Huszonöt éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara

Magyarországon egy katolikus egyetem és tíz katolikus egyházi fenntartású főiskola működik jelenleg, melyek közül működésének összetettségét, képzési és kutatási tevékenységét, valamint oktatói és hallgatói létszámát tekintve kiemelkedik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE). Ezzel a gondolattal kezdte visszaemlékezését Szuromi Szabolcs rektor az egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara (korábban Bölcsészettudományi Kar) megalapításának huszonöt éves évfordulója alkalmából az Esztergomban rendezett ünnepi ülésen, szeptember 6-án.

Emlékeztetett arra a folyamatra, amely a huszonöt évvel ezelőtti alapításhoz vezetett. A Pázmány Péter Tudományegyetem az 1949/50-es tanévében, az Alkotmány 54. paragrafusa nyomán és az Elnöki Tanács 1950. évi 23. törvényerejű rendelete értelmében a Hittudományi Kart 1950. augusztus 30-án leválasztották a pesti egyetemről. Ezzel az egyetem együttesen alapított első két kara közül, az oktatást legelsőként megkezdő fakultás vitte tovább a pázmányi örökséget, Hittudományi Akadémia néven folytatva a római katolikus teológia felsőfokú képzését.

1948 és 1989 között gondolni sem lehetett egy új, állam által elismert, a katolikus identitást és annak intézményes művelését és átadását, szellemi függetlenségben végző felsőoktatási intézmény kialakításáról.

1989-ben azonban már – mutatott rá a rektor – szellemi műhelyekben élénken folytak azok a viták, amelyek egy független katolikus egyetem létrehozásában – nem az 1950-ben leválasztott Hittudományi Karnak az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre történő visszatérésében – látták a megoldás lehetőségét. Ebben nagy segítséget jelentett, hogy II. János Pál pápa 1990. augusztus 15-i, Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli konstitúciójával lehetővé tette a katolikus püspöki konferenciák és ordináriusok számára isa katolikus egyetem intézményi formájának Szentszék által elismert megalapítását.

Ehhez közeli dátummal, a magyar kormány 36/1990 (IX.12) Korm. rendelete által, megszületett a nem állami felsőoktatási intézmények létesítésének feltételéről szóló új hazai jogszabály. Ugyanígy, még 1990-ben a 30/1990-es OGY határozat az addigi, legutóbbi nevén budapesti Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémiát, „egyetem” megnevezéssel, a magyarországi egyetemek felsorolásába helyezte át. Az 1990-ben zajlott jogszabályi változások lehetővé tették a már egyetemként elismert, a pázmányi alapítást jogfolytonosan őrző Hittudományi Egyetemnek többkaros katolikus egyetemmé bővítését. Az ehhez szükséges szentszéki és a magyar állami hatóságokkal folytatott tárgyalások 1991 végén kezdődtek meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia részéről.

Ennek eredményeként a római székhelyű Katolikus Nevelési Kongregáció 1992. január 24-én megadta a püspöki konferencia számára szükséges hozzájárulást, és így az MKPK 46/1992. számú rendelkezésével 1992. január 30-án a Római Katolikus Hittudományi Kart Bölcsészettudományi Karral egészítette ki. Ezzel az immár kétkaros felsőoktatási intézmény katolikus egyetemmé – hivatalos néven: Pázmány Péter Katolikus Egyetemmé – vált.

A rektor felsorolta a kar eddig dékánjait, ide értve a Vitéz János Kar vezetőit is. Az elmúlt huszonöt évben a következők töltötték be ezt a tisztséget: Maróth Miklós, Fröhlich Ida, Nagy László, Botos Máté, Szilágyi Csaba, Fodor György, valamint Gaál Endre és Fodor György.

A Kopácsy József esztergomi érsek által 1842-ben alapított Esztergomi Érseki Mesterképző jogutódja, az Esztergomi Vitéz János Tanárképző Főiskola 2008. szeptember 1-jével csatlakozott, önálló karként a PPKE-hez. 2013. július 1-jével, jogfolytonosságát megőrizve, Vitéz János Tanárképző Központtá alakult át, a 2011.évi felsőoktatási törvény előírásainak megfelelően.

Összegezésként a rektor megállapította: – A 2016/2017-es egyetemi rangsorban a klasszikus bölcsész-, társadalomtudományi és pedagógiai képzés tekintetében a PPKE BTK országos szinten mindenütt a legelsők között szerepelt, ami az oktatók, a kutatók, az adminisztratív feladatot ellátó munkatársak és nem utolsósorban a diákok érdeme.

Erdő Péter bíboros, az egyetem korábbi rektora, majd nagykancellárja videoüzenetében emlékeztetett: a Hittudományi Kar története során – Hittudományi Akadémia néven – időnként súlyos viszontagságokon is keresztülment. 1959-ben például a kispapok jó részét elbocsájtották, mások velük szolidaritásból önként távoztak a szemináriumból – őket aztán jó ideig nem lehetett visszavenni, nemcsak erre a teológiai karra, de más szemináriumba sem. Lassanként azért stabilizálódott a Hittudományi Akadémia élete, s ha nem is nagy számban, megjelentek a hallgatók között világiak is. Ez a folyamat az 1970-es évekre jutott el odáig, hogy felmerült egy levelező tagozat indításának gondolata. Sok világit érdekel a teológia, vagy azért, hogy saját hitüket mélyebben tanulmányozzák, vagy akár azért is, hogy kivegyék valamiképpen részüket az egyház szolgálatában. Az 1970-es évek végén úgy engedélyezték a levelező tagozat működését, hogy nem adott államilag érvényes diplomát.

A katolikus egyetem létrehozásának előzményeként Erdő Péter bíboros megállapította: – Nálunk egyoldalú állami intézkedéssel nem lehetett a hittudományi kart visszavenni az egyetemre, kivált abban az időben, amikor nagyon kérdéses volt, hogy az ottani szellemi klímában a karon dolgozó néhány teológiai tanár valóban komoly szellemi párbeszédet tud-e majd folytatni az összes többi tudománnyal? Ez volt az a párbeszéd, amely két nemzedékkel korábban szinte teljesen megszakadt.

Vissza kellett térni az emberi tudásnak, az emberi tudománynak a teljességéhez; a hitnek párbeszédet kellett folytatnia az egész tudomány világával. Ennek a helyét, színterét megtalálni, ez volt a feladat.

A bíboros felhívta a figyelmet egy fontos mozzanatra: – Az Apostoli Szentszék nem engedélyezte, hogy a teológiai kart egyszerűen visszavegyék az állami egyetemre. Ebben az időben a nyugati világban problémák jelentkeztek az ilyen karokon, hol a hitbeli azonosság megőrzése, hol egyéb szempontok miatt. Ezért a Szentszék úgy látta jónak, hogy katolikus egyetem alakuljon. Ez azonban több kart feltételez. A katolikus egyetem fogalmához tartozik, hogy elsősorban a világi tudományok oktatására és kutatására jön létre. Ezek mellett kell egy teológiai karnak vagy legalább teológiai tanszéknek működnie.

A bölcsészkar alapításának fontosságára a következő szavakkal világított rá a bíboros: – A szocialista éra vége felé a legnagyobb túljelentkezés a bölcsészkarokon jelentkezett. Talán azért is, mert az ideológia akkoriban az emberi tudás igen rangos területének számított. Stratégiai ágazatnak tekintették a filozófiát, a történelmet... Ugyanakkor ezek a területek azok, ahol saját világnézetünket ki kellett fejezni.

De hol kezdje meg működését az egyetem?

1991 nyarán rendelkezett az állam bizonyos egyházi ingatlanok visszaadásáról. Addig leginkább volt szovjet laktanyákat lehetett igényelni közhasznú célra. Így történt, hogy a piliscsabai laktanyát tulajdonba kértük – emlékeztetett Erdő Péter. De hosszú út vezetett addig, míg az használható állapotba került. Ezért a Ménesi úton, az irgalmas nővérek által visszakapott épületben kezdődött meg a munka.

Az egyetem 1999-ben szentszéki alapítólevelet kapott, s lassanként – folytatta a bíboros – létrejött egy olyan valóság, amelynek az egész magyar társadalom és kultúra számára van mondanivalója. Ma is aktuális az egyetemnek, különösen is a bölcsészkarnak a küldetése. Szükség van arra, hogy a filozófia, a történettudományok, az irodalomtudományok, a nyelvek, a pedagógia, a pszichológia és számos más, rendkívül fontos és érzékeny területen katolikus szellemiségben meg tudjuk fogalmazni tudományos álláspontunkat, és tovább tudjuk adni ezeket az értékeket, hatást gyakorolva a körülöttünk lévő közösségek életére. Ebben a munkában nagyfokú rugalmasság, őszinte és elkötelezett hit és igen magas színvonalú szakmai igényesség szükséges.

Hargittay Emil intézetvezető egyetemi tanár az intézményalapító Pázmány Péter alakját hozta közel előadásában, felvillantva az érsek hétköznapjainak eseményeit.

Az emlékülésen egykori hallgatók idézték föl élményeiket. Ruska Viktória ma a Magyar Suzuki Zrt. kommunikációs igazgatója. 1995-2002 között magyar – angol szakon folytatott tanulmányokat.  Az én időmben – említette – Maróth Miklós volt a dékán. Már a piliscsabai campusra jártunk, bár az egyetemnek még nem volt saját vonat-, illetve autóbuszmegállója, a faluból gyalog értük el az egyetemet. Az évfolyam-előadások a volt szovjet laktanya ideiglenesen használhatóvá tett termeiben folytak, ez ma már csak az archív fotókon látható. Majd sorra nőttek ki az épületek a campus területén, s mi voltunk az első évfolyam, amely már a Stephaneumban vehette át a diplomát. A legemlékezetesebb talán mégis a kezdet, amikor a szóbeli felvételire várva toporogtunk az ajtó előtt, és óriási örömet jelentett, amikor megkaptam a felvételről szóló értesítést.

Pintér Lilla 2006 – 2012 között volt hallgató, idén végzett a doktori képzésen. Nyelvészként adjunktus az egyetemen. Így emlékezett: – Mennyire jó volt diáknak lenni a piliscsabai campuson, színes diákélet fogadott, számos érdekes programot szerveztek ott. S milyen sok mindent köszönhetek az egyetemnek, később annak lehetőségét, hogy bekerülhessek a tudományos életbe. S még egy nagyon fontos mozzanat: számos barátság szövődött ezekben az években.

Both Miklós, zeneszerző, előadóművész, 2008-ban végzett esztétika – kommunikáció szakon. Pályája alakulásáról, személyisége formálódásáról a következőket mondta: – Már gimnazista koromban zenész szerettem volna lenni, de autodidakta módon tanultam zenét, ezért nem is mertem gondolni arra, hogy a Zeneakadémiára jelentkezzem. Miközben a Pázmányra jártam, nem adtam fel zenei elképzeléseimet. Gitáron, hegedűn játszom és énekelek, elsősorban világzenével foglalkozom. Most egy ukrán népzenegyűjtési projekt vezetője vagyok, de dolgoztam Kínában is, ahol ugyancsak a népzenét kutattam.

Az egyetem olyan területek iránt tett érzékennyé és fogékonnyá, amire más zenész kollégáim nemigen kíváncsiak. Komplex világlátást kaptam, bár akkor még nem értettem meg, hogy az egyetemi évek alapvetően megváltoztatnak engem.

Mészáros Dávid, az EHÖK elnöke vallomásában így fogalmazott: – Ide tartva, elhaladva a piliscsabai campus mellett, elmosolyodtam: öt éve léptem be azon a kapun, ahol ceruzákból van a kerítés. Az esztergomi épületet megpillantva pedig arra gondoltam, egyetemista éveim alatt mennyi neves alkalomnak adott otthont az intézmény. A három város: Budapest, Piliscsaba és Esztergom egybefűzi azokat, akik a katolikus egyetem összetartásán és jövőjén dolgoznak, és azokat a hallgatókat is, akik hiszik, hogy ugyanahhoz a közösséghez tartoznak.

Az ünnepi ülés résztvevői a Bazilikában hálaadó imán vettek részt, majd Fodor György dékán tolmácsolta Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, az egyetem nagykancellárja áldását a kar valamennyi tagjának.