Szociológiai szempontból is kell kutatni Trianont 2020. szeptember 9.

Egyetlen pázmányos óraadó tanárként Dr. Bódy Zsombor képviseli egyetemünket a Trianon 100 Kutatócsoportban.

Az 1920-as békediktátum kerek évfordulóján – örvendetesen – rengeteg cikk, interjú születik a tragikus eseménysorról, és a kutatócsoport is igyekszik felszínen tartani a témát. Ám ezek inkább a politikai horizonton mozgó írások és beszélgetések, Trianon társadalmi vetületéről talán kevesebb szó esik. Ám ezúttal van rá esély, hogy a traumát száz év távlatából a társadalmi csoportok primér tapasztalatain keresztül is jobban megismerhessük.

Mi a feladata a Trianon 100 munkacsoportban?
Szerkesztettem egy kötetet, amely a Trianon 100 Lendület Kutatócsoport kiadásában jelent meg Háborúból békébe. A magyar társadalom 1918 után címmel, ami a legkülönbözőbb szempontokból igyekezett megvilágítani, hogy milyen változások mentek végbe a magyar társadalomban a háború és az összeomlás következtében. A tanulmányok a demográfiai hatásoktól és gazdasági következményektől kezdve, a lakáshelyzet alakulásán át a nők helyzetének változásaiig vagy éppen a korabeli sajtóviszonyok átalakulásáig, és a magyar parasztság sorsáig vizsgálták a folyamatokat. Magam a közellátás, közélelmezés, beszolgáltatás, jegyrendszer kérdéseivel foglalkoztam. Az élelmiszer termelés és elosztás konfliktusai körül kialakult nagy robbanóerejű feszültségek álltak általában is az én vizsgálódásaim középpontjában.

Kérem, avasson be a munkamódszer részleteibe: honnan hova kell eljutnia a kutatócsoportnak?
A projekt minden téren alapkutatásokra, forrásfeltárásokra épül, s ezekből kiindulva az új eredményeket igyekszik a nagyközönség felé is közvetíteni. Az említett kötetnek és a kutatócsoport minden más kiadványának az előkészítése során is voltak megbeszélések arról, hogy ki milyen kutatási irányokban mélyül el, milyen szempontokat követ, s a kéziratok első változatainak mindig voltak közös megvitatásai. A projekt még nem ért véget, jön még egy dokumentumkötet, egy forráskiadvány Trianonra vonatkozó szerb iratokból, és egy a kapcsolódó japán diplomáciai dokumentumokból. A társadalmi következményeket illetően pedig egy tanulmánykötet Ablonczy Balázs szerkesztésében a menekültkérdésről, a menekültek beilleszkedéséről. Ebben a témában várható még Szűcs István Gergely és Ablonczy Balázs közös monográfiája is. Készül továbbá a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel együttműködésben egy Trianon Enciklopédia, amely pár oldalas szócikkekben összefogott módon ad meglapozott tudást mindazon kérdésekről, amelyek Trianon kapcsán felmerülhetnek, és mindegyik szócikknél utal a legfontosabb tudományos munkákra is. Ez az enciklopédia orientációs pontot jelenthet majd mindenkinek, aki Trianonnal kapcsolatban olyan információkat keres, amely mögött tudományos fedezet áll. Fontos ez, hiszen a téma kapcsán rengeteg teljesen vegyes jellegű, néha egészen fantazmagórikus közlemény jelenik meg nyomtatásban és az interneten is.

Országzászló és Trianon emlékmű Kiskunhalason. Fotó: Gali/Fortepan

A Trianon kapcsán megjelent cikkek, interjúk túlnyomó többsége a végzetes eseménysorozat politikai szálait veszi fel és elemzi. De az, hogy pl. a félmilliós menekültáradattal mit kezdett kis-Magyarország, vagy éppen a családok szétszakadása, vagyonvesztése, a társadalmi helyzet átértékelődése (pl. birtok- és állásvesztések, elvagyontalanodás, deklasszálódás, hontalanná válás) annyira nincs előtérben. Ennek jobb megértése is szükséges?  
Az a sajátos helyzet, hogy bár Trianon elsődlegesen egy nemzetközi politikai esemény, és bár már az 1980-as években is születtek jelentős munkák azokról a nemzetközi folyamatokról, amelyek Trianonhoz vezettek, de korántsem volt eddig minden összefüggés feltárva a nemzetközi kapcsolatok és a diplomáciatörténet szempontjából sem. Ezért jelentős eredmények azok az iratpublikációk, amelyeket a kutatócsoport eddig megjelentetett, ennek lesz utolsó darabja az említett szerb és japán dokumentumkötet az eddig megjelent amerikai, csehszlovák, olasz és román iratgyűjtemények után. De valóban, ezen túlmenően a magyar társadalom belső változásai, amelyeket a háború és Trianon generált szintén a vizsgálódásaink középpontjában állnak. Ezek jobb megértése azért is szükséges, mert nyilvánvalóan olyan kollektív élményt jelentettek a családoknak, az egyéneknek ezek a sokkszerű folyamatok – a hadikölcsönbe fektetett összegek elvesztése, a megtakarítások inflációs semmivé válása, a menekülés, stb., – amelyek azután a mentalitásba bevésődve legalább a második világháborúig, de minden bizonnyal még tovább is meghatározóak maradtak.

Az akkori társadalmi krízis mélységét kérem, világítsa meg még jobban! 
A katonatisztek, köztisztviselők reáljövedelme az inflációnak köszönhetően a háború után az 1914-es harmadára csökkent, miközben a szakmunkások nem szenvedtek el ilyen arányú reálbérveszteséget. Sőt, a hadiiparban dolgozó szakmunkások bére reálértékben egyáltalán nem csökkent. Előfordult, hogy szakmunkások jövedelme nominálisan is meghaladta középosztálybeliek fix fizetését. El lehet képzelni, hogy milyen tapasztalat volt a korábbi öntudatos középosztálybeliek számára, hogy életszínvonaluk a munkásoké alá száll, az élelmiszerbeszerzés napi küzdelem. És ha vannak megtakarításaik, azok semmivé válnak az inflációban, esetleg menekülniük kell és elveszítik szűkebb pátriájukat, amelyhez kötődnek, s ismeretlen vidékre vetődve szinte hontalannak érzik magukat. Ezekről a tapasztalatokról szól a részben a kutatócsoport által kiadott Trianon arcai kötet (szerk.: Kunt Gergely-L. Balogh Béni-Schmidt Anikó Bp. 2018), amely szubjektív forrásokon, naplókon, leveleken, visszaemlékezéseken keresztül mutatja be a kortársak által átélteket.

Ha kicsit megássa valaki a családi múltat, szinte bizonyos, hogy talál valakit, akit Trianon közvetlenül érintett. Önnek van ilyen felmenője? 
Az egyik nagymamám a mai Szlovákia keleti szélén született egy ruszin tanító családjában. Anyanyelve is ruszin volt, mégis átmenekültek Trianon után, mert a család nemzeti szempontból magyarnak érezte magát. Később a nevüket is magyarosították, én meg gyerekkoromban csodálkoztam, hogy nagymamám egyaránt érti a nálunk fogható csehszlovák televíziót és az én általános iskolai orosz házi feladataimat. 

Trianon ellen tüntetők vonulnak a Szent Gellért téren 1929-ben. Fotó: Fortepan/Album009/Fortepan

A kutatócsoport megalakulása előtt is írt már olyan szociológiai tanulmányokat, amelyek a világháború utáni, aztán a trianoni összeomlás korát vették nagyító alá: Vér és kenyér. Gabonaellátás 1919-ben a megszállt Magyarországon (Rubicon); Gyár és földbirtok a Nagy Háborúban és az összeomlásban (Századok). Most éppen mi készül, és mire számíthatunk még? 
Az említettek már a kutatócsoport munkájának részeként születtek. A magyar mezőgazdaság Trianon utáni új helyzethez való alkalmazkodásáról készítek még egy tanulmányt.

Lehet-e számítani arra, hogy Trianon értékelésében konszenzusos álláspont alakuljon ki, hogy például csak halkan elhangozzon a hét környező ország kutatói közül valaki részéről valamikor az a szó, hogy igazságtalan. Vagy végérvényesen mindenki építi tovább saját különbejáratú történelmét?
Olyasmi elhangzott már, hogy érthető, hogy a magyaroknak ez fájdalom, s hogy tiszteletben kellene tartani a szlovák vagy román többségi oldalról a kisebbségi magyarok fájdalmát, mert ehhez nekik joguk van. De persze az ilyen visszafogott, empátiára törekvő attitűd ritka. Néha pedig felmerülhet a gyanú, hogy a többségi politikusok részéről érkező ilyen megszólalások mögött a kisebbségi magyar szavazókra való ácsingózás rejlik. 

x