John Lukacs

(1924–)

Széchenyi-díjas magyar születésű amerikai történész

John Lukacs (szül. Lukács János Albert) 1924. január 31-én született, Budapesten. A hadseregből való dezertálása és Budapest bombázásának túlélése után a háború lezárását követően emigrált.

Tanulmányait a Magyar Királyi Pázmány Péter Egyetemen kezdte meg történelem szakon, majd 1946-tól a Cambridge-i Egyetemen folytatta és fejezte be. 1947-től 1994-es nyugdíjazásáig a pennsylvaniai Chestnut Hill College történelem tanszékén tanított. Tanári pályája alatt több neves egyetem vendégprofesszora volt: tanított a Columbia University-n, a Princeton University-n és a Johns Hopkins University-n, továbbá előadásokat tartott Magyarországon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Corvinus Egyetemen és a Közép-európai Egyetemen (CEU).

Több mint huszonöt könyvet írt, ebből magyarul az Európa gondozásában tizenhét olvasható. Lukacs legfontosabb kutatási területe a kezdetektől fogva a második világháború története, kedvenc műfaja pedig a közérthető, mégis magas nyelvi és szakmai színvonalon álló esszé. Számos történetfilozófiai és önéletrajzi jellegű esszét is publikált (legismertebb művei: A történelmi tudat; A történelmi Hitler; Egy eredendő bűnös vallomásai).

Az újkor nagy gondolkodói egy objektíven megismerhető, szilárd ok-okozati összefüggéseken nyugvó világban hittek; John Lukacs szerint azonban a 20. század eseményeiből és a természettudományos gondolkodás eredményeiből (pl. Heisenberg határozatlansági tételéből) le kell vonnunk azt a következtetést, hogy a világ nem osztható fel objektumra és szubjektumra, s hogy a megismerő ember mindig egyszersmind alakítja is a megismerés tárgyát - sőt, hogy az a megismerés aktusa nélkül nem is létezik. John Lukács nem csak történész, nem csak katolikus történész, hanem sikeres, elismert és nagy hatású, iskolateremtő katolikus történész. Vallásos meggyőződése többletet, nem fogyatékot jelent: történelemszemléletben éppúgy, mint magánéletében.

2005. október 24-én előadást tartott a Mindentudás Egyetemén „Állam, nemzet, nép” címmel. 2009-ben Oláh György Nobel-díjas kémikus társaságában védnökként csatlakozott a Bolyai-díjhoz. Szintén 2009-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem díszdoktorává avatta. 2013. május 21-én, utolsó külföldi útja során nagysikerű előadással tisztelte meg Karunk budapesti épületét.

Elismerései, díjai

  • 1991: Ingersoll-díj
  • 1994: A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
  • 1997: George Washington-díj
  • 2001: Magyar Corvin-lánc
  • 2009: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsésztudományi Karának díszdoktora
  • 2011: A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal
  • 2012: Magyar Örökség díj
  • 2014: Széchenyi-nagydíj
x