Tanáraink idegenvezetésével bebarangoltuk Sopront, megnézve minden fontos történelmi emlékhelyet, ám mire lement a nap, éhségünk és szomjúságunk erőt vett rajtunk, így kénytelenek voltunk egy pincében a soproni kékfrankosnak is bemutatkozni. Hogy ne maradjunk szégyenben, a jó bort dallal köszöntöttük, és lassan-lassan előkerültek eleink régi nótái is.

Másnap – kellően kevés alvást követően – Mátyás királyt követve tovább haladtunk utunkon a büszke Bécs felé. E várost megismerni egy nap – de talán egy élet alatt is – lehetetlen, de mi mégis megpróbáltuk a legfontosabb történelmi emlékeket végigjárni, melyeket mind felsorolni nem is lehetne. A legtöbb érdekességet a Bécsi Állami Levéltár tartogatta számunkra, ahol Fazekas István magyar delegátus nem csak az épületet, de több oklevelet és iratot is megmutatott nekünk. Így Károly Róbert oklevelétől kezdve Erzsébet királynő levelezésén át Batthyány Lajos irataiig sok mindent láthattunk. Emellett ellátogattunk a kincstárba is, ahol a német-római császári koronázási ékszerek mellett Bocskai István koronája, a magyar udvari heroldok ruhája, és még számtalan magyar vonatkozású emlék őrzi múltunk egy-egy fejezetét.

Bár e két nap hamar elmúlt, a rengeteg látnivaló, a tanárainkkal való beszélgetések és nótázások, az új barátságok, és nem utolsó sorban a finom ételek és jó borok maradandó emlékként sokáig velünk lesznek, és arra buzdítanak minket, hogy idén is újra felvegyük a túrazsákot.

Szerző: Kanász Viktor