A pedagógusképzés múltja, jelene és jövője 2017. november 14.

A PPKE BTK Vitéz János Tanárképző Központja október 10-én A pedagógusképzés múltja, jelene és jövője címmel jubileumi tudományos konferenciát rendezett.

Az egynapos tudományos eszmecsere célja e hármas jubileum méltó megünneplése, mely összekapcsolódott az óvodapedagógia, a tanítóképzés, a tanárképzés, valamint a mentori munka aktuális kérdéseinek megvitatásával valamennyi érintett tudományterületen a hazai képzőhelyek bevonásával, továbbá az elmélet és gyakorlat kölcsönösségének jegyében a gyakorlati terep, azaz az óvodák és az iskolák képviselőinek, a gyakorló pedagógusoknak, a mentoroknak és az óvodapedagógusoknak a részvételével.
A délelőtti program emléktábla-avatással vette kezdetét. Az intézet falán a korábbiak mellett elhelyezett újabb márványtábla emlékeztet a folytonosságra és a mai utódok hálájára az elődök iránt.
A konferencia népes közönségét Dr. Szilágyi Csaba prodékán, egyetemi docens köszöntötte, a tanácskozást Dr. Szőke-Milinte Enikő intézetvezető egyetemi docens nyitotta meg.
A plenáris előadások sora az óvodai mentori munka tapasztalatiról Hengánné Gogola Gabriella óvodavezető Ismerkedés a pedagógusszereppel az esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Óvodában című nagy sikerű előadásával kezdődött. Dr. Kósa Éva habil. egyetemi tanár (PPKE BTK VJTK) Tanítók és kisiskolások a pszichológia szemüvegén keresztül címmel az újabb kognitív- és neveléspszichológiai konklúziókról beszélt az iskolakezdő gyermekek és a pedagógusok vonatkozásában. Majd Dr. Szőke-Milinte Enikő intézetvezető egyetemi docens gondolatait hallhatta a közönség az Önmeghatározás, avagy mit jelent ma az Egyetem? címmel, amely a katolikus pedagógia minden nevelési szintjének egységes nevelésfilozófiájában és kommunikációjában rejlő lehetőségeket boncolgatta. Dr. Gloviczki Zoltán egyetemi docens (PPKE BTK VJTK), az Oktatási Hivatal elnöke Korszerű katolikus pedagógia című előadása az UNESCO, az Európai Unió és az OECD legfrissebb szempontjait szembesítette a Katolikus Egyház 1965 és 2017 közötti oktatást-nevelést közvetlenül érintő központi dokumentumaival.
A tanácskozás ebéd után nyolc szekcióban folytatódott. A pedagógia legkülönfélébb területeit érintő összesen 71 előadás a következő szekciókban hangzott el, melyek címe is tükrözi a témák szerteágazó gazdagságát: Az óvodában kell elkezdeni, Tanítóképzés-mozaik, A tanárrá válás folyamata, A mentorálás lelkisége és világa, Hagyomány és megújulás, Iskolai és óvodai valóságok, Tantárgypedagógiai problémák - digitális tartalmak a tantárgypedagógia szolgálatában, A kisgyermekkori nevelés támogatása.
A sok-sok téma közül csupán néhányat kiemelve, hallhattunk a Freinet-szellemű alternatív programról, a kisdedóvónő jó tulajdonságairól, a Frőbel-féle foglalkozásokról, az óvodáskori kütyühasználat jelenségéről, a magyar-angol óvodai kétnyelvűségről, a tanító szakos hallgatók természettudományos tárgyakhoz való hozzáállásáról, a német nemzetiségi óvodapedagógus- és tanítóképzés helyzetéről napjainkban, a reflexió és a gyakorlatok szerepéről a tanárrá válás folyamatában, a tehetséggondozás formáiról, az egykori diákok személyneveinek névtani tárgyú vizsgálatáról, a szlovák nemzetiségi pedagógusképzés hagyományairól Esztergomban, a kritikai gondolkodást fejlesztő, élményközpontú fogalmazástanítási módszerekről, a nyelvtanárképzés kihívásairól és arról, hogy a játékon túl mire alkalmazható a drámapedagógia.
Az előadásokat figyelemmel kísérő hallgatóság a konferenciát magas színvonalú, hasznos továbbképzésként értékelte, mely - véleményünk szerint - mind az előadók, mind a gyakorlati szakemberek számára lehetőséget nyújtott az együtt gondolkodásra, kutatási eredményeiknek bemutatására, és mindamellett méltóképpen emlékezett meg a hármas évfordulóról.

 

x