A helyszínre érkező Csallány Gábor1 újabb két sírt tárt fel. A sírokból kiemelkedően gazdag leletanyag került elő, főként a női viselet pompás ékszerei.
Bálint Csanád régész 1968 őszén Berényi Benjamin segítségével azonosította a lelőhelyet, újabb ásatásra azonban csak több mint 30 év múltán, 2002-ben nyílt lehetőség, a Nemzeti Kutatási-Fejlesztési Program keretén belül. Az MTA Régészeti Intézete és az MTA Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézete által elnyert közös pályázat – honfoglaló eleink genetikai összetételének kutatását célozva meg – adott lehetőséget a hitelesítő feltárásra, melyet a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatóságával együttműködve végeztek el e sorok szerzői.
A lelőhely az Alföld déli részén, Csongrád megye északi felében, Szentes város közigazgatási határában található. A várostól délkeleti irányban fekvő Derekegyházi oldal nevű határrészben feltárt temető a Kórógy folyó egykori magaspartján, a környezetéből mindössze 1-1,5 m-re kiemelkedő dombon húzódik.
Az ásatás során előkerült a korábban már ismert négy sír, illetve további négy újabb temetkezés is, valamint az 1940-es ásatás kutatóárkai. Az összesen nyolc sír egyetlen észak-déli irányú sírsort alkotott. A temető szerkezete és a sírokban feltárt leletanyag alapján megállapítható, hogy a lelőhelyen a 10. századi vezetőréteg egy rangos kiscsaládi közössége temetkezett.
A legkiemelkedőbb régészeti leletanyag a sírsor középső részén fekvő, 5. számú sírból került elő, melyben a váz lábát az 1940-es feltárás egyik kutatóárka már megbolygatta, akkor azonban nem került feltárásra. A sírban egy 20-21 éves fiatal nő jó megtartású csontváza feküdt. A vázon és mellette számos, főként aranyozott ezüstből készült test- és ruhaékszer került elő. Kiemelkedő lelet a hajfonatot díszítő nagyméretű lemezes hajfonatkorongpár, a finoman font huzalból kialakított nyaklánc és a honfoglaló magyar nőknél divatos gömbsorcsüngős fülbevaló. Kaftánját aranyozott ezüst csüngős veretekkel díszítették, míg ruhája további gazdagságát a rávarrt kerek préselt ezüstveretek hangsúlyozták. A felsőruházatot ezüst és bronz fülesgombok fogták össze, kezén karperecet hordott és a temetés során egy bőrlyukaszásra használt vas árt tettek még a halott mellé.
Őrzési hely: Koszta József Múzeum, Szentes
Leltári szám: KJM 2002.3.1–77.
Langó Péter – Türk Attila
1 Szentes környékének honfoglalás kori emlékeinek kutatásánál ki kell emelnünk Csallány Gábor (1871−1945) egykori múzeumigazgatót. Csallány bejárva Dél-Amerikát, hazatérte után 1893-ban Szentesen vállalt munkát. 1897-ben kezdeményezésére alakult meg a Csongrádvármegyei Régészeti és Történelmi Társulat, melynek gyűjteményét régész-múzeumőrként haláláig vezette. Az temetők többségének szakszerű feltárása, köztük a derekegyházi sírok is az ő nevéhez fűződnek.
