Tavaszi tanszéki kirándulás Egerben

A Művészettörténeti Tanszék keretében minden félévben szervezünk művészeti emlékeket és kiállításokat körbejáró városlátogatásokat.

2025 május 16-17-én Eger régi nevezetességeit látogattuk sorra 2 napon át tanáraink szakmai vezetésével. Az érseki palota sala terrenájában a 2013-mas falkutatásokban részt vett Gaylhoffer-Kovács Gábor mesélte el a kutatástörténeti meglepetéseket, amik egy ilyen különleges barokk falkép megmentésekor és restaurálásakor érhetik a műemlékes szakembereket. Nagyon tanulságos volt, hogyan egészít ki egy restaurátor egy 300 éves falképet alig vagy kevéssé megmaradt részletek alapján, ám abból még többet tanultunk, hogy egy művészettörténész milyen régi barokk könyvekben találhat rá a metszet-forrásokra és azok hogyan írják át a szakmai rekonstrukciót. Gaylhoffer-Kovács Gábor olyan XVII. századi metszetekre lelt, amelyek különleges, egzotikus állat- és madárvilágot ábrázolnak – és amely metszetképek formai sajátosságai megegyeznek a falkép állatábrázolásainak beállításaival. Másrészt az oldalfalakon tévesen visszanyesett facsonkokként restaurált fatörzsek és a mennyezettet átfogó festett pergola kapcsolatát is megérthettük, hogyan fonták régen organikusan körbe a faágak és levelek ezt az antikvitásban is szívesen alkalmazott kvázi-kert-architektúrát.

Hasonlóan adatgazdag és tanulságos bemutatót kaptunk az 1758-ban épült kispréposti palotában és az 1760-80-as évek során épült érseki líceumban fennmaradt rokokó és klasszicizáló falképegyüttesekről. Itt Jernyei Kiss János, az immár négy kötetesre bővült barokk falkép-korpuszt feldolgozó kutatócsoport vezetőjére hagyatkozhattunk – ikonográfiai és falképtechnikai kérdésekben egyaránt. Egyszerre éreztük magunkat képtárban és festőműhelyben, mintha ott ülnénk a terveken fejét törő gróf Eszterházy püspökkel és művészeivel. Bár így tanulhatnánk minden egyes műalkotásról, in situ, előtte-alatta, látva a színeket, a méreteket, arányokat és engedve, hogy a szaktudás és a sokdimenzionális élmény együtt égjen örökre a tudatunkba.

És hogy ne csak a késő-barokk központra emlékezzünk, hanem a középkori és reneszánsz püspöki udvarra is, a vármúzeum ásatási leletein vezetett végig Szakács Béla Zsolt - a vártemplom, amely az egyik legjelentősebb késő-középkori templomunk volt, nem éppen egyszerűen rekonstruálható építéstörténetét mutatva be. Szerencsére ehhez nemcsak a képzeletünkre voltunk hagyatva, bár a csodás színesen festett töredékekből nagy dolgokat tudtunk mi is kiálmodni – de a kiállításon több kisfilm mutatta be a történelmi korszakokkal változó épületet. És hát levonhattuk a tanulságot, hogy itt a török háborúkra felkészülés, a hadi, védelmi célok miatt kellett egy épületcsodát elbontani, amit végül a 19. századi városmodernizáció, a vasúthálózat kíméletlenül megpecsételt.

Egy művészettörténész álma, amikor elnyúlhat kényelmesen a mennyei seregek alászállását ábrázoló barokk mennyezetkép alatt, miközben elmagyarázzák neki valamennyi ábrázolt személy attribútumát és gesztusát.