Egy felejthetetlen nap Sfaxban

A tunéziai tartózkodásom utolsó napjaiban leutaztam Sfaxba, ahol néhány egyetemista diák várt rám, akikkel aznap találkoztam először. Bár ekkor még alig ismertük egymást, nagyon hamar közvetlen, baráti hangulat alakult ki közöttünk, és együtt indultunk felfedezni Sfaxot és környékét.

Elsőként a Sfax mellett található sóstavakhoz indultunk, amelyeknek a létezéséről sokan még a helyiek közül sem tudnak. A terület védett, és a sólepárlók működési területére a belépés szigorúan tilos. Mi azonban éppen egy rendkívüli időszakban érkeztünk: a tunéziai hőség, valamint a víz- és áramkimaradások miatt a munkálatok szüneteltek. Ennek ellenére a területen több rendőr és munkás is tartózkodott, akik folyamatosan körbejárták a környéket.

Mi ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy bemászunk a területre. Arra számítottam, hogy azonnal ránk szólnak majd, amikor észrevesznek minket, de egészen másképp alakult. A rekkenő hőségben láthatóan a rendőröknek és a munkásoknak is elegük volt már a helyzetből. Amikor megláttak minket, egyszerűen csak legyintettek, hogy menjünk, és nem foglalkoztak velünk különösebben.

A látvány azonban minden várakozásomat felülmúlta. Amerre csak néztünk, hatalmas, rózsaszín és vöröses árnyalatokban pompázó sómedencéket láttunk. A rendkívül magas sótartalom miatt a víz különleges színekben játszott, és az egész táj lenyűgöző látványt nyújtott. Olyan érzés volt, mintha egy teljesen másik világba csöppentünk volna.

A nap végén az egyik lány meghívott a szüleihez, ahol egy szúfi rendezvényt tartottak. Az alkalom az édesapja nyugdíjba vonulásának megünneplése volt. A család és a vendégek együtt Koránt recitáltak, majd szúfi vallásos énekeket énekeltek. Számomra ez különösen érdekes és megható élmény volt, hiszen korábban még soha nem vettem részt hasonló eseményen. Az este végül olyan jól sikerült, hogy ennél a lánynál töltöttem az éjszakát is, így még több időm volt megtapasztalni egy tunéziai család vendégszeretetét és mindennapi életét.

Ez a nap egyszerre volt kaland, kultúra és meglepetés – talán ezért lett Sfax az utazásom egyik legemlékezetesebb része.

A tuniszi tartózkodásom egyik legemlékezetesebb élménye egy 3 napos hétvégi kiruccanás volt. Eredetileg azt hittük, hogy a gyönyörű tengerpartjáról híres Kelibiában töltünk majd néhány napot, végül azonban kiderült, hogy a szállásunk még onnan is 15–20 percre, egy eldugottabb helyen van. Már az odajutás is kisebb kaland volt, de a nyaraló kárpótolt minket: szép és modern volt.

A 40 fokos hőségben fáradtan és éhesen érkeztünk meg. Addigra már megtanultuk a helyiektől, hogy napközben, a legnagyobb melegben jobb, ha az ember ki sem mozdul, hacsak nem muszáj. Így érkezés után egyértelműnek tűnt, hogy először bekapcsoljuk a légkondicionálót, lezuhanyozunk és eszünk valamit. Csakhogy nem volt áram. És hamarosan az is kiderült, hogy víz sincs.

Az első órákban próbáltuk feltalálni magunkat, majd végül a nap nagy részét a medencében töltöttük. Amikor végre visszajött az áram, úgy örültünk, mintha megnyertük volna a lottót: ujjongtunk, tapsoltunk és nevettünk. Az örömünk azonban nem tartott sokáig, hiszen az áramellátás az elkövetkezendő napokban többször megszakadt. Este telefonokkal világítottunk és még egy tengerparti étteremben is történt fennakadás, mivel az áramszünet miatt néhány ételt nem tudtak elkészíteni.

Amikor otthon meséltem a Tunéziában töltött hónapomról, nem mindenki értette, hogy mindezek után miért vagyok ennyire lelkes és miért vágyom vissza. Talán azért, mert az ilyen élményeket kívülről nehéz igazán megérteni: ott kellett lenni, át kellett élni őket. Véleményem szerint ez az utazás egyik legjobb része: néha azokból a helyzetekből születnek a legjobb emlékek, amelyekre egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

Szerzők: Csete Jázmin és Polk Bianka