II. János Pál boldoggá avatása egyben egy filozófus, egy gondolkodó boldoggá avatása is.

Ebből az alkalommal intézetünk hallgatója, Müller Márk írását közöljük>>>

Egy boldog pápa arcai

2011. május 1-je, Irgalmasság Vasárnapja. Nagy örömnek lehettem személyesen is részese az örök városban, Rómában, az Angyalvár közvetlen tövében. Korán reggel már csak itt jutott nekünk hely, hogy átéljük azt a várva várt és megismételhetetlen pillanatot, amikor XVI. Benedek pápánk hivatalosan boldognak nyilvánította elődjét, II. János Pál pápát. Az egymilliós tömeg szűnni nem akaró tapsvihara a sokaság arcát egy arccá formálta, melyen egy hatalmas személyiség, Boldog II. János Pál békés és örömteli tekintete tükröződött vissza. Voltak, akik elkönnyezték magukat meghatódottságukban. Voltak, akik végtelen mosollyal pillantottak egymás szemébe. Egy biztos, mindenki ugyanazért tapsolt és örvendezett, és ugyanabban az erőt adó és megtisztító örömben részesedhetett Boldog II. János Pál révén.

Kevesebb, mint két héttel e nagy történelmi pillanat előtt megjelent Magyarországon egy könyv – Egy pápa arcai - pillantások II. János Pál szemébe címmel –, melyet azelőtt még sehol máshol nem adtak ki.

A borító mindent elárul a könyv üzenetéről: mosolygós, szeretetteljes szemek és a végtelenbe révedő, tiszta tekintet háttérben a világos éggel. Egy szeretett ember arca. Egy nagy ember tekintete ez.

Boldog II. János Pál az ember, a költő, a filozófus, a pap és az egyházfő teljes személye áll a középpontban, őt ismerhetjük meg még jobban, még több oldaláról Alfonso Aguilar[1] atya írását olvasva.

Bepillanthatunk az egykori Szentatya életébe, fragmentumokat kapunk sokszínű személyiségéből, melyek elmélkedésre és találkozásra sarkallják a jóakaratú embert.

Elmélkedésre egy olyan hiteles személyiségről, aki példaként egész életében az Egy, a Jó és a Szép felé törekedett az örök Atya jelenlétében. Elmélkedésre Karol Wojtyłaról, a filozófusról és teológusról, akinek mélységes gondolatai az ember és a Teremtő, valamint az ember és Krisztus kapcsolatáról oly reményt adóak és buzdítóak.

Találkozásra a pápával, aki soha nem fáradt bele elvinni az örömhírt az egyes emberhez akár a világ legtávolabbi szegletébe is. Találkozásra azzal az emberrel, aki élete utolsó pillanatáig azon dolgozott és imádkozott, hogy a krisztusi tanítást átadja, és napról-napra megélje.

Ez a könyv pillanatképeket nyújt elmélkedéshez és találkozáshoz arról az emberről, aki életével bebizonyította: bármilyen világ is vesz körül minket – háborúzó, kaotikussá váló vagy éppen reménytelenül kiüresedett – mindig lehetséges a belső fejlődés, létezik a lelki előrehaladás, van örök élet, mert mindez attól van, aki maga a Szeretet.

Kérjük Boldog II. János Pált, hogy ez a gondolat adjon reményt mindenkinek, éppen itt a mai Magyarországon és a mai Európában!

Müller Márk