A fontos földrajzi zónák és kereskedelmi utak találkozásánál fekvő esztergomi várhegy a középkori Magyarország egyik legfontosabb politikai és kulturális központja volt. A Szent István korától évszázadokon át kiemelt királyi majd érseki székhely épületegyüttesei az oszmán háborúk korában nagyon komoly károkat szenvedtek, de jelentős részüket a 19. századi építkezések pusztították el véglegesen. Egykori emléküket a sokszor rendkívül pontatlan koraújkori metszetek és ábrázolások, valamint az oszmánok kiűzését követően készült mérnöki felmérések őrizték meg. Az 1930-as években megindult régészeti, történeti és művészettörténeti kutatások eredményeképp mára komoly előrelépést sikerült elérni a várhegy főbb épületeinek építéstörténete terén, de még nagyon sok feladat maradt a kutatás számára. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke 2013 nyarán kezdte meg a kiemelt tanszéki kutatási programnak számító esztergomi feltárásokat a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumával és a Balassa Bálint Múzeummal együttműködésben. A Régészeti Tanszék számára az infrastrukturális hátteret a Régészettudományi Intézetünk esztergomi régészeti bázisának is helyet adó Iohanneum épülete biztosítja. 2014 nyarától a feltárásokon fogadjuk a PPKE külföldi partnerintézményeiből érkező (brit, német, francia, lengyel, bolgár, horvát, boszniai, orosz, örmény, libanoni, jordániai, szíriai, iraki, egyiptomi) kollegákat és hallgatókat is.

A Dr. Horváth István címzetes múzeumigazgató több évtizedes terepi kutatásait folytató feltárások az esztergomi várhegy nyugati palástjára koncentrálnak.

A várhegy északi felének sziklaperemén kerültek elő a valószínűsíthetően Szent Vidnek szentelt templom jelentős maradványai. Az eddigi ásatások egyértelműen bizonyították, hogy a területen egy árpád-kori eredetű, kéthajós, egyenes szentélyzáródású templomépület állt, melynek belsejében a két oltáralapozást is sikerült megtalálni. A néhol közel hat méter magasan álló, egykor lapos dongaboltozattal fedett épület falaira a 14. században ugyanaz a festőműhely készítette a magas kvalitású trecento falképeket, amelyik az egykori királyi palotához tartozó, ekkor már érseki kápolna dekorációit festette. A padlóra hullott falképek szakrestaurátorok irányítása mellett végzett, gondosan dokumentált felszedése egyedülálló lehetőséget nyújt finomabb kezű és a restaurálás iránt elkötelezett hallgatóinknak a szakma fortélyainak elsajátítására.

Pozíciója és impozáns maradványai miatt igen valószínű, hogy a tanszéki ásatással kutatott épület azonos az egyik 1284-es oklevélben említett Szent Vid „basilica" épületével, melynek oklevélben említett helye „in ... promontorio castri Strigoniensis" kiválóan megfelel a sziklapárkányon megtalált maradványoknak. A várfalak ma ismert nyomvonalán kívül, a Dunára néző meredélyen előkerült jelentős épület jól mutatja, hogy mennyi megoldatlan rejtély várja még az esztergomi várhegy kutatóit, mely reményeink szerint szakdolgozatok és tudományos értekezések tucatjainak szolgálhat értékes alapanyagul.

A várhegy déli végén a királyi palotaépületek alatti sziklaperem szélén 2014 nyarán kezdtük meg a Dr. Horváth István által felfedezett un. középkori kőbányák feltárását. Az itt kibányászott üregbe évszázadokon keresztül ontották hulladékukat a fölé épült középkori konyhák. A szemétkiöntő alatti több méter magas rétegsor rendkívül gazdag leletanyagot tartalmaz, ami gondos régészeti feltárás, szitálás és flotálás révén részletes képet adhat a várban és konyhájában folyó életről az étkezési szokásoktól a várbeli anyagi kultúráig bezáróan.

A várhegy nyugati palástjának alján az un. oszmán kori lakóépületek ásatási területe kínál széles spektrumú betekintést a várhegy történelmébe a kelta időszaktól a koraújkorig és biztosít kiváló gyakorlóterepet a hallgatóknak.

A Régészettudományi Intézet esztergomi kutatási programja 2016-óta intenzíven bekapcsolódik Dr. Domokos György vezetésével a PPKE-n működő Vestigia kutatócsoport munkájába, mely a későközépkori esztergomi érseki udvar itáliai levéltárakban fennmaradt dokumentumait kutatja. Az együttműködés eredményeképpen számos, eddig nem ismert rajzot és falképi ábrázolást sikerült találni a törökkori Esztergomról.

Köszönjük minden kollegának, hallgatóknak, önkéntesnek és támogatónak a lelkes és kitartó munkát!

Dr. Major Balázs
programvezető
PPKE BTK Régészettudományi Intézet

 

A kutatási programok egyes szezonjairól szóló fényképes beszámolókat a Facebook oldalunk tartalmazza.

 

Élménybeszámoló

Nem könnyű végigküzdeni magad a macskaköveken egy hatalmas bőrönddel vagy egy teletömött sporttáskával, még akkor sem, ha viszonylag kényelmes cipőt viselsz, és előtte órákat ülsz egy buszon vagy vonaton – szóval valahogy pihentnek is kell lenned. Az utat megnehezítheti az a tény is, hogy sötét van és amíg békésen megállsz egy régi épületet csodálni, odasettenkedik melléd egy vérszomjas pók, mint valami mogorva házmester vagy kapuőr, akit megzavartak rejtvényfejtés közben.

Nem könnyű, de a lehetetlentől fényévekre jár, így nekünk is sikerült eljutni esztergomi szállásunkra, a Szent Adalbert Központba, ahol a Szent Vid kápolna feltárásán dolgozó csapatunk egy második emeleti szobában kapott helyet. Kiváló helyet – eddig egyik csoporttársunk sem mondhatta el magáról, hogy lift viszi a szobájához – tökéletes kilátással az alkonyi Dunára.

Ha valaki a macskalépcsőnél jár, most is láthatja a figyelmeztető Ásatási terület – belépni tilos! táblákat (melyeket valamiért néhány turista valószínűleg filmdíszletnek nézhetett, mert teljesen figyelmen kívül hagyott); kis csapatunk ezek mögött dolgozott, a falakról figyelő tekintetektől kísérve. Mi voltunk a fehér kobakosok, akik porosan, vigyorogva vitték nap végén a lapátokat, az újabb eredményekről diskurálva.

Hosszú napokat töltöttünk a várhegyen, a munka könnyed hangulatban, gyorsan haladt, meglehetősen vegyes leleteket produkálva – nagyszerűen bújt meg egymás mellett a női harisnya, a kelta cserép, török kerámia és a Barbie-baba csillogós koronája. Személyes kedvencem egy manóknak készített távcső volt, melybe ha belenéztünk, a Bazilika porból kirakott aprócska képét láthattuk az egyik lencsén. A másikon mindenki azt látott, amit akart.

Amikor az első freskótöredékek előkerültek a kápolna szentélyében, a tempó kissé lelassult, hiszen nagyon óvatosan kellett őket körbebontani. Az előző ásatáson feltárt freskó kiegészítéseként – melynek színei sajnos az évek alatt eltűntek a visszatemetés után – kecsegtető képet nyújtott az egykori festésről.

Néhányan kipróbálhattuk magunkat a restaurátor-műhelyben is, ahol a szakemberektől sok praktikát tanultunk, miközben a tanszék előző ásatásáról való fémleletekkel foglalkoztunk. Ezen kívül még számos más elfoglaltságunk is volt: meghallgattuk a dzsámiban Kobzos Kiss Tamás csodálatos zenei előadását, végigjártuk a várat Horváth István régész vezetésével, megnéztük az épp restaurálás alatt álló palotakápolnát gyönyörű freskóival és a studiolót is.

Nagyon jó volt. Az ember elsőre azt hinné a nyári gyakorlatokról, hogy csak és kizárólag tanulni és dolgozni fog, arról hajlamos elfeledkezni, milyen társasággal tölti majd el ezeket a heteket. Amikor rájön, hogy hosszú ideig él majd együtt (akár egy légtérben) olyan emberekkel, akiket talán nem is ismert meg rendesen, akkor az egész más színt kap. Együtt keltek egymás furcsa ébresztőóráira, együtt vacsoráztok miközben hallgatjátok egymás történeteit; megismeritek és megkedvelitek a másikat. Ez az igazi csapatszellemépítő-tréning.

Az Esztergomban eltöltött két hetünk igazán eseménydús volt; nagyon jól éreztem magam. A remek szállás, a jó hangulatú munka és a csodás panoráma együtt mind-mind hozzátett ahhoz, hogy ez az egész egy kellemes emlékké váljon.

Nagy Anna
II. évfolyam
Középkori Európa főszakirány
Középkori Közel-Kelet mellékszakirány