Kedves Hallgatók!

Az idei ősztől elválnak az egyetem és az én útjaim egymástól, ezért szeretnék Önöktől elköszönni. A döntés bennem egy ideje már érlelődött, és bár szerettem tanítani – leginkább persze az érdeklődő, valóban tanulni és tudni vágyó diákokat –, 8 év tanítás után az ember minden szempontból megkopik és elfárad kissé, ezért vágyik némi feltöltődésre, megújulásra. A tervem, hogy több időt szentelek a korábbi, kreatívabb munkáimnak (írás, forgatókönyvírás, dramaturgia) most történetesen egybeesett a hallgatói létszám csökkenésével kapcsolatos kari elképzelésekkel.

Csak remélni tudom, hogy az általam tanított kurzusokról többségüknek jó emlékeik maradnak, hogy olykor sikerült felkeltenem az érdeklődésüket valamely téma vagy tárgy iránt, s talán némi tudásmagot is elültettem néhányukban. Tudom, szigorú tanár hírében álltam, de vallom, hogy csak valós teljesítmény értékelhető, és ha tiszteljük annyira a tanítványunkat, hogy támogassuk őt a személyes fejlődésében, akkor ehhez a dicséret mellett elengedhetetlen az objektív kritika. Bízom benne, hogy későbbi pályafutásuk során azok is belátják majd ezt, akik olykor haragudtak érte. Ugyanakkor utólag is szeretnék elnézést kérni azoktól a hallgatóimtól, akiknek az érdeklődését nem tudtam eléggé felkelteni, akik számára nem tudtam azt nyújtani, amire számítottak. A „tanár is ember" :-) , nem minden tárgy és téma áll hozzá olyan közel, hogy arról igazán élvezetesen tudjon előadni, és persze neki is lehetnek rossz napjai. De mindez természetesen nem menti fel őt azon kötelessége alól, hogy mindig igyekezzen a tudása maximumát nyújtani. Szeretném végezetül kifejezni sajnálatomat, hogy bizonyos kurzus-ígéreteimet – melyet néhányuknak tettem – már nem tudom teljesíteni.

Búcsúzóul kívánom Önöknek, hogy legyenek mindig nyitottak és érdeklődők, legyenek tisztában ne csak a jogaikkal, de a kötelességeikkel is, érveljenek bátran és képviseljék öntudatosan ne csak a saját, de (különösen az érdekérvényesítésben kevésbé jártas) embertársaik érdekeit is, legyenek önmagukkal és mindazzal szemben, amit kiadnak a kezükből igényesek. És bármivel is foglalkozzanak majd a jövőben, soha ne érjék be kevesebbel, mint amire a legjobb szándékuk, tehetségük és teljesítményük szerint képesek, de ebben ne a karrier vagy a jövedelmi lehetőségek motiválják Önöket, hanem elsősorban az, hogy miben lelik örömüket és mivel lehetnek embertársaik javára.

Szeretettel,
Magyar-Ábel Ágnes