„Gyorsjelentés"
A Dobó István Vármúzeum 2013. augusztus 5 – 2013. augusztus 30. között beruházáshoz kapcsolódó teljes felületű feltárást végzett az Egri Érseki Palota díszudvarán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Régészeti Tanszékének részvételével.
A régészeti kutatás az Érseki Palota középső szárnyának homlokzata előtt a tervezett 80 m2 alapterületű hőszivattyúgépház, valamint a 16 m2 alapterületű medencegépház területén történt.
Sajnos mindkét kutatási területről elmondható, hogy újkori beásásokkal sok helyen megbolygatták a régészeti rétegeket. A 2013/2. szelvényből egy téglával kirakott „kút/csobogó" maradványait találtuk meg, melynek alapozásához felhasználták a korábbi barokk kút kávaköveit és annak vízkészletét. Átlagosan, a jelenlegi járószinttől számítva – 50 cm mélységben sikerült megtalálnunk mindkét szelvényben az érseki palota rendkívül jó állapotban fennmaradt barokk járószintjét, amely már a 2011. évi kutatások és a szakfelügyelet alkalmával is előkerült. Az egykori barokk járószint alatt, újabb -45/50 cm-re egy K-Ny-i tájolású, cm széles „járda" került elő, amely vsz. az érseki palota építésénél felhasznált korábbi lakóházakhoz tartozhatott. A két egykori járószint közötti betöltésből egy 1705-ös érem került elő. A barokk járószint és „járda" alól került elő a 2013/1. szelvény D- sarkánál egy cölöplyuk sor, melyet egy egységesen faszenes, paticsos réteg vett körül. Utóbbit a törökkori pusztulási rétegként értelmeztünk. A pusztulási réteg leletanyaga a 16-17. századra keltezhető, a kerámia töredékek mellett nagy számban kerültek elő állatcsontok is. A pusztulási réteg alatt elhelyezkedő sárga, sóderes réteg alatt egy homogén fekete réteget találtunk, amely néhány esetben tartalmazott objektumhoz nem köthető Árpád-kori kerámiát. Az összefüggő homogén réteget egy egykori ártéri terület hordalékaként értelmeztünk, amely talán a mai Bazilika területén valószínűsíthető Árpád-kori település maradványaiból moshatott le leletanyagot a későbbi időkben.
Kováts István - ásatásvezető (MNM – Visegrádi Mátyás Király Múzeuma)
Kalácska Róbert – régész (PPKE BTK Régészeti Tanszék megbízott előadó)
Élménybeszámoló
A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen újonnan alakult Régészeti Tanszék remek szervezőképességének és erősen gyakorlatias képzésének köszönhetően idén augusztusban első éves régész hallgatóként – még tanulmányaim megkezdése előtt - én is részt vehettem az egri Érseki Palota díszudvarának feltárásában. Mivel a Tanszék nem zárkózik el más érdeklődők elől sem, az ásatáson szintén részt vehettek művészettörténet és történelem szakos hallgatók, valamint lelkes egri diákok is.
Az érseki palota a város központjában, a bazilika szomszédságában helyezkedik el, hatalmas kovácsoltvas kapuja pedig Eger legforgalmasabb részére, a Széchenyi utcára tekint. A szállásunk az Egri Hittudományi Főiskola Szent János Házában volt, ami három perc séta a palotától. A megelőző feltárásra az Érseki Palota felújítása miatt került sor. A díszudvarban 2011-ben már folyt ásatás Kovács István régész vezetésével, s ennek mintegy folytatásaként szolgált az idei feltárás Tanszékünk oktatója, Kalácska Róbert régész-muzeológus vezetése alatt, akinek munkáját Zay Orsolya régész-történész is segítette.
Az ásatási munkálatok reggel héttől délután ötig tartottak. A feltárás során nagy szerepet kapott a hallgatók oktatása is. A palotán belül lehetőségünk adódott megtekinteni a restaurátorok munkáját, beletanulhattunk a dokumentálásba, a fotózásba, a szintezésbe és Borosházi Tamás építész jóvoltából a fotogrammetria alapjaiba is. Én elsősként is közreműködhettem mindenféle munkában: részt vehettem a szelvények feltárásában, a harmadik héten pedig már a dokumentáció elvégzésében is segédkezhettem.
Este öt után és hétvégén lehetőség adódott arra, hogy kiránduljunk egyet és megismerjük Eger városát. A helybeliek és az egri Dobó István Vármúzeum munkatársainak vezetésével végigjártuk a város legnevezetesebb pontjait, az egri vár kiállításait és a kazamatákat. Szerencsénkre az egyik legnagyobb egri látványosság, a Végvári Vigasságok is augusztusban került megszervezésre, a Dobó bástyában pedig meghallgathattuk Major Balázs megbízott tanszékvezetőnk előadását a Szíriai-Magyar Régészeti Misszióról. A kulturális programok után felkereshettük Eger egyik népszerű vendéglátóipari egységét is, a Bíborost, amely itt tartózkodásunk idején mondhatni törzshelyünkké vált.
Bár az ásatás jelentős eredményeket nem hozott, számomra a szovjet borkombináttól, a barokk kori járószinteken és szökőkúton, a temérdek kerámián és pipafejen át, az érmekig minden lelet előkerülése igazi élmény volt, s csak tovább erősítette elhivatottságomat a régész szakma felé.
Bojtár Erzsébet
