy ún. Tálentum Program végén e-tesztet írnak a hallgatók, mely segítséget nyújt az iskola oktatóinak és a fejlesztést végzőknek a további munkájukhoz. A szekció második felében Szabó Csilla (DUE) a felsőoktatási karrier sikerességéről beszélt, arról, hogy milyen elvárásokkal fordul a diák felé egy középiskolai pedagógus és egy egyetemi oktató. Éppen ezért szóba kerültek a hallgatóság kérdései által a lemorzsolódás motivációi, az alapozó tárgyak fontossága, az anyanyelvi kompetencia zavarba ejtő problémája, az idegen nyelvi kompetencia szükségessége és a kreativitás általános hiánya. Szintén Szabó Csilla számolt be a pályaorientáció fontosságáról, és hogy egy fiatal gyermeket körülvevő család és oktató gárda milyen fontos szerepet tölt be a pályaválasztás során. Leendő pedagógusként sokkal nagyobb részt kell hogy tudjunk vállalni a kérdésben, így mindig tájékozottnak és támogatónak kell lennünk a diákok felé, hogy számíthassanak szakmai és emberi véleményünkre egyaránt.

Összességében nagyon tanulságos volt a konferencia, hiszen számos rendkívül érdekes, és maximálisan aktuális témájú előadássorozatot hallgathattunk meg. A konferencia résztvevőinek kutatásairól, valamint a vetített előadások anyagiról egy összesítés fog októberben megjelenni, amely elérhető lesz a világhálón, így mindazoknak, akik érdeklődését felkeltették az olvasottak, figyelmébe ajánljuk a MELlearN weboldal felkeresését. Ezúton szeretnénk megköszönni a Vitéz János Tanárképző Központ, valamint Szőke-Milinte Enikő intézményvezető asszonynak a lehetőséget, hogy hallgatókként mi is részt vehettünk egy ilyen színvonalas konferencián, és minden hallgatótársunk figyelmébe ajánljuk az összes ehhez hasonló esemény látogatását, mert igazán tanulságosak lehetnek számunkra az ott elhangzó információk. További részletekért és élménybeszámolóért keressetek bennünket bizalommal.


Szerző: Farkas Orsolya és Szalai Eszter

x