Fényképek →

Az Alsónémedi külterületén található ismert, régészeti feltárással még nem kutatott lelőhelyen a közhiteles lelőhely-nyilvántartás adatai alapján a szántás már korábban is sírokat bolygatott, melyek szarmata és honfoglalás kori temetőre utalnak a kisebb, északnyugat-délkeleti irányú dombon. Újabb, friss szántást követően a területről ismét 10. századi sírra (sírokra) utaló fémleleteket szolgáltattak be Ferenczy Múzeumi Centrumnak: ezüstötvözetből öntött aranyozott ruhavereteket, kisebb lemeztöredékeket, illetve emberi csontokat.

A PPKE BTK RI részvételével és támogatásával idén régészeti kutatás indult a lelőhelyen, melynek célja a még megmenthető korabeli temetkezések feltárása, és az egykori sírmező kiterjedésének vizsgálata volt. A felszínen talált sírleletek helyzetéhez igazodva két kutatószelvényt nyitottunk. A dombon vegyes összetételű volt az altalaj, ez a régészeti jelenségek megtartására is hatással volt. A kötöttebb talajú kisebb területen, a domb tetején-északkeleti oldalán (őskori gödrök mellett) megmaradt 5 kora-Árpád kori (10–11. századi) sír. Nagy részük melléklet nélküli volt, egy temetkezésben került elő a koponya oldalánál egy S-végű karikaékszer. A felszíni leletek, a feltárt sírok tájolása, jellege, és e karikaékszer segített a sírok datálásában és a temető hitelesítésében. A vázak igen sekélyen, a humuszhatáron feküdtek. A lazább, homokos altalajú területeken e sekély temetkezéseknek nem találtuk nyomait, bár a felszíni leletek helyzete itt is arról árulkodott, hogy egykor nagyobb kiterjedésű lehetett a sírmező a megtaláltnál. A homokosabb részeken azonban mind a szántás, mind az erózió hozzájárulhatott a 10–11. századi sírok akár nyomtalan pusztulásához is.

A feltárás során egy mélyebbre ásott, korábbi, 3. századi szarmata férfisír is előkerült, a homokos részen. Fejénél szép, vörösre festett füles edényt találtunk, nyakánál négyágú csillag alakú kis ruhakapocs volt, jobb combja mentén pedig hosszú harci kés feküdt.

A néhány napos feltárásnak köszönhetően megtaláltuk és hitelesítettük a 10–11. századi temetőt, melynek különlegessége, hogy a bugyi-felsőványi lelőhelytől csupán 800-900 m-re található légvonalban.