Pályámat kutatóként kezdtem, majd a kutatásszervezés területén kutatás-fejlesztési programok koordinálásában folytattam munkámat. Nyugdíjba vonulásom óta gyakran végzek szerkesztői munkát egy kiadónak, valamint önkéntesként vállalok feladatokat a Magyar Kémikusok Egyesületében.

Szeretek olvasni, színházba, moziba járni, úszni, sétálni a budai hegyekben, szép parkjainkban. Fontos számomra a zene, hallgatom a Bartók Rádiót, szinte minden évadban van hangversenybérletem, hacsak lehet, meghallgatom – a rádióban, de személyes részvétellel is – a zenei ismeretterjesztő programokat.

A Pázmány Péter Szenior Egyetemre 2018. januárjában iratkoztam be először, csatlakozva egy unokatestvéremhez, aki már a Szenior Egyetem hallgatója volt. Azóta rendszeres látogatója vagyok a kurzusoknak: művészettörténet, történelem, interdiszciplináris, de irodalmi témákat is felvettem, minden félévben jelentkeztem. E területek mindig is érdekeltek. Volt olyan félév, amikor két területre is jelentkeztem. Nem csalódtam. Örömömre szolgál, hogy a PSZE hibrid kurzusokat is szervez, ezeket választom. Nagyon nagy előnynek tartom a hibrid (tehát jelentéti és online) szervezést, hiszen az előadások anyagát akkor is megkapjuk, ha valamilyen okból személyesen nem vehetünk részt az adott órán.

Megemlítem, hogy az utóbbi években egy-egy TIT előadássorozatot is látogattam.

A tanulás mindenki számára fontos egész életen át, természetesen az aktuális körülmények határozzák meg a tanulás módját, eszközeit. Ezt nagyon jól tudták az előttünk járó generációk is, csak azt nem tudták, hogy „lifelong learning” -nek nevezik azt, amit művelnek. Tehát nincs új a nap alatt.

Ami a kurzusok érzelmi részét illeti, minden alkalommal örömmel találkozom a szervezőkkel, a kurzusok többi résztvevőjével. Csak ajánlani tudom környezetemnek a PSZE nyújtotta lehetőségeket mind objektív, mind szubjektív szempontból.

Köszönöm a lehetőségeket.