Az Esztergom – Buda – Székesfehérvár királyi központok háromszög közepén elhelyezkedő Gerecse régiója a középkori Magyarország egyik leggazdagabb vidéke volt. Az esztergomi uralkodói, majd érseki székhely hátországát alkotó vidék jobb megismerése elengedhetetlen a térség középkori anyagi kultúrájának pontosabb megértéséhez, amihez a régió központjában fekvő Bajna ideális helyszínt nyújt. A környező városokat mezőgazdasági produktumok mellett kézműves termékekkel is ellátó terület régészeti kutatását 2013 nyarán kezdte meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Balassa Bálint Múzeuma és a Képzőművészeti Egyetem Tárgyrestaurátor Intézete közreműködésével.
A Tanszék első ásatási szezonja a korábbi topográfiai kutatások által azonosított Sárás falu völgyét érintette, melyet a feltételezések szerint 1526 őszén pusztítottak el az itt átvonuló oszmán csapatok. A tavaszi terepbejárásokkal kezdett pontos lelőhely felderítést magnetométeres vizsgálatok egészítették ki. Ennek eredményeképpen lett kiválasztva az a mintaterület, ahol az első ásatási szelvényeket nyitottuk nyáron. Az itt kiásott későközépkori falusi lakóház és melléképületei a vártnál is gazdagabb leletegyüttessel világítottak rá a késő-középkori Magyarország anyagi kultúrájának magas színvonalára. A leletek alapján valószínűsíthető, hogy a falu pusztulását az 1526-os hadmozgások okozták, amely után úgy tűnik a túlélők még megpróbálták az újrakezdést, de szegényesebb nyomokat hagyó próbálkozásukat nem sokáig lehetett nyomon követni a rétegekben, Sárás végleg elpusztult.
A vendégszerető falusi hátországra épülő terepmunka igazi interdiszciplináris szakmai gyakorlóterep, ahol a régészet és különböző segédtudományai mellett a Képzőművészeti egyetem tárgyrestaurátor kollegái és szakemberei révén a szakszerű leletkiemeléssel, konzerválással és restaurálással is találkozhatnak régészhallgatóink.
Türk Attila PhD, ásatásvezető
Vágner Zsolt, régész munkatárs
A kutatási programok egyes szezonjairól szóló fényképes beszámolókat a Facebook oldalunk tartalmazza.
Élménybeszámoló
„Bajna te csodás”
Régészhallgatóként első ásatási gyakorlatomat sok szaktársammal, (és egyben barátaimmal) töltöttem idén nyáron, Bajnán. Az ott töltött három hét alatt megismerhettük a falut, és környékét is. Valamint nagyon sok támogatást kaptunk a falubeliektől is. Az első hét döcögősen, ám nagyobb megterhelés nélkül indult, a tavaszi terepbejárás alatt gyűjtött kerámiák mosásával. Majd folytatásként a terep tisztítása következett, ami embertpróbáló feladat volt. Napraforgóirtás felsőfokon (azóta nem bírok szotyira nézni), de ezt az akadályt is leküzdöttük.
A tereprendező munka után végre megnyitottuk az első szelvényeket, és egyre közelebb kerültünk a keresett réteghez, ami egyes remények szerint a középkori kemencéket rejtette/rejti. Azonban nem dolgoztunk megállás nélkül, hanem fordítottunk gondot a társasági életre is, valamit arra is, hogy jobban összekovácsolódjunk, ami szerintem nagyon jól sikerült. A szállás körüli feladatokat megosztottuk (bár a fiúk nem igazán jeleskedtek a mosogatásban), és a reggeliket is közösen szerveztük meg.
A szállásunk egy tornateremben volt, ami egy hatalmas kollégiumi szobára emlékeztetett, ahol kb. minden egyes percünket együtt töltöttük. Egyben volt ebédlő, labor, és hálószoba is, így mindent közösségben végeztünk. A délutáni ebéd után rendszerint hatalmas kártya partikra került sor, amikben mindenki célja az volt, hogy legyőzze a „Solo királyát”, Balázst.
Mindezeken felül lehetőségünk nyílt megnézni a kastélyt Bajnán, az erdészeknél pedig egy nagyon finom szarvas pörköltre, a „Bajnai Borbarátokhoz”egy nagyon jó hangulatú borkóstolóra is hivatalosak voltunk.
Nagyon élveztem ezt a három hetet, és egy csomó felejthetetlen emlékkel lettem gazdagabb. Ezek közt szerepel az, amikor leszakadt az ágyam, és amikor a kutya (akit etettünk!!) ellopta az egyik bakancsom. S van néhány fogalom, amik szerepelni fognak, abban a bizonyos „Emlékszel, amikor Bajnán…” kezdetű mondatokban. Közülünk mindenki tudni fogja, mire gondolok, amikor a zöld hármast (3) emlegetem.
Úgy érzem sokat tanultam, és sok tapasztalattal lettem gazdagabb, amit lehetőség szerint a jövőben hasznosítani tudok.
Kocsis Anita
II. évfolyam
Későantik főszakirány
Magyar őstörténet és a honfoglalás régészete mellékszakirány
