Az Esztergom – Buda – Székesfehérvár királyi központok háromszög közepén elhelyezkedő Gerecse régiója a középkori Magyarország egyik leggazdagabb vidéke volt. Az esztergomi uralkodói, majd érseki székhely hátországát alkotó vidék jobb megismerése elengedhetetlen a térség középkori anyagi kultúrájának pontosabb megértéséhez, amihez a régió központjában fekvő Bajna ideális helyszínt nyújt. A környező városokat mezőgazdasági produktumok mellett kézműves termékekkel is ellátó terület régészeti kutatását 2013 nyarán kezdte meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Balassa Bálint Múzeuma és a Képzőművészeti Egyetem Tárgyrestaurátor Intézete közreműködésével.
A Tanszék első ásatási szezonja a korábbi topográfiai kutatások által azonosított Sárás falu völgyét érintette, melyet a feltételezések szerint 1526 őszén pusztítottak el az itt átvonuló oszmán csapatok. A tavaszi terepbejárásokkal kezdett pontos lelőhely felderítést magnetométeres vizsgálatok egészítették ki. Ennek eredményeképpen lett kiválasztva az a mintaterület, ahol az első ásatási szelvényeket nyitottuk nyáron. Az itt kiásott későközépkori falusi lakóház és melléképületei a vártnál is gazdagabb leletegyüttessel világítottak rá a késő-középkori Magyarország anyagi kultúrájának magas színvonalára. A leletek alapján valószínűsíthető, hogy a falu pusztulását az 1526-os hadmozgások okozták, amely után úgy tűnik a túlélők még megpróbálták az újrakezdést, de szegényesebb nyomokat hagyó próbálkozásukat nem sokáig lehetett nyomon követni a rétegekben, Sárás végleg elpusztult.
A vendégszerető falusi hátországra épülő terepmunka igazi interdiszciplináris szakmai gyakorlóterep, ahol a régészet és különböző segédtudományai mellett a Képzőművészeti egyetem tárgyrestaurátor kollegái és szakemberei révén a szakszerű leletkiemeléssel, konzerválással és restaurálással is találkozhatnak régészhallgatóink.
Türk Attila PhD, ásatásvezető
Vágner Zsolt, régész munkatárs
Élménybeszámoló
„Bajna te csodás”
Régészhallgatóként első ásatási gyakorlatomat sok szaktársammal, (és egyben barátaimmal) töltöttem idén nyáron, Bajnán. Az ott töltött három hét alatt megismerhettük a falut, és környékét is. Valamint nagyon sok támogatást kaptunk a falubeliektől is. Az első hét döcögősen, ám nagyobb megterhelés nélkül indult, a tavaszi terepbejárás alatt gyűjtött kerámiák mosásával. Majd folytatásként a terep tisztítása következett, ami embertpróbáló feladat volt. Napraforgóirtás felsőfokon (azóta nem bírok szotyira nézni), de ezt az akadályt is leküzdöttük.
A tereprendező munka után végre megnyitottuk az első szelvényeket, és egyre közelebb kerültünk a keresett réteghez, ami egyes remények szerint a középkori kemencéket rejtette/rejti. Azonban nem dolgoztunk megállás nélkül, hanem fordítottunk gondot a társasági életre is, valamit arra is, hogy jobban összekovácsolódjunk, ami szerintem nagyon jól sikerült. A szállás körüli feladatokat megosztottuk (bár a fiúk nem igazán jeleskedtek a mosogatásban), és a reggeliket is közösen szerveztük meg.
A szállásunk egy tornateremben volt, ami egy hatalmas kollégiumi szobára emlékeztetett, ahol kb. minden egyes percünket együtt töltöttük. Egyben volt ebédlő, labor, és hálószoba is, így mindent közösségben végeztünk. A délutáni ebéd után rendszerint hatalmas kártya partikra került sor, amikben mindenki célja az volt, hogy legyőzze a „Solo királyát”, Balázst.
Mindezeken felül lehetőségünk nyílt megnézni a kastélyt Bajnán, az erdészeknél pedig egy nagyon finom szarvas pörköltre, a „Bajnai Borbarátokhoz”egy nagyon jó hangulatú borkóstolóra is hivatalosak voltunk.
Nagyon élveztem ezt a három hetet, és egy csomó felejthetetlen emlékkel lettem gazdagabb. Ezek közt szerepel az, amikor leszakadt az ágyam, és amikor a kutya (akit etettünk!!) ellopta az egyik bakancsom. S van néhány fogalom, amik szerepelni fognak, abban a bizonyos „Emlékszel, amikor Bajnán…” kezdetű mondatokban. Közülünk mindenki tudni fogja, mire gondolok, amikor a zöld hármast (3) emlegetem.
Úgy érzem sokat tanultam, és sok tapasztalattal lettem gazdagabb, amit lehetőség szerint a jövőben hasznosítani tudok.
Kocsis Anita
II. évfolyam
Későantik főszakirány
Magyar őstörténet és a honfoglalás régészete mellékszakirány
