Résztvevők gondolatai a 2018-as, piliscsabai VI. Drámafordító Workshopról
Zalavári Anna, PPKE:
„Sehol máshol nem tapasztaltam még azt a kreatív együtt alkotást, mint ami a Drámafordító Workshopot jellemzi. Óriásit téved az, aki úgy gondolja, hogy fordítani csak a magányos farkasok tudnak. A közös (hangosan) gondolkodás döbbenetes mértékben eszkalálja a legjobb megoldások megtalálásának az esélyét - amikor nekem már a nyelvem hegyén van, de csak nem akar eszembe jutni az a bizonyos kifejezés, majd kimondja a mellettem ülő.
Rengeteget lehet tanulni egy ilyen közösségben. Üdítő megismerkedni mások gondolkodásmódjával, mivel az ilyen légkör ki tud rángatni minket a saját, néha egyirányú eszmefuttatásaink medréből is. Megtanít arra, mennyi szemszögből kell egy irodalmi szövegre, egy drámára tekintenünk ahhoz, hogy jó fordítás születhessen meg belőlük.
Hálával tölt el, hogy annyira szerencsések lehettünk, hogy lehetőségünk nyílt egy ilyen termékeny és támogató közegben megismerkedni és szembenézni a műfordítás kihívásaival. Ezzel az inspirációval fogunk gazdálkodni a következő év drámafordító műhelyéig."
Mondics Eszter, Partiumi Keresztény Egyetem:
„Nagyon örülök, hogy részt vehettem. Bár első évesként szakmailag nagy hátrányban voltam, de rengeteg tapasztalattal és jó élményekkel gazdagodtam. Így kevésbé félek az elkövetkezendő fordításelméleti óráktól. A darabok nagyon érdekesek voltak, sokkal érdekesebbek, mint amire számítottam.
Köszönöm szépen a lehetőséget!"
Sánta Lúcia, PPKE:
„Jómagam már harmadik alkalommal vettem részt a drámafordító workshopon. S noha évről évre ugyanaz a tematika – hét nap, hét dráma, sok fordító –, mégis minden év teljesen másképp alakul, mindegyik alkalom egyedülálló.
Ez az egy hét sok szempontból különleges a résztvevők életében. Nemcsak azért, mert a többségünk egyébként nem, vagy csak nagyon ritkán fordít drámákat. Hanem például azért is, mert ugyan hányszor dolgozik együtt, egy művön tíz-tizenkét fordító? Az év során még mikor folytatnak ezen elhívatott fordítók hosszas filozófiai vitát a szupererő és szuperképesség közötti különbségekről, és fejtegetik az „f" betűk ideális számát egy méltatlanul püffögő-puffogó szereplő megszólalásában? És milyen gyakran van lehetőségünk fordítóként szinte azonnal, még frissen, ropogósan a nagyérdemű elé tárni munkánkat?
Az idei drámafordító workshop során mindezek megvalósultak, és ez még csak a lista eleje. Ugyanakkor nehéz fénypontokat kiemelni, hiszen minden darabnak megvolt a maga varázsa, minden fordítónak a maga egyedi hozzájárulása. Talán ezért sincs két hasonló workshop, hiszen évről-évre változik az összetétel: új és visszatérő szerzők, rutinos és kezdő fordítók, elsőbálozók és mániákus résztvevők is mindig akadnak. Ami biztos, az a lelkes, kemény munka, a jó hangulat, a sok kávé és a közös siker.
Köszönöm, hogy idén is részt vehettem, ismét felejthetetlen élmény volt!"
Makai Luca, PPKE:
„Hasonlóan az előző évekhez, idén is feltűnően szórakoztató, olykor elgondolkodtató darabokkal indult a VI. Drámafordító Műhely a piliscsabai campuson. Habár számomra ez még csak a harmadik workshop, még így is rutinosan pattantam fel óránként egy újabb bögre kávé után sóvárogva. Ugyanis a 6 nap alatt fárasztóan kemény munka folyik, melynek gyümölcsét a hetedik napon tartandó felolvasószínház hozza, de emellett nap mint nap büszkék lehetünk magunkra, hogy remek vezetéssel és csapatmunkával művészetet hozunk létre. A témák darabonként változnak, így évről évre újabb problémákkal, szituációkkal, konfliktusokkal találkozhatunk, melyek egyre mélyebb betekintést nyújtanak a fordítás sokszínűségébe.
Ezzel együtt az idei drámafordítót is köszönettel zárom, hiszen akármilyen kevés is ez a pár nap, egy életre szóló élményt nyújtanak mindannyiunk számára."
