Kutatásom célja a magyar zöngétlen explozívák és a hozzájuk tartozó értékek összefüggéseinek feltárása volt. Ennek vizsgálatához 12 (18 és 29 év közötti) női résztvevővel készített hangfelvételeket (előre megadott mondatok felolvasása volt a feladat) használtam fel, melyekben a vizsgálni kívánt explozívák mind szókezdő, V#CV pozícióban álló hangok voltak. Az általam mért statisztikai számítások igazolták, hogy a nagymértékű variabilitás ellenére fennáll egy p < t < k reláció a VOT-hosszúságok tekintetében, illetve hogy a mai magyarra jellemző VOT-k hosszabbak, mint kb. 55 évvel ezelőtt. A szakirodalmi megalapozottság ellenére nem sikerült kimutatnom a beszédtempó és a VOT-hosszúság között korrelációt. A zárszakaszok hosszúságát vizsgálva felfedeztem egy enyhe, a VOT-értékekkel ellentétes, tehát p > t > k irányú relációt, amely arra késztetett, hogy vizsgáljam meg az explozívák teljes hosszát, és a két szakaszt ahhoz viszonyítva. Azt az eredményt kaptam, hogy a három vizsgált mássalhangzó abszolút hosszúságot tekintve lényegében nem tér el egymástól, tehát a zárszakasz és a VOT hosszúsága olyan módon mutat variabilitást, hogy közben a teljes hang időtartama változatlan marad.

A zárszakasz és a VOT százalékos megoszlása az egyes explozívák esetén hozzávetőlegesen (a vizsgálatban mért adatokból számított átlagok alapján). Az értékek képzési hely szerint hátulról előrefelé haladva vannak megadva.

Kulcsszavak: magyar nyelv, explozívák, VOT, beszédtempó, aspiráció, zárszakasz.