Bodon Gergely vagyok, öregdiák és megbízott előadó a Pázmányon, illetve doktorandusz az ELTE BTK Filozófiatudományi Doktori Iskolájának Fenomenológia programján.

Alap- és mesterszakos képzésemet is a Pázmányon végeztem: előbbit a szabad bölcsészet esztétika szakirányán, még a lombos-madárcsicsergős piliscsabai Makovecz-kampuszon, utóbbit már itt Budapesten, filozófia szakon. Szerencsésnek érzem magam, hogy még az egyetem azóta megszűnt Esztétika Tanszékén végezhettem alapszakos tanulmányaimat, éppígy, hogy Piliscsaba csöndes tája keretezhette első rácsodálkozásomat a szisztematikus gondolkodás és a megértésigényből fakadó filozófiai vita szépségére.

Esztétika szakirányos szabad bölcsészként – noha temérdek megvilágító erejű műelemző szemináriumon vehettem részt – leginkább a művészet elmélete, filozófiája ragadt meg. Hogy az Esztétika Tanszék kurrikulumában kezdetektől a filozófiai közelítésű kurzusok bizonyultak számomra a legélvezetesebbnek, olyan benső jelként értelmeztem, ami bátorságot adott, hogy mélyebben is elmerüljek a kontinentális filozófia világában az egyetem filozófia mesterképzésén.

Itt szerzett tapasztalataim irányítottak a fenomenológia mint a megélés, a tapasztalat, a befogadás és a szemlélet fényébe emelt tárgyakkal való viszonyképzés leíró tudománya felé, amely mindamellett, hogy a filozófia – a filozófiai gondolkodás és a filozófiai szemlélet – egy egészen új módját mutatta fel előttem, a szívemhez mindmáig közel eső műélvezet tapasztalatának tematizálásához is újszerű nyelvet, eszköztárt adott.

Tanulmányaim során egyaránt hangsúlyossá vált filozófiai érdeklődésemben a művészetelmélet és az esztétikai tapasztalat fenomenológiája, de az antik görög hagyományokból táplálkozó, életprogram szerű filozofálás, a filozófiai praxis tárgyköre is. Doktori kutatásom fókuszában az önmagunkért, másokért, illetve a minket körülvevő élő és élettelen környezetért való gondviselés kérdésköre áll, különös tekintettel a világhoz és másokhoz fűződő viszonyunkban kikristályosodó aléthikus igazság – valamint az abból fakadó felelősségek – problémájára.

Központi jelentőségű számomra, hogyan lehet a filozófiát nemcsak elméletként, hanem életgyakorlatként is a mindennapok részévé tenni. Az Életkérdések filozófiája és Az önformálás bölcseleti gyakorlatai című kurzusok remek lehetőséget teremtenek, hogy valamennyiünk számára érdekes és releváns kérdéseket feszegessünk – örömömre én is rengeteget tanulok általuk és belőlük.