A pécsi Janus Pannonius Múzeum, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai 2009-ben kezdték meg az 1526-os mohácsi csata helyszínének kutatását. Céljuk az volt, hogy az ütközet 500. évfordulójára megvalósulhasson az ütközet helyszínének pontos azonosítása, események rekonstrukciója, és napfényre kerüljön a csatában elhunyt legalább 10–15 ezer keresztény és ‒ feltehetően ennél kevesebb ‒ török katona végső nyughelye. A siker érdekében 2016-tól a PPKE BTK Régészettudományi Intézete is bekapcsolódott a munkába. A csatatérkutatás egyik alapvető módszere, a tömeges és szisztematikus fémkeresős kutatás, illetve lelettérképezés vált a fő módszerré. A fentiek mellett 2019-től a Tématerületi Kiválósági Program keretében módunk nyílik a terület fontosabb részeinek magnetométeres felmérésére, illetve a leletszóródási foltok ásatással történő ellenőrzésére is. A 2016 óta végzett tíz nagyobb volumenű leletgyűjtés eddig összesen kb. 2 km2-t érintett. Eddig 6500 fémleletből közül 450‒500-ra tehető a potenciális hadileletek, illetve a csatához feltehetőleg kapcsolható egyéb tárgyak pl. érmék, viseleti tárgyak száma. A leletszóródás képe világosan mutatja, hogy a Majs délkeleti térségében általunk kutatott egykori falu területén zajlott az ütközet egy intenzív lőfegyverhasználattal járó része. Vannak olyan területek is, ahol kevés a lövedék, ugyanakkor a patkók száma jelentős, ami lovas összecsapásra utalhat, mivel a korszakban a lovasság nem használt lőfegyvert. A PPKE Régészettudományi intézete azóta is minden évben rendszeres résztvevője az egyre komolyabb műszeres háttérrel folyó és egyre kiterjedtebb kutatásoknak, melyeket az utóbbi években már régészeti feltárások is kísérnek.
