(Háttér: híradás a workshopról; az Intézet fordítás-műfordítás műhelyéről)
IV. Drámafordító workshop – Piliscsaba 2016. július 4-10.
"I was beyond honored that my tragic experimental drama The Other Half was translated into Hungarian and presented in Drama-translation Workshop part of "Seven Plays in Seven Days" led by Ágnes Somló at Pázmány Péter Catholic University in Budapest, Hungary."
Egyik szerzőnk, Scott C. Sickles honlapjáról
***
"Július negyedikén indult a IV. Drámafordító hét, amelyen nekem első alkalommal volt lehetőségem részt venni. A munka azonban már korábban kezdődött, hiszen Somló Ágnes tanárnő már egy hónappal korábban gondosan összeválogatta a hét darabot, amelyek közül választhattunk. Ezután mindenki maga vehette fel a kapcsolatot a mű szerzőjével, hogy engedélyt kérjen a fordításhoz. Számomra ez volt a műhely egyik kiemelkedő élménye, ahogy a fordítás folyamatát a legelső pillanattól a legutolsóig végigkísérhettük – szerzői hozzájárulástól a felolvasó délutánig –, hiszen ez is olyasmi, ami egy műfordító munkájának része, de mindenre nem juthat idő az egyetemi órákon sem.
Minden darabnak két-három fordítója volt, akik felkészültek a szerzőből, összefoglalták és jellemezték a művet, és elkészítették a nyersfordítást. Persze a műhely során minden darabot közösen fordítottunk le, ezeket az első verziókat alapul véve. A hétfői nap egy rövid ismerkedéssel és bevezetéssel kezdődött, majd rögtön belevetettük magunkat a munkába. Minthogy a műfordító társasága általában saját belső hangjainak kórusa, mindenki megragadta az alkalmat, hogy gondolatait más sorstársakkal is megvitassa, így az első nap délután helyett estig nyúlt, de szerencsére a kávé és a lelkesedés is végig kitartott.
Hét nap és hét darab – de kissé ferdítünk, hisz a hetedik nap már a felolvasó-színházé, így aztán a következő két nap rákapcsoltunk és három darabot is lefordítottunk. Minden nap új kihívásokat és ötleteket hozott, ugyanabban a jól szervezett keretben. A délelőtti szorgos munkát egy finom, közös ebéddel jutalmaztuk, majd visszatértünk a szöveghez. Pázmányos és nagyváradi oktatók, jelenlegi és volt diákok dolgoztak együtt már gyakorló műfordítókkal, és noha a tapasztalat sokszor jól jött, titulustól függetlenül mind tanultunk egymástól. Mindenkinek lehetősége volt elmondani az ötleteit, amiket együtt ízlelgettünk és rágtunk meg, míg meg nem találtuk a tökéletes megoldást – és drámáról lévén szó, különösen fontos volt, hogy minden ötlet jól hangozzon. Ehhez pedig időt, fáradtságot és szinonimaszótárt nem kímélve mérlegeltünk minden lehetséges opciót. Közben a szorgos és fáradó műfordítók mindig találtak valamit, ami egy kis mulatságot csempészett a munkába, még ha az idei darabok sokszor kemény témákat dolgoztak is fel, hiszen egy jó szóvicc mindig elkél.
A hetedik napon még a műfordító is megpihen, így vasárnap nem volt más dolgunk, mint a Brown Cow Company felolvasásában – családtagok, barátok és érdeklődök körében – élvezni az egész hetes munka gyümölcsét. Ez egy újabb különleges élmény volt számomra, hiszen valaki mástól hallani a fordítást, segített jobban észrevenni a szöveg erősebb és gyengébb pontjait, miközben a felolvasó színészek minden darabhoz hozzátettek tehetségükkel, így többet kaptunk vissza, mint, amit legépeltünk. Mindezt végül a közös fogadás koronázta meg, ahol kibeszéltük a felmerülő ötleteket, felidéztük a legjobb pillanatokat, és már tervezgetni is kezdtük a jövő évi, nagyváradi műhelyt. Remélem, minél többen találkozunk ott, és persze várjuk az új hangokat is!"
Sánta Lúcia
***
"Nekem a szövegek sokszínűsége tetszett a legjobban. Mind a hét dráma nagyon érdekes volt, mindegyik különböző témájú és nyelvezetű. Pont ez a változatosság játszott nagy szerepet abban, hogy rengeteget tanulhattam egy hét alatt, még kezdő, amatőr fordítóként. Sok "cselt" elleshettem, mint például azt, hogy egy problémás rész lefordításánál, milyen irányból kell megközelíteni a szöveget ahhoz, hogy megtaláljuk a megoldást."
Gui Cristian
***
"Minden nap tanultam valami fontos dolgot, ami akár elméletinek is nevezhető. Ennek megfelelően itt az én hét tanulságom:
1. A műfordítói hübriszt még nehezebb legyőzni, mint a szakfordítóit, mert az anyanyelvünk használatához kapcsolódik, ami nagyon személyes és érzelemteli viszonyulás: "nem engedjük bántani a gyerekünket". A szakfordító a helyes megoldást keresi, és általában csak egy-két ilyen van - szaktudásra épít. Ezzel szemben a műfordító a legjobb megoldást keresi: a szöveg átélésére, az érzéseire is épít.
2. A műfordítói olvasás a legmélyebb találkozás a szöveggel: könnyen fel lehet ülni az érzelmi hullámvasútra, és a munka abbahagyása után is nehéz leszállni róla.
3. Meg kell tanulni elengedni az ötletünket, ha úgy néz ki, nem ül igazán, vagy egyszerűen csak van jobb. Nagyszerűen lehet csapatmunkában fordítani, össze tudjuk dobni, amink van, és mindig lesz egy még jobb ötlet. A csapatban mindenki máshogy viselkedik: egyesek azonnal előadják és körömszakadtáig védik a megoldásaikat, mások szerényen hallgatnak, mintha az asztalfióknak fordítottak volna.
4. A sokszor személyeskedés határát súroló viták lényege, hogy minden mondatot egyesével el kell fogadnunk, meg kell barátkoznunk vele, be kell látnunk, hogy működni tud az egészben.
5. Nem a saját hangunkat keressük, hanem az egyes szereplőkét. Kicsit el szabad emelni a stílust attól, amit első körben beszédben elhangozhatónak gondolok: főleg a monológokhoz kell egy árnyalatnyi emelkedettség, hogy elég ütősek legyenek.
6. A mondatok kötése sokszor fontosabb, mint a tartalmuk. Nem a különálló mondatokra keressük a legjobb megoldást, hanem arra, ahogy az adott szövegben elhangzanak. Sok mindent el kell hagyni, igazából csak az új információ és a helyes hangsúly a lényeg. Így lesz elég pattogós és erős a párbeszéd.
7. Bízni kell az olvasóban. Amin egy napja küzdünk, az az ő fejében percek alatt fog összeállni. Nem felejtette el a korábbiakat, és következtetni is tud, felesleges agyonmagyarázni neki a helyzeteket.
Még bőven folytathatnám... Összességében rengeteget tanultam, és nagyon élveztem a közös munkát. Mindig volt egy olyan érzésem, hogy a szakfordítás mellett irodalmi szövegek fordításával is érdemes lenne próbálkoznom. Most már tudom, hogy szükségem van erre a kreatív munkára, és nem fogom elengedni. Bízom benne, hogy ősztől a képzés keretében is folytathatom a munkát."
dr. Wagner Veronika
***
"7 nap 7 darab – mikor még tavasszal jelentkeztem, nem tudtam, mire vállalkoztam, hogy mi fog történni, de még a workshop kezdete előtti nap sem. Természetesen a darab lefordítása nem elég az egész heti munkához, számokban mérve napi 12 óra munka, minimum 6 kávé naponta, 1 óra ebédszünet és mindössze csak pár perc pihenő. A munka során persze nem csak fáradt lesz az ember, de élményekkel, barátokkal és legfőképpen tudással, tapasztalattal lesz gazdagabb, ami a jövőben mindenképp hasznos lesz. A napok során régi és új módszerekhez is nyúltunk, hogy a magyar fordítással a kívánt hatást el tudjuk érni, így a darab eredeti céljához is közel tudtunk kerülni. A workshop előtt is úgy gondoltam, hogy tanulmányaim után fordítással szeretnék foglalkozni, de utána már teljesen biztos voltam benne, és most is az vagyok. A nehéz munka mellett a jókedv és főleg a sikerélmény garantált, ezért mindenképpen ajánlom mindenkinek ezt a felejthetetlen egy hetet a nyár közepén."
Makai Luca
***
"Fantasztikus élmény volt! Két éve készültem rá, meglehetősen magas elvárásokkal érkeztem, elégedetten távoztam.
Az első és legfontosabb benyomásom volt, hogy nyitott elmék és tiszta szívek jöttek össze a rendelkezésünkre bocsátott pázmányos előadóban. Ennek megfelelően minden eszmecsere és vita szakmai síkon maradt, a különböző generációk között tapintható volt a kölcsönös tisztelet, így örömmel fogadtuk, ha végre megszületett egy-egy frappáns megoldás, vagy elhangzott egy előremutató megállapítás.
Már az első dráma feldolgozása közben megfogalmazódott bennem az is, milyen intenzív ez a fajta fordítási munka. Sokkal alaposabban fel kell térképezni a karaktereket, a köztük lévő kapcsolatokat és az őket mozgató motivációkat, és lényegesen jobban meg kell merítkezni a darabot irányító érzelmekben is, ami időnként a témaválasztás miatt komoly kihívásnak bizonyult.
A közös munka során rácsodálkoztam, mennyi minden másként működik a prózafordításokhoz képest. Bele kellett rázódni, hogy egy drámában sokkal feszesebben, tűpontosan kell hozni, amit a szerző megfogalmazott.
Mindent egybevetve a workshop hatékony fejlődési lehetőségnek bizonyult, főként a folyamatos azonnali visszacsatolás, a társaság eltérő, de jól szintetizálható tapasztalatai és az értő irányítás miatt.
Az i-re a pontot pedig természetesen a felolvasószínházi előadás tette fel, melyért köszönet a The Brown Cow Company-nak. Felemelő volt hallani a kész darabokat. Pláne, mikor ott akadt el a közönség lélegzete, ahol vártuk, és ott kacagtak fel, ahol terveztük."
Chovanecz-Molnár Éva
***
