Dr. Ádám Anikó 2021. december 13.

Francia irodalomtörténész, fordító, intézetvezető, egyetemi docens, PPKE BTK Klasszikus és Újlatin Nyelvek Intézete, Francia Tanszék

Főbb oktatási témái a nappali tagozaton és szűkebb kutatási területe
Ahogy mondani szoktam, "mindenevő" tanár vagyok, nyelvet éppúgy tanítok, mint irodalomtörténetet, irodalomelméletet, fordítást, kultúra- és művészettörténetet. Ennek az az előnye oktatói munkámban, hogy a nyelvórákra mindig beszivárog az irodalom és a kultúra, ahogy az irodalomtörténetet is mindig egy tágabb kultúrtörténeti kontextusban tanítom, hiszen az irodalom számomra utazás, annak a lehetősége, hogy egyszerre több élet és élettapasztalat részese legyek. És mivel magyarként és fordítóként tanítom a francia és frankofón irodalmat, lehetőségem van több szempontból is közelíteni az oktatott diszciplínákhoz. A Francia Tanszéken minden órát francia nyelven tartunk, de minden korszak és szerző kapcsán igyekszem a korabeli magyar kontextust is felvázolni.

Mi ösztönözte, hogy az egyetemi képzési kereteken túl bekapcsolódjon a tudományos ismeretterjesztésbe?
Eleve az oktatói munkám ösztönzött erre. Tanárként az a hitvallásom, hogy bárkinek bármit meg lehet tanítani, alkalmazkodni kell a hallgatóság érdeklődéséhez, hiszen még egyetlen képzettségen belül is nagyon sokféle irányultságról beszélhetünk és számomra nagy kaland feltérképezni ezt a sokféle irányt. A tudományos ismeretterjesztés ezen kívül lehetőséget ad számomra arra, hogy olyan témákról és szerzőkről is beszélhessek, amelyekre a nappali képzésben nincs idő. Nagyon lelkesítő a Szenior Egyetem egész légköre, a kollégákkal együttműködve kapcsolódunk be a saját témáinkkal a tematikus kurzusokba és inspiráló a közönség érdeklődése is, mindig van visszacsatolás. Pozitív élmény a hallgatóság nyitottsága és az, hogy én is tanulok, főleg az előadások után záporozó kérdésekből.

Az ismeretterjesztő tevékenysége visszahat-e az egyetemi oktatói munkájára?
Természetesen visszahat, hiszen olyan előadásokat vállalok, amelyek kutatási és oktatási tevékenységeimhez kapcsolódnak. Így az oktatott tárgyakról egyre szélesebb körben szerzek magam is ismereteket a PSZE előadásokra készülve. A fiatal hallgatóim is profitálnak mindebből, ugyanis a Szenior Egyetem keretein belül egyetlen téma köré szerveződnek az előadások, míg az egyetemi oktatásban általánosabb szempontból közelítek az írókhoz és művekhez. A PSZE tematikái újabb szempontokkal gazdagítják oktatói és kutatói munkámat.

Több témát is előadott már a Pázmány Szenior Egyetemen, milyen szempontok szerint választotta ki ezeket?
Az adott előadássorozat eleve is izgalmas tematikáján belül olyan problémakört és szerzőt ajánlok, amely és aki engem is érdekel. Tehát a saját egyetemi munkámhoz képest is mindig valami, vagy valaki újat. Így mindig nagy várakozással és lelkesedéssel készülök az előadásokra. Egyszerre szerzek és adok át ismereteket.

Kapott-e olyan kérdést a szenioroktól, amely meglepte, elgondolkoztatta? Ha igen, mi volt az a kérdés?
Valamelyik korábbi évben a gótikus katedrálisokról adtam elő. Mivel nem vagyok teológus, csak körülbelül emlékeztem arra, hogy mikor volt melyik vatikáni zsinat. Erre az egyik hallgató, előadásként az előadásban felvázolta a zsinatok történetét. Kiderült, hogy nyugdíjas történész és szakterülete az egyháztörténet. Nagy élmény volt. A legutóbbi PSZE előadáson pedig komoly erkölcsi és jogtörténeti problémákra kérdeztek a hallgatók a női írók 19. századi helyzetével kapcsolatban. Sajnos a közvetlen kérdésekre csak jelenléti oktatásban van lehetőség.

Hogyan alkalmazkodott a szenior hallgatókhoz, hogyan került közös hullámhosszra velük?
Szerencsére a PSZE indulásakor minden előadást jelenléttel tartottunk. Az első perctől kezdve érezni lehetett a szenior hallgatók figyelmét, szinte látni lehetett a levegőben az érdeklődést, olyan erősen, ahogy az egyetemi hallgatóknál ritkán. Vágni lehetett a csöndet, minden szempár rám szegeződött, néha belekérdeztek, ha valamit meg kellett ismételni, vagy nem volt világos. A nagy létszám ellenére azonnal éreztem a légkört, mindig volt közvetlen visszacsatolás, szerencsére többnyire pozitív. Sajnos a COVID helyzetben és távolléti online előadások során kevésbé közvetlen a kapcsolat és a visszajelzés, de mivel az első években átéltem a lelkes jelenlétet, így nem volt nehéz a virtuális térben felidézni és átélni.

Mi okozott örömet Önnek az idősebb emberekkel való találkozásban?
A fentieken kívül az okozza mindig a legnagyobb örömet, hogy olyan emberek hallgatják az előadásaimat, akiktől én is sokat tanulhatok, akik kérdéseikkel, hozzászólásaikkal kiegészítik mindazt, amit én tudok, hiszen vannak a közönségben tanárok, mérnökök, mindenféle területről érkező nyitott és érdeklődő, nyelveket beszélő, tájékozott, olvasott nyugdíjasok. A legnagyobb öröm számomra az a lelkes érdeklődés, amelyet ritkán tapasztalhat meg manapság egy oktató. Hálás vagyok azért, hogy Pázmány Szenior Egyetemen tarthattam előadásokat.

x