Szeretnénk személyesen is gratulálni a nyertes pályázathoz! Mesélne nekünk a csoport megalakulásáról – mikor és kikkel kezdődött el a közös munkájuk?

Kutatócsoportunk elnevezése kicsit hosszúra sikerült: Felekezet és identitás fogalmai és kérdései a kollektív szimbólumok tükrében az oszmán-keresztény határrégióban a 15-19. században, ugyanakkor pontosan kifejezi azt a célt, amelyet a kutatócsoport szerteágazó tevékenysége felölel. A csoport a 2000-es évek egyháztörténeti konferenciájának akkori szervező oktatóiból és doktori hallgatóiból alakult meg és folytatja működését azóta is.

Résztvevő kutatók:

Dr. Medgyesy Norbert (docens PPKE BTK)

Dr. Kovács Bálint (tanszékvezető, docens PPKE BTK)

Dr. Anatolii Tokmantchev

Dr. Dobrovits Mihály turkológus (külső előadónk)

Dr. Kovács Eszter (OSZK Régi Nyomtatványok Tára)

Dr. Szelke László (adjunktus, PPKE BTK)

Dr. Szuromi Kristóf (adjunktus, PPKE BTK)

Bank Barbara (adjunktus, PPKE BTK - NEB)

Bojtos Anita PhD (Orvostörténeti Múzeum)

Balázs József PhD

Külsős kollégák: Dr. Bernád Rita, Dr Bernád Rita érseki főlevéltáros, Római Katolikus Èrsekség, Gyulafehérvár

Dr. Lázár István SZTE Klasszika-filológia tanszék vezetője

Korábbi résztvevők:

Dr. Sziráki Szilvia (külső előadónk)

Dr. Maciej Szymanowski (University of Warsaw docens)

Dr. Baráth Dóra (külső előadónk)

Mi a kutatócsoport tematikus fókusza, és milyen kérdésekre összpontosítanak a kutatásaik során? 

Az elmúlt évek világviszonylatban is kutatott eszmetörténeti tematikája volt a „nemzeti tér emlékezet” és annak kapcsolódása a nemzeti szimbólumrendszerhez. Ez a szimbolika nemzeti mítoszokká alakult át bizonyos elemek együttállásából. A múlt átértékelése mindig jövő orientált. Ha uralmat vagy hatalmi viszonyokat kívánnak legitimálni vagy fellazítani, megingatni, a mindenkori politika szereplőinek fontos kérdése az, hogy milyen történelmi szimbólumrendszert és milyen értelmezési modelleket tudnak mozgósítani, és mire kívánják azt felhasználni. Az emlékezés csoport általi „kicövekelt" (Jan Assmann terminusa) eseményei a történésfolyamból kiemelt elemei azok, melyek a csoporthoz való viszonyon keresztül azután létrehozzák az egyén identitását. Törekvésünk arra irányul, hogy megvilágítsuk a valamikori határrégió 19. századi tudati elemeinek koraújkori kontinuitását, amely máig hatóan befolyásolja az itt élő nemzeteket és csoportok fogalmi rendszerét. A nemzetfogalom, a hozzákapcsolódó toposzok, a bibliai alapú történelemszemlélet nemcsak a kor kultúrtörténetének jelentős alakzatai, hanem ezen túlmenően a kulturális emlékezet, a kollektív identitás alapvető elemei is. A történészek közül sokan a modern nemzettudat kialakulásának első korszakát a 16. századra teszi. Föltételezik, hogy a nemzetek korai generációjához tartozó társadalmak olyan sajátosságokat őriztek meg, amelyek megkülönböztetik őket a felvilágosodás korának nyelvi-kulturális alapon tudatosodó nemzeteitől. A különböző keresztény felekezetekhez kötődő magatartásformák milyen módon köthetőek európai eszmetörténeti változásokhoz? 

Melyek azok az eddigi legjelentősebb eredmények, amelyeket a kutatócsoporton belül értek el? 

A PPKE BTK Történettudományi Intézete kutatócsoportunkkal együtt 2000 óta kétévente rendezett rendtörténeti konferenciát, magyar és nemzetközi szinten. A konferencia sorozatnak eddig 11 rendezvénye volt (több száz résztvevővel), amelyből 10 kötet jelent meg (összesen közel 5000 oldal terjedelemben). A konferencia sorozatunk forráshiány miatt az elmúlt években szünetelt, ezt szeretnénk orvosolni a pályázati támogatással.

A kutatócsoport az elmúlt 5 év KAP pályázatain és a Bethlen Gábor Alap támogatásán keresztül részesült támogatásban az alábbi évfordulós konferenciákra és kötetekre:

• Közvetítő kisebbségek - konferencia és kötet (Szelke László (szerk.): Közvetítő kisebbségek a Kárpát-medencében Budapest, Szent István Társulat, 2020.); Szent László (varsói idegennyelvű konferencia és lengyel nyelvű publikáció), Zrínyi Ilona (kétnyelvű konferencia Beregszászban és Przemysl-ben, publikáció: Őze Sándor; Szelke, László (szerk.): Res publica confoederata: Tanulmányok Zrínyi Ilona születésének 375. és halálozásának 315. évfordulója tiszteletére. Budapest, Szent István Társulat. 2018.); II. Rákóczi Ferenc-konferencia Kassán (publikáció: II. Rákóczi Ferenc emlékezete: Tanulmányok II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választásának 315. évfordulója tiszteletére. Demjén, Balázs Ádám (szerk.) Budapest, Szent István Társulat, 2021.).

Miniszerelnökségi keretből valósult meg:

• Őze Sándor(szerk.); Kránitz Péter Pál (szerk.): Határ menti területek, migráció a XIX–XX. században tekintettel a XVII–XVIII. századi előzményekre Budapest, Szent István Társulat, 2019. ISBN:9789632778228.

Az egyéni külföldi és magyar nyertes pályázatokat terjedelmi okokból nem említem: (DAAD, KAAD ösztöndíjak, ERASMUS és CEEPUS utak, NKA-s MMA-s könyvtámogatások stb.)

Pontosan milyen projektre nyertek most támogatást?

A projekt címe: Vallásosság és felekezeti identitás alakulása és utóélete a keresztény-oszmán határvidéken.

I. RENDTÖRTÉNETI KUTATÁSOK: A MECHITARISTA SZERZETESREND TÖRTÉNETE

A katolikus egyházzal uniált örmény szerzetesrend, a mechitaristák (Congregatio monachorum Antonianorum Benedictinorum Armenorum) a 18. században alakultak meg, akiket a rendalapítóról hamarosan mechitaristáknak neveztek el. A fent említett, többszáz éves, mondhatjuk közel másfélezer éves szerzetesi és kolostori tevékenységre alapozva hozta létre szerzetesrendjét Szebasztei Mechitár. A rendalapító a bencés rend reguláját vette alapul, emiatt a rendet örmény bencéseknek is nevezték.

 Az első rendházat 1703-ban, a Peloponnészosz félsziget délnyugati részén, Methonéban alapították, majd 1715-ben, a török-velencei háború miatt Mechitár a szerzetesekkel menekülni kényszerült és Velencében telepedett le, ahol 1717-ben a Szent Lázár szigetét –ahol addig pestises betegeket ápoltak - kapta meg a rend új otthonul.  Mechitár 1749-es halála után a rend gyakorlatilag két részre szakadt: a szerzetesek egy része Velencében maradt, míg a másik részük -21 fő- Triesztbe, majd onnan Bécsbe települt át (és ez így is volt a 2000-as évek elejéig).

A bécsi mechitaristák 1825-ben nyitottak iskolát Konstantinápolyban, jóllehet az atyák már 1811-től jelen voltak a városban és különböző címen oktatást szerveztek, így pl. szünidei iskola stb. Mondhatjuk tehát, hogy egy néhány éves, inkább missziós jellegű tevékenységet követett az iskolaalapítás – ez a többi mechitarista iskola esetben is megfigyelhető. A mechitaristák szűkebb régiónkban, a Kárpát-medencében is jelent voltak.

A mechitaristák Erzsébetvárosi missziója már 1719-1720-ban elkezdődött, Sztoyka Zsigmond erdélyi püspök (1749-1759) azonban csak az 1750-es években adott részükre engedélyt az Erzsébetvárosban való hivatalos letelepedésre. A püspök felügyelőjükké a mindenkori erzsébetvárosi plébánost nevezte meg, jurisdictiós jogokat pedig az erdélyi püspök gyakorolta. A város és a mechitarista közösség között azonban ellentét bontakozott ki, mivel egyedüli jövedelük a hívek adománya, így a mechitaristák számának növekedését a város megtiltotta. Előírták, hogy a mechitaristák vasárnapokon az általuk tanított ifjúságot a plébániatemplomba küldjék az istentiszteletre és ne a saját templomukba hívják, továbbá, hogy a szegény gyermekekkel is ugyanúgy foglalkozzanak, mint a gazdagokéval. A püspöki utasítás alapján egy feszültség bontakozhatott ki az erzsébetvárosi mechitaristák és az örmény szertartású kaolikus plébánia között. Az utasítások alapján feltételezhetően nagy súllyal szerepeltek az anyagi kérdések. Az erzsébetvárosi mechitarista iskolákkal kapcsolatosan fennmaradt 1760-ból az az utasítás, hogy magyar tanító örmény gyermeket csakis püspöki rendelet folytán taníthat - ebből az következik, hogy az örmény gyermekek szinte alanyi jogon kellett a mechitaristáknál tanulnia.

Az Erdélyből a rend élére került Ákoncz Kövér István tevékenységét fontos kiemelni, aki a rend első érseki rangú főapátjaként Velencében a mechitarista iskolák szervezeti fejlesztésében is igen fontos szerepet játszott. Az örmény genocídium során ennek az iskolahálózatnak egy igen nagy része semmisült meg, az oktatással és neveléssel foglalkozó szerzetesek közül aki menekülni tudott az Kairóban, Beirutban, Bukarestben, Szamosújváron, Los Angelesben stb. talált új otthonra.

A mechitarista szerzetesrend Mechitar (Mxt'ar = vigasztaló) apátról kapta a nevét, aki 1676-ban született Szebasztéban. A mechitaristák a bencés rend szabályát vették alapul, ezért nevezték őket örmény bencéseknek (Congregatio monachorum Antonianorum Benedictinorum Armenorum). A rend első házát 1703-ban alapították a Peloponnészosz délnyugati részén - Methone-ban. Amikor a kongregáció kolostora és temploma 1715-ben a török-venetói háború áldozatául esett, Mechitar a szerzetesekkel együtt Velencébe menekült. 1717-ben Mechit'ar ingyen kapta új otthonául San Lazzaro elhagyatott szigetét, ahová 1718-ban az egész szerzetesi közösség odaköltözött. Mchit'ar apát - a püspöki források szerint - Erdélyben egyáltalán nem tevékenykedett, de egy Rómába küldött jelentésből felismerhető, hogy az apát a kelet-közép-európai örményekről gondoskodott. Velencéből írta, hogy az erzurumi örmény pap, „Giacomo” Petrográdból visszatért Velencébe, és feladatát az erdélyi örmény pap, Medgyesi Theodor vette át. E levél szerint a mechtaristák munkája transzkulturális hálózatnak nevezhető.

Az örmény genocídium elől – Konstantinápolyból, Aidinból, Erzurumból – menekülő mechitarista szerzetesek a szamo¬sújvári letelepedés lehetőségéről mint a „nemzeti új virradás”-ról írtak. Míg rendházaikat a törökök felgyújtották és maradék vagyonukat elkobozták, addig ők Szamosújváron a már elmagyarosodott örménység „újra-örménye-sítésében” hittek.

A mechitaristák végül a román impériumváltásig maradtak Erzsébetvárosban.  Erzsébetvárosban tevékenykedett Bodurján János O.Mech, aki 1881-ben az Oszmán Birodalomban, Bardizacban született, majd Velencében folytatott tanulmányokat. 1911-től 1920-ig tevékenykedett Erzsébetvárosban, majd önként Bukarestbe távozott. 1928-tól ismét Erdélyben, azonban Csíkszépvízen tevékenykedett, ahol többek között nyomdát létesített, illetve kiadta a „Vörös Félhold” című regényét, amely az örmény népirtásról magyar nyelven megjelent irodalmi alkotás. 1958-ban Örményországba távozott, ahol 1959-ben meghalt. Mivel magyarul alig beszélt, így Csíkszépvízen nem prédikált, hanem felolvasásszerűen szólt ahívekhez. A nyomdából tartotta fenn magát és vele érkezett családját.

Az első világháború után az örmény rítusú templomok (Szamosújvár, Erzsébetváros, Gyergyószentmiklós és Szépvíz) kivétel nélkül Romániához kerültek, jóllehet az ezekhez tartozó hívek nagy számban tele¬pedtek át a világháború után Magyarországra – elsősorban Budapestre. Bár először semmilyen szervezetük nem volt, a népirtás elől Magyarországon lete¬lepedő örményekkel együtt a húszas években megalapították a már bemutatott civil szervezetet, a Magyarországi Örmények Egyesületét, valamint létrehozták a Budapesti Örmény Katolikus Egyházközséget. Ennek vezetése a Mechitarista szerzetesekre, Pungutz Antalra és Kádár Dánielre volt bízva, gyakorlatilag az Egyházkozség 1923- as megalapításától 1988-ig Kádár Dániel haláláig.

A projekt részeként levéltári kutatások megvalósítását tervezzük Erdélyben, Budapesten és Bécsben, valamint egy tudományos konferencia megszervezését a PPKE-BTK Történettudományi Intézetének rendtörténeti konferencia sorozatában. A tudományos eredményeket kettő önálló kötetben tervezzük megjelentetni.

II. „MOHÁCS 500” – „VALLÁS ÉS HÁBORÚK III.” TUDOMÁNYOS KONFERENCIA A MOHÁCSI CSATA 500. ÉVFORDULÓJÁN (2026)

A magyar nép nemzettudatában, kulturális emlékezetében, de a hivatalos történetírásban is az újkor és a jelenkor századaiban is vízválasztó eseményként él az 1526-os mohácsi csata. A 2026-ban esedékes 500. évforduló alkalmából kutatócsoportunk a Történettudományi Doktori Iskolával, valamint a Hadtörténeti Intézettel közösen a 2024-ben elindult „Vallás és háborúk” konferenciasorozat harmadik részeként kíván rendezni egy tudományos szimpóziumot. Az itt elhangzott előadások szöveges változatai az Axis folyóirat tematikus számában látnának napvilágot. A konferencia előkészülete és szervezését kutatócsoportunk részéről Bojtos Anita és Szuromi Kristóf vállalta. Előzményként említhetjük, hogy Őze Sándor Mohács-vitákkal kapcsolatos angol nyelvű kötete az év végén jelenik meg a Szent István Kiadónál (Historiography, National Politics Budapest 2023. ISBN 978-615-5364-20-4).

III. FELEKEZET-ÉS IDENTITÁSTÖRTÉNETI KUTATÁSOK: A KERESZTÉNY-ISZLÁM HATÁRVIDÉK KÉPE ÉS ANNAK ALAKULÁSA A 16-18. SZÁZAD KÖZÖTTI EURÓPÁBAN

III/a. Szántó Arator István Korán cáfolata

Munkatársaink évek óta dolgoznak Szántó Arator István 16. századi koráncáfolatának magyar nyelvű kiadásán. A koráncáfolatok európai sorozatában az újkorban a magyar jezsuita atya munkája eddig hiánynak számított. A Szegedi Tudományegyetem Klasszika-filológia tanszékével közösen dolgoznánk fel és adnánk ki a munkát. Szántó művét a neves humanista történetírást kutató, a néhai Kulcsár Péter fordította magyarra. A latin nyelvű könyvet modern kiadásában Lázár István Dávid jelentette meg. A fordítás a szegediek birtokában van.) A Bécsben őrzött eredeti példány filológiai áttekintése után jegyzetelve és előtanulmány megírásával adnánk közre digitális formában, a korrektúra és tördelés jelentene anyagi költséget.

III/b. A kora újkor oszmánképe Közép-Európában

A kora újkori európai oszmánképpel kapcsolatban végzett kutatások eredményeként jelent meg 2020 decemberében Szuromi Kristóf: Vérebek, barbárok, szamaritánusok Az oszmánkép változatai a 16-17. századi Európában. (Budapest, Szent István Társulat. ISBN: 9789632778945) című magyar nyelvű monográfia, amely egyrészt tartalmazza a 16-17. században uralkodó negatív oszmánkép kutatásainak szintézisét, összehasonlítja a felekezeti és regionális sajátosságait, váltázásait, másfelől pedig korábban nem kutatott képi és narratív hasonlat bevonásával együtt bemutatja a korszakban szintén létező pozitív aspektusait is. A kötet a magyar források mellett számos 16-17. századi külföldi (első sorban német és németalföldi, kisebb mennyiségben lengyel és itáliai) írott és képi forrást is felhasznált. A kutatás nemzetközi jellege és jelentősége, valamint a kötet 2020-as publikálása óta folytatott további forrásgyűjtések indokolttá teszik a kötet jelentős mértékben átdolgozott, a 18. század második feléig kibővített és angol nyelvre lefordított kiadását.

Kovács Eszter, a kora újkori csehországi iszlámismeret kutatója a 16-17. századi magyarországi hadi eseményekről tudósító cseh nyelvű beszámolókból egy kötet elkészítését vállalja. A kiadvány tartalmazná a válogatott szövegek kritikai kiadását, illetve azok magyar nyelvű fordítását, valamint egy kísérőtanulmányt magyar, angolul, illetve cseh nyelven.

IV. KULTURÁLIS EMLÉKEZETI KUTATÁSOK: FELEKEZET ÉS IDENTITÁS 18–20. SZÁZADI DOKUMENTUMAI ÉS AZOK FORRÁSVIDÉKE ERDÉLYI ZSUZSANNA HAGYATÉKÁBAN

Erdélyi Zsuzsanna (1921–2015) néprajztudós tetemes mennyiségű hagyatékának írott forrásait a budapesti Hagyományok Háza Folklórdokumentációs Osztálya őrzi. A hagyaték ezen részének fő műfajai az 1708 és 1980 közötti időszakban keletkeztek és a 16–18. századra vonatkoztatva retrospektív forrásként is kezelhetők: kéziratos kántori és előénekesi énekeskönyvek, profán és szakrális témájú aprónyomtatványok, nyomtatott énekeskönyvek, továbbá Erdélyi Zsuzsannának – a saját gyűjtési felhívásai nyomán – az adatközlőivel folytatott, közel 2000 tételt kitevő levelezése. Az énekeskönyvek és ponyvák keletkezési területe elsősorban Somogy, Zala, Veszprém vármegye, továbbá a Palócföld, Gömör-vidék területe és az Alsó-Maros-mente, amely egyezik a 16–17. századi oszmán-magyar határvonallal. A fellelt források betyárballadái, újballadái, kuruckori költeményei továbbá a magyar szentkirályok tiszteletére írt népénekek szövege gyakran utal a török hódítás korának nyomorúságára. Ugyanezt lehet elmondani a regnum Marianum-eszmerendszer részeként keletkezett Mária-énekekről, továbbá a dél-dunántúli és az alföldi, a török hódítás által érintett Mária-kegyhelyek zarándokénekeiről is. A hagyatékban található jelentős mennyiségű szlovák és német nyelvű anyag is. Ezek a források nemcsak irodalom- és zenetörténeti, hanem hatás- és mentalitástörténeti szempontból vizsgálhatók és egészen a 20. századig relevanciával rendelkeznek. A Hagyományok Háza hivatalosan engedélyezte a kutatást egyéni és kutatócsoporti szinten Medgyesy-Schmikli Norbertnek és hajlandó hivatalos megegyezést is kötni e kutatásról a Pázmánnyal. Medgyesy S. Norbert adta ki könyv formában az Erdélyi Zsuzsanna gyűjtötte Mária-énekeket, továbbá 1995 óta rendszeres munkával összegyűjtötte, rendszerezte, kottás és hangzó formában kiadta a vasi Perenye község gazdag szakrális néphagyományát. Volter Domonkos PhD hallgató a Galga menti és pilisi községekben 2016 óta végzett néprajzi terepmunkát. A témában eddig megjelent publikációja Ľudová religiozita v Pišpeku / Püspökhatvan népi vallásossága. Výskumný ústav Slovákov v Maďarsku. Békeššká Čaba 2021. ISBN: 9786155330193. Császár Levente kutatásának tárgya egy teljesen unikális, kéziratos énekeskönyv, a Selmeczi István-énekeskönyv a 19. század legelejéről: Császár Levente: A csanádpalotaiak búcsújárása Máriaradnára a Selmeczi István-énekeskönyv (1815) szerint. In: „Bölcsességet szól az igaz szája...” A templom és a közösség története 1773–2023, Szerk.: Dr. Kasuba Róbert István, Csanádpalota, Nepomuki Szent János Plébánia, 2023, 76–95. ISBN 9786150167480.

Hogyan illeszkedik a nyertes pályázat az eddigi kutatásaikba? Van-e valamilyen kapcsolat vagy folytonosság az előző kutatásokkal?

A projekt kutatási témája, mint fentebb említettem hatalmas és szerteágazó, ahogyan a résztvevők eddigi kutatási tevékenysége is az volt. Mégis a kutatási célok és tematika összehangolja az egyes résztvevők munkáját. A kutatásokba hallgatóinkat és doktoránsinkat is bekapcsoljuk. Kutatócsoportunk tagjai között is számos volt doktorált hallgatónk van ez nagyon erős kohéziót és szellemi módszertani folytonosságot is jelent számunkra.  

Van-e előrejelzésük a mostani pályázat várható eredményeiről? 

A kutatás elindult, a tanulmányutak egyrésze is megtörtént mind külföldi, mind belföldi irányban. A fent felsorolt részprojektek sikeres végrehajtásával a hazai és nemzetközi tudományos közeg számára is értékes, hiánypótló kötetek (monográfiák, tanulmánykötetek, forráskiadványok) megjelentetését tervezzük magyar, valamint angol nyelven. Tanulmányok és egy tanulmánykötet is megjelenőben vannak. Nemzetközi konferenciát szervezünk az ősszel Budapesten.