Tantárgy adatlapja
A tantárgy céljának rövid ismertetése:
A kurzus a modern tömegkommunikáció kialakulását és elméleti megalapozását tekinti át a kezdetektől a televízió megjelenéséig. A tömegsajtó, a mozi, a telefon, a rádió és a televízió társadalmi térnyerésének történeti rekonstrukciója során megismerkedünk a médiumok hatását magyarázó korai elméletekkel, különös tekintettel a lövedékelmélettől a korlátozott hatások elméletéig tartó paradigmaváltásra. A kurzus bemutatja a Princeton-i, Yale-i és Columbia Egyetem úttörő empirikus médiahatás-vizsgálatait, majd áttekinti a médiakutatás nagy iskoláit: a Frankfurti Iskola kritikai megközelítését (nyilvánosság, tömegkultúra, kulturális ipar), a Torontói Iskola médiumelméleti perspektíváját (Innis, McLuhan, Meyrowitz), valamint a hermeneutikai iskola befogadásközpontú szemléletét (Gadamer, Jauss). A félév kitér a tömegkultúra sajátos jelenségeire is, mint a remitologizáció, a civil vallás és a testkultúra médiareprezentációja.
Elsajátítandó elméleti ismeretanyag:
A hallgatók megismerik a médiatörténet kulcsfontosságú fordulópontjait és az azokhoz kapcsolódó elméleti magyarázatokat. Átfogó képet kapnak a hatáselméleti paradigmáról (lövedékelmélet, attitűdkutatás, kétlépcsős hatás, véleményvezérek szerepe, tematizáció, kultivációs elmélet), a kritikai iskolák médiaértelmezéseiről (kulturális ipar, nyilvánosság átalakulása, médium és üzenet viszonya), valamint a befogadói aktivitást hangsúlyozó megközelítésekről. Képessé válnak arra, hogy azonosítsák az egyes elméletek történeti-társadalmi beágyazottságát, erősségeit és korlátait.
Elsajátítandó gyakorlati ismeretanyag:
A hallgatók képessé válnak konkrét médiatartalmak, médiajelenségek és médiahatások elméleti keretek közötti elemzésére. Felismerik a különböző médiumok sajátos hatásmechanizmusait, értelmezni tudják a tömegkultúra jelenségeit (sztereotípiák, mitológiák, nemi szerepek) és kritikusan értékelik a média társadalomformáló szerepét. Gyakorlatot szereznek történeti és kortárs médiapéldák összevetésében, képesek a klasszikus elméletek alkalmazására aktuális médiajelenségek megértésében.
A 2-4 legfontosabb kötelező irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
MCQUAIL, Denis, A tömegkommunikáció elmélete, Budapest, Osiris, 2003. 13-146, ISBN 963389564-2
ANGELUSZ Róbert – TARDOS Róbert – TERESTYÉNI Tamás (szerk.), Média, nyilvánosság, közvélemény. Szöveggyűjtemény, Budapest, Gondolat, 2007. ISBN 978-963-961-093-4
BAJOMI-LÁZÁR Péter, Manipulál-e a magyar sajtó? Médiakutatás és kritikai nyilvánosság, Médiakutató, 2006
A 2-4 legfontosabb ajánlott irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
SILVERSTONE, Roger, Miért van szükség a média tanulmányozására? Budapest, Akadémiai K., 2008. ISBN 978-963-05-8594-1
ROSENGREN, Karl Erik, Kommunikáció, Budapest, Typotex, 2006. 161-193. ISBN 963-9548-93-6
MCQUAIL, Denis, A tömegkommunikáció elmélete, Budapest, Osiris, 2003. 149-464. ISBN 963-389-564-2
Miként járul hozzá a tantárgy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek megszerzéséhez. Mutassa be a tantárgyleírásban, hogy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek miként teljesülnek/teljesíthetők:
A kurzus szisztematikus elmélettörténeti áttekintése révén a hallgatók fejlesztik médiaelméleti gondolkodásukat és képessé válnak különböző elméleti paradigmák közötti eligazodásra. A történeti médiajelenségek (propaganda, rádióadások, kampányok) empirikus kutatásainak megismerése során gyakorlatot szereznek abban, hogyan kapcsolódik össze az elméleti keret és a konkrét kutatási módszertan. A klasszikus elméletek kritikai újraolvasása és azok korlátainak felismerése erősíti a hallgatók analitikus és reflexív képességét, különösen a médiahatások sokrétűségének megértésében. A különböző iskolák (Frankfurti, Torontói, hermeneutikai) párhuzamos tanulmányozása interdiszciplináris gondolkodásra nevel és rávilágít arra, hogy ugyanaz a jelenség milyen eltérő perspektívákból értelmezhető. A történeti esettanulmányok és kortárs médiajelenségek összevetése révén a hallgatók megtanulják az elméleti tudást rugalmasan alkalmazni, és felismerik a médiatörténeti folytonságokat és töréseket.
