Tantárgy adatlapja
A tantárgy céljának rövid ismertetése:
A tanegység célja a gyermek- és serdülő pszichodiagnosztikában használatos diagnosztikai módszerek elméleti hátterének és gyakorlati alkalmazásának elsajátítása.
Elsajátítandó elméleti ismeretanyag:
-
Elsajátítandó gyakorlati ismeretanyag:
A tanegység a következő témákat öleli fel: a biztonságos kötődés és a mentális egészség kapcsolatának az összefüggése a pszichodiagnosztikával. Az első interjú technikái és módszerei a gyermek- és serdülő pszichodiagnosztikában. A szülővel történő első interjú, és a későbbi konzultáció szempontjai. A szülővezetés kérdésköre. Az anamnézis technikája és szerepe a diagnosztikus folyamatban. A gyermekkel, serdülővel történő első találkozás, a felkészítés jelentősége. Az életkor szerepe az interjú technikájának a megválasztásában. A gyermeki élményfeldolgozás jellegzetességei. A kommunikáció, beszéd, játék, rajz sajátosságai, és diagnosztikus szempontjai gyermekek és serdülők esetén. A megfigyelés, a játék és a rajz, mint diagnosztikai eszközök, felhasználásuk, technikáik. Az Emberrajz, a Farajz különböző típusai, hagyományos és szimbolikus Családrajzok, kinetikus és tematikus kapcsolatvizsgáló módszerek (Projektív anya-gyermek rajz, Fészekrajz). A Firkajáték és a felvétele, értékelési szempontjai. Projektív módszerek a gyermek- és serdülő pszichodiagnosztikában: A CAT, a Világjáték és a Bábteszt.
Teljesítménytesztek a gyermek-és serdülőpszichodiagnosztikában. Verbális és nem-verbális intelligenciatesztek alkalmazása, technikái. Kérdőívek és skálamódszerek a gyermek- és serdülőpszichodiagnosztikában.
A véleményírás és a teszteredmények integrálása. Etikai kérdések és problémák a gyermekkel folytatott pszichodiagnosztikai folyamatban.
A 2-4 legfontosabb kötelező irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kun M., Szegedi, M. (1995): Az intelligencia mérése. Akadémiai, Budapest, 1995. 227-351. Az intelligencia mérése gyermekeknél. ISBN 963 05 7313
Malchiodi, C. A., (2003). A gyermekrajzok megértése. Budapest: Animula. ISBN 963 9410 37 3
Péley B., Hámori E., (2006). A gyermekpszichodiagnosztika alapjai. In.: Hámori E. (szerk.): Pszichológiai eszközök az ember megismeréséhez. Korszerű ismeretek viselkedéselemzőknek. Bölcsész Konzorcium, Budapest. ISBN 963 9704 00 8
Perczel Forintos D., Kiss Zs., Ajtay Gy. (szerk) (2005). Kérdőívek, becslőskálák a klinikai pszichológiában. OPNI, Budapest. 166-231. Gyermekkérdőívek.
Polcz Alaine (1999). Világjáték – Dinamikus játékdiagnosztika és játékterápia. Budapest: Pont Kiadó. ISBN 963 8336 79
Vass Z. (2003). A rajzvizsgálat pszichológiai alapjai. Flaccus Kiadó. ISBN 963 9412 15 5
Torda, Á. (2013) Példatár az emberalak-ábrázolás és a vizuo-motoros koordináció diagnosztikus értékeléséhez. Krasznár és társa: Budapest.
Jakab I. (2005) A gyermekrajzok jelentősége a neurológiai és pszichiátriai zavarokban. In: Lelki folyamatok dinamikája a képi világ diagnosztikában és terápiában. Sehringer, W.- Vas, Z. (szerk.) Flaccus Kiadó 109.-124.
A 2-4 legfontosabb ajánlott irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Alpár Zs. (2001). A diagnosztikus szakasz teendői. In.: Vikár Gy., Vikár A. (szerk.) Dinamikus gyermekpszichiátria. Medicina Könyvkiadó, Budapest. 343-352.
Bass L., Kő N., Kuncz E., Lányiné Engelmayer Á., Mészáros A., Minkó R., Nagyné Réz I., Rózsa S. (2008). Tapasztalatok a WISC-IV gyermek-intelligenciateszt magyarországi standardizálásáról. Educatio Társadalmi Szolgáltató Kft, Budapest. ISSN 1789-2554
Feuer M. (1995). „Elrontott” családrajzok szerepe a gyermekpszichodiagnosztikában. In.: Kárpáti A. (szerk): Vizuális képességek fejlődése. Nemzeti Tankönyvkiadó. 588-603.
Hámori E. Djuroska K. (2012). Álom, fantázia és kreativitás a Madárfészekrajzokban – A Madárfészekrajz diagnosztikai és terápiás felhasználása. Lélekelemzés VII(1). 101-116.
Novick, K. K.Novick, J. (2014). Munka szülőkkel a gyermekterápiában. Budapest: Animula.
Miként járul hozzá a tantárgy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek megszerzéséhez. Mutassa be a tantárgyleírásban, hogy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek miként teljesülnek/teljesíthetők:
a) tudás
A hallgatók átfogó tudással rendelkeznek a fejlődéslélektan és a határterületek szakirodalmát illetően, ismeretet szereznek az első interjú technikáiról a gyermek- és serdülő pszichodiagnosztikában. Részletes tudásuk van a fejlődés-és klinikai gyermekpszichológia szakirodalmából. Meglévő tudáshoz integrálják a társtudományok ismereteit. Speciális ismeretanyaggal rendelkeznek és megismerik a szülővezetés és konzultáció szempontrendszerét. Valamint érzékenyítő tudást szereznek az anamnézis technikájával kapcsolatban. Tudást szereznek a teljesítménytesztek, a verbális és nem-verbális intelligenciatesztek alkalmazásáról, valamint a kérdőívek és skálamódszerek pszichodiagnosztikájáról. Megismerkednek a tárgyhoz kapcsolódó szakmai önképzés módszereivel és a szakmai kommunikáció eszközeivel.
b) képesség
A hallgatók gyakorlati tapasztalathoz jutnak a megfigyelés, a játék és a rajz, mint diagnosztikai eszközök, felhasználásában. Képessé válnak a fejlődés menetével kapcsolatos kérdések megfogalmazására, és az egyes pszichológiai jelenségek vizsgálatához tartozó kérdések megfogalmazására. Képességet szereznek az önálló vélemény megformálására a szakmai-tudományos elvárásoknak megfelelően. A hallgatók képesek a fejlődéspszichológia területén alkalmazott gyakorlati módszerek és bizonyos eljárások használatára a képzettségnek megfelelő területeken. Képesek alapvető diagnosztikai eljárások és eszközök alkalmazására a képzettségi szintnek megfelelő módon. Képesek a kultúrközi különbségek figyelembevételére, és eredmények, szakmai adatok önálló elemzésére.
c) attitűd
Beállítódásuk, hogy a szakmai érdeklődést folyamatosan fenntartsák és elmélyítsék. A hallgatók törekvése továbbá, hogy a szakmai kommunikációban a szakmában elvárt normáknak megfeleljenek. Jellemzően figyelemmel követik a szakmai és társadalmi változásokat, azok összefüggéseit.
d) autonómia és felelősség
Elvárható tudatosság jellemzi a hallgatókat a szakmához kapcsolódó kérdésekben. Szakmai önismeret fejlesztésében elköteleződnek.
